Vélemény és vita
Nemzetek és szabadság
A Nemzetek és Szabadság Európája frakciónak még így is mindenből kevesebb jut, mint a nagyobb csoportoknak, megalakulásával azonban szintet lépett
„Az a legjobb dolog a rasszistákban, hogy más rasszistákkal szemben is rasszisták. Ha nemzeti és etnikai érdekek vezetnek, az azt jelenti, hogy kevés közös érdeked van másokkal” – ez a kevéssé szellemes és még kevésbé eredeti kijelentés Fredrick Federley európai parlamenti képviselő gondolatait tükrözi. A svéd liberális politikus mindezt azután mondta, hogy a francia Nemzeti Front elnöke, Marine Le Pen kedden reggel bejelentette, hogy Nemzetek és Szabadság Európája néven közös frakciót alapít a holland és az osztrák Szabadságpárttal, az olasz Északi Ligával, a Flamand Érdekkel, a lengyel Új Jobboldali Kongresszus két képviselőjével és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjából (UKIP) kitett Janice Atkinsonnal.
Nem Federley meggyőződése az érdekes ebben a véleményben, hanem mindaz, amit ezzel a liberális politikus saját magáról és főleg frakciójáról, eszmetársairól elárult. Az obligát rasszistázáson túl két fontos dologra mutat rá: a nemzeti érdek szitokszóként való használatára és bizonyos képviselőtársai gúnyos lekezelésére.
Kezdjük az elsővel. Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke a keddi sajtótájékoztatón elmondta, hogy a csoportban konszenzusra fognak törekedni, amikor pedig ez nem sikerül, akkor nincs szigorú frakciófegyelem, nemzeti érdek szerint szavaznak. Ezzel a mondattal lenne talán a baj? Vagy azokkal, akik szerint ezzel baj van? Az uniós biztosoktól elvárják, hogy úgymond az európai érdek képviseletére esküdjenek fel, és hazájukra lehetőség szerint inkább úgy hivatkozzanak, mint „az országra, amit a legjobban ismernek”. Na de Fredrick Federleynek és liberális barátainak szólt valaki, hogy nekik ilyen esküt nem kell letenniük? Vagy az ALDE frakcióban kell? Csupa kínzó kérdés.
Nem ördögtől való, amit Wilders mondott, és az sem, hogy utalt rá: vannak különbségek a frakcióba tartozó pártok között, de ettől is csak erősebbek lesznek. Ami a Federley által hiányolt közös érdekeket illeti, a sajtótájékoztatón felszólaló valamennyi politikus kiemelt két ügyet: a nemzeti szuverenitás képviseletét a központosuló uniós hatalommal szemben, valamint a tömeges bevándorlás megállítását. Elképzelhető, hogy a svéd unióatya ezt azért nem hallotta, mert a frakciófegyelemnek megfelelően befogta a fülét és hangosan az Örömódát dúdolta. Nincs ezzel egyedül.
A problémák nemcsak a Nemzetek és Szabadság Európája harmincvalahány képviselőjét foglalkoztatják, de más frakciókat és számos, kormányzati felelősséggel bíró politikai erőt. Le Pen szerint Európa nem nagyon tud mit kínálni a bevándorlóknak. Minden szövetségese alapvetésnek tartja, hogy az üldözötteknek tudni kell menedéket adni, a gazdasági bevándorlóknak azonban nincs helyük Európában. Ezt mondta Franciaország szocialista elnöke, Francois Hollande és Németország jobbközép kancellárja, Angela Merkel is - bizonyára volt, aki ebben is rasszizmust orrontott.
Le Penék szerint a menedékkérők áradatának gondját Európán kívül kell kezelni, támogatni kell az afrikai országokat, ott kell menekülttáborokat létrehozni, a kötelező kvótarendszer pedig nem előzi meg a Földközi-tengerbe fulladó ezrek nyomorúságos tragédiáját. A hazájában jelenleg legnépszerűbb pártnak számító Nemzeti Front és Osztrák Szabadságpárt például sokkal közelebb áll a kormányzati felelősség felvállalásához, mint azok a pártok, amelyek szerint szélesre kell tárni a kapukat, hiszen Európa nem erőd, jöjjön bárki biciklin, bárkán, kamionra kapaszkodva vagy akár úszva, be kell csatornázni a legális bevándorlás rendszerébe, a mi népességi mutatóink úgyis rosszak. Jól átgondolt ötlet ez, ami bizonyára semmilyen veszélyt nem jelent Európára, és az észak-afrikai embercsempészeket is arra sarkallja, hogy a halálhajókra pakolt szerencsétlenek lehúzása helyett ideje tisztességes munka után nézniük.
Ennyit tehát az átkozott nemzeti érdekről és a közös célok hiányáról.
A liberálisoknál és szociáldemokratáknál elvileg senki sem hisz jobban a demokráciában. Ennek ellenére a sajtótájékoztatón Le Pen gúnyosan megköszönte az Európai Parlament német szociáldemokrata elnökének, Martin Schulznak, hogy másodrendű képviselőkként kezelte és diszkriminálta őket, ezzel is motiválva egy „erős, koherens, meggyőződéses és ambiciózus” frakció megalapítását.
A Nemzetek és Szabadság Európája frakciónak még így is mindenből kevesebb jut, mint a nagyobb csoportoknak, megalakulásával azonban szintet lépett, már nem lehet a tagjait úgy félreállítani, ahogy eddig. A létszámmal eddig sem lett volna probléma, a frakcióhoz azonban hét tagállam képviselői kellenek. Kapóra jött például Atkinson, akit egy általa tagadott kampánypénz-elszámolási ügy miatt raktak ki a pártjából, de egyébként is elege lett abból, hogy a UKIP az euroszkeptikusnak ugyan euroszkeptikus, de meglehetősen liberális olasz Öt Csillag Mozgalommal bútorozott össze. Szerinte új frakciója sokkal egységesebb, mint az előző. Jó példája ennek, hogy míg Le Penék egységesen elutasították a hazánkat elítélő határozatot nemrég, addig a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája látványosan kettévált: a britek sorra álltak fel a szavazatok magyarázatakor, és vették védelmükbe a magyar kormány szuverenitását, a Navracsics Tibortól annak idején az Orbántól való elhatárolódást követelő csillagosok pedig becsatlakoztak a balos többség által szövegezett dokumentumhoz.
A médiában sorra háborgó zöld és liberális képviselők kénytelenek lenyelni a keserű pirulát, hogy Le Penék is pontosan ugyanúgy, demokratikus választásokon jutottak be az Európai Parlamentbe, nekik is jut mostantól több felszólalási idő, fontos jog és nagyobb anyagi támogatás. A Nemzeti Front és az Osztrák Szabadságpárt vezetői is többször, világosan - lapunknak nyilatkozva is - elmondták, hogy jelentős, áthidalhatatlan különbségek vannak köztük és az új felállásban még inkább a perifériára kerülő Jobbikkal. S nem véletlen az sem, hogy miután a sajtótájékoztató előtti este a szövetségesek kiírták a közösségi médiában, hogy nagy bejelentés következik, „jól értesült források” máris elhintették a pletykát, hogy a frakciónak jobbikos tagja is lesz. Ilyesmire szándék viszont határozottan nincs egyik oldalról sem, és ezt bizonyára a „források” is nagyon jól tudják. Hogy mire fel tört ki mégis a hiszti, azt innen, Budapestről is pontosan értjük.