Néphülyék

Alig jelentek meg a bevándorlásról szóló nemzeti konzultáció plakátjai, a minden körülmények között teljesen mindegy, hogy hány tagot vagy lájkolót tömörítő Népharag aktivistái szombat délutánra kettőt máris lemázoltak belőlük a Dagálynál. És ezt persze rögtön sikerült is ügyesen, szemfülesen, mintegy véletlenül kifigyelni és világgá kürtölni.

Az esetnek persze, ha úgy vesszük, voltak előzményei is, nemzeti konzultáció indult a menekültkérdésben, kiküldtek nyolcszázezer kérdőívet, amelyekből négyszázezret máris visszaküldtek, kétszázezret fel is dolgoztak, és bizony annak a kétszázezernek a kilencven százaléka nagyobb szigort vár a kormánytól a menekültekkel kapcsolatban – és ebben nincs semmi meglepő. Abban sincs semmi meglepő, hogy ezeket az adatokat a szocialisták kudarcnak minősítik, és arra a matematikai bravúrra szorítkoznak, hogy csak a szavazásra jogosultak öt százaléka válaszolt a kérdőívekre. Csak sajnos most semmiféle választásról nincs szó, most a nemzeti konzultáció adataival kell megbirkózniuk. A Demokratikus Koalíció gerincéről és állhatatosságáról ismert alapembere, Kerék-Bárczy Szabolcs nem bonyolódott a százalékok útvesztőjébe, és csak annyit közölt, hogy tavaly egy koszovói albán és hatvan szerb állampolgár vállalt, kapott, kért munkát Magyarországon, bevándorlóktól tartani tehát butaság. Arról nem szólt, hogyan jöttek, a zöldhatáron, illegálisan, vagy rendesen, ahogy kell, az egyik határátkelőn. Arról sem szólt, hogy a többiekkel mi lett, mi történt, dolgoznak-e esetleg. A „no para” érzéshez egyébként annyit, hogy eredetileg háromszázhét menekültet kellett volna befogadnunk, de nem telt el pár hét, és most már több mint ezerszázat kellene. Ez a brüsszeli mérce és matematika pedig megint csak nem vállalható, mert ha számsorozatban gondolkodunk, akkor a következő tag valahol négyezer körül lesz, aztán tizenkétezer, majd harminchatezer – minimum három komplett kisváros lakossága. És az idén már ötvenezren jöttek, igaz, nem maradtak, de más utakon is beléptek az unióba, és a kvótával még mindig számolnunk kell. Ahogy azzal is, hogy a menekültek száma még évekig nem csökken.

Közben kiderült, hogy a plakátrongálásban az Együtt aktivistái is részt vettek, sőt a pártocska elnöke, Szigetvári Viktor úgy nyilatkozott, hogy ő is gondolkodik hasonlóban, persze ilyen cselekedetre ő nem buzdítana senkit, de magára nézve úgy döntött, hogy ennyi polgári engedetlenséget megengedhet. Hát csak így szerényen. Mennyire furcsa, hogy Kerék-Bárczy is polgári engedetlenségről beszélt, persze minden körülmények között pártoktól függetlenül. És véletlenül ugyanerre az álláspontra jutottak a szocialisták is. Hogy mindez törvénybe ütközik, szabálysértés, arról nem szólnak túl sokat. Persze a stílus és a nagyvonalúság csimborasszóját nem lehet elvitatni az Európai Baloldal-MMP 2006-tól, amelynek elnöke, Vajnai Attila kétezer forintos „vérdíjat” ajánlott fel mindenkinek, aki megrongál, olvashatatlanná tesz egy-egy ilyen plakátot. Hát nem tudom, Szigetvárival azért majd ne felejtsen el elszámolni.

Arról is keveset tudni, hogy milyen plakátokat mázoltak le a népharagosok – Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!; Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a törvényeinket!; Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját! –, de egyforma kárt okoztak. Szombat este az egyiptomi elnök arról beszélt, hogy harminc-negyven év múlva micsoda fejlesztések indulnak el Afrikában. Addigra sajnos késő lesz, de ezt a folyamatot felgyorsítandó a népharagvók ott messze hasznosabbá tehetnék magukat. Ha a menekültekért akarnak harcolni, akkor fogják a sátorfájukat, menjenek el Afrikába, Ázsiába, és dolgozzanak azon, hogy távoli hazájából senki ne akarjon sem gazdasági, sem politikai okok miatt eljönni. Ott megtudnák, hogy mit jelent tisztelni a kultúrát, amely nem európai, a törvényeket, amelyek szintén messze esnek az európai normáktól, és megtudnák azt is, hogy az ott élők mennyire ragaszkodnak – legális vagy éppen illegális – munkahelyeikhez. És most nem szélsőségekről beszélek, hanem olyan dolgokról, ahogy mindenkitől elvárják, hogy zsinagógába ne lépjen be fedetlen fővel, egy mecsetben pedig vegye le a cipőjét. Ilyen alapvetések, bármilyen furcsának is tűnhet ez egyeseknek, vannak itthon, Magyarországon, a mi kultúránkban is.

A maroknyi népharagos partizán tehát gondolkodhatna egy keveset, mielőtt pemzlit ragad, mert azonkívül, hogy megpróbálja hülyíteni a népet, semmi értelmeset nem csinál. Persze azért Vajnai majd ne felejtsen el Szigetvárival elszámolni, biztos jól jön neki egy kis mellékes.