Vélemény és vita
Nincs igazság, nincs béke
Álláspont Szabadság vagy biztonság? Ez a kérdés osztja meg az európai társadalmakat másfél éve.
Az egyik véglet szerint egyéni szabadságjogaink és a magánszférához való jogunk előrébb való mindennél. Ők azok, akik azt mondják, ők nem terroristák, szóval a kormány tartsa távol magát a telefonbeszélgetéseiktől, és egyébként se stresszelje őket azzal, hogy nagydarab géppisztolyos katonákat küld az utcákra. A másik véglet szerint viszont semmi sem drága azért, hogy ne robbantsák fel a metrót, amelyiken utazik.
A terrortámadásokra jó liberálisan reagálni, gyertyát gyújtani, profilképet átszínezni, képregényt rajzolni, jelképeket teremteni – újra és újra és újra. Szidni a kormányt, a hatóságokat, hogy miért „militarizálják” az utcákat, hiszen a terrorcselekmény az olyan, mint a természeti katasztrófa, úgysem tudunk mit tenni ellene. A nyugati életformánkat dacosan – már ami az internetet és a megemlékezéseket illeti – védő liberálisok azonban ugyanazok az emberek, akik a szent politikai korrektségre, befogadásra, sokszínűségre és hasonlókra hivatkozva lépésről lépésre vonulnak vissza. Zavar, hogy iszom, kedves bevándorló embertársam? Máris befejezem, elnézést. Kellemetlenül érint a jelenlétem a városrészedben? Már költözöm is, semmi gond. Sért a kereszt? Nem? Mindegy, leszedem akkor is.
Van egy nézet, amely szerint védelemre szoruló és méltó része az európai kultúrának Conchita Wurst vagy az oltárra mászó félmeztelen Femen-aktivista, de maga a templom, az nem. Van egy nézet, amely szerint a munkásosztályt képviselni hivatott pártok a bevándorlás mellett tüntetnek, aztán hápogva figyelik, hogy korábbi szavazótáboruk – a saját érdekében – átállt a bevándorlást ellenző pártok oldalára.
Ahogyan arra Földi László titkosszolgálati szakértő számtalanszor rámutatott, az európai biztonsági szolgálatok békére vannak hangolva, nem a mai realitásra. Salah Abdeslam tavaly november 13-án terrortámadásokat szervezett Párizsban, százharminc embert mészároltak le. Három nappal később, úgy tudni, egy brüsszeli lakásban éjszakázott, ám egy 1967-es törvény miatt nem tarthattak ott házkutatást, mert elmúlt este tizenegy. Kiszálltak hát másnap reggel ötkor, de Abdeslam már nem volt ott. Jé! Csak kivételes esetben zavarhatták volna Abdeslamot ilyen illetlenül kései órán, a terrorizmus pedig, mit lehet tenni, nem minősült annak a törvény szerint. A napokban egy rendőrparancsnokot és a feleségét meggyilkoló dzsihadista, vagy a tavalyi vonatos támadó nem volt ismeretlen a hatóságok előtt, előbbi börtönben is ült, tudták, hogy „sárosak”, és a biztonság kedvéért megfigyelték őket – de ennyi. És ne menjünk el Orlando mellett sem, az ottani mészárost kétszer is kihallgatta a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI), mégsem vette őrizetbe. A Foreign Policy amerikai lap cikke szerint egyebek között azért, mert az FBI-t a saját irányelvei akadályozzák abban, hogy megalapozott gyanú nélkül nyomozást indítson a gyanús személyek ellen. Az amerikaiak meg a közösségi oldalakon egyetlen kérdést tesznek csak fel: miért? Miért nem, ha ezzel megakadályozhatták volna a mészárlást.
A következtetéseket levonni nem igazán akaródzik azoknak, akik egy újabb „je suis”-vel kezelnék a terrortámadásokat. Európa jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy nagyvonalúan megnyissa a határait, és mosolyogva végignézze, ahogy ellenőrizhetetlen embertömegek vonulnak át rajta. Aki nem hajlandó elismerni, hogy a terroristák felhasználhatják a migránsáradatot, annak is el kell fogadnia a tényt, hogy nem szerencsés, ha minden létező erőforrásunkat a népvándorlás emészti fel. Aminek a megoldásához egyébként nem csoda kell, hanem leginkább akarat. Ahogyan azt a Frontex adataira hivatkozva a Die Welt is elismerte a napokban: elsősorban nem a török–uniós alku csökkentette az áradatot, hanem a balkáni határzár.
Ha elhallgatjuk a problémákat, azok nem fognak megoldódni. Ha Európa nem ismeri fel, hogy hadban áll, nem is fogja soha megnyerni a háborút. Ha nincs igazság, nincsen béke sem. Közeleg az uniós csúcs, ne legyen egy újabb elszalasztott lehetőség! Ideje leszámolni az egy éve feleslegesen erőltetett kvótával, amit senki sem tart be, és egyre többen ellenzik. Ha egy megoldás nem működik, akkor nyilvánvaló ostobaság makacsul ragaszkodni hozzá, értelemszerűen nem jönnek attól kevesebben, hogy azt mondjuk, gyertek, valahogy megoldjuk.
Európának harcolnia kell, nem pedig a saját arcába hazudnia.
És akkor majd lesz minden: szabadság is, biztonság is.