Németország forró ősz előtt

Igaz, nem mindenhol ment szabadságra a politika, például Bajorországban augusztus elejétől megkezdték működésüket az új típusú, a helyi lakosságtól elkülönített, őrzött menekültügyi befogadóközpontok, ahol a menedékkérőknek az ügyükben hozott jogerős döntésig kell tartózkodniuk, az elutasítottakat pedig közvetlenül innen próbálják visszajuttatni hazájukba. A Horst Seehofer belügyminiszter követelésére létesített központokra nagy szükség van azért is, mert Németországban csaknem hétszázezer elutasított menedékkérőt tartanak nyilván, akiknek nagy részéről nem tudni, hol van és mit csinál.

A múlt héten egyébként újabb menekültügyi vita kezdődött a CDU/CSU pártszövetségen belül ezúttal arról, hogy maradhatnak-e az országban az elutasított, de „jól beilleszkedett”, dolgozó menedékkérők. A CDU szerint hasznos volna a német gazdaságnak és társadalomnak, ha megadnák a maradás esélyét a munkát vállaló migránsoknak, míg a bajor belügyminiszter szerint ezáltal Németország az illegális bevándorlás még vonzóbb célpontja lesz. A szövetségi munkaügyi hivatal által e héten közölt adatok szerint már meghaladta a háromszázezret a munkaviszonyban álló menekültek száma, a statisztikai hivatal csütörtöki jelentése szerint pedig félmillió alá csökkent az állami támogatásból élő menedékkérők száma, ami alig fele a 2015 végén regisztrált 975 ezer főnek.

Ezek az adatok azt a látszatot keltik, mintha jól haladna az ázsiai és afrikai bevándorlók beilleszkedése, és igaza lenne Angela Merkelnek, vagyis a bevándorlás előnyös, és az iszlám is éppúgy Németországhoz tartozik, mint a kereszténység és a zsidóság. Csakhogy a valóság egészen más. A németek több mint fele rossznak tartja és ellenzi a bevándorlást, és háromnegyedük szerint az iszlám nem tartozik hozzá Németországhoz. Egy másik felmérés szerint a német nők mintegy háromötöde kevésbé érzi magát biztonságban, mint néhány éve, és lehetőleg elkerülik a bevándorlók által ellepett közterületeket. Ami nem csoda, mert szinte mindennapossá váltak a német lányok, asszonyok ellen ázsiai és afrikai fiatal férfiak által elkövetett támadások, s egyre több német városban vannak no-go zónák, ahol a lakosság többsége már nem német, s nem a német társadalmi és jogrend, hanem a saría az uralkodó törvény.

Három év alatt, amióta Merkel Willkommenskultur jeligével meghirdette a „minden menedékkérőt befogadunk” felelőtlen és veszélyes politikáját, Németország rohamos gyorsasággal veszíti el német jellegét. Mára minden negyedik lakos migrációs hátterű, s arányuk a tizennyolc éven aluliak körében harminchárom, az öt éven aluliak körében harminchat százalékos. A népesség növekedése kizárólag az ázsiai és afrikai bevándorlóknak, illetve itt született gyerekeiknek köszönhető.

Ezért valóságos riadónak tűnik Seehofer új kezdeményezése, hogy a némettől eltérő kultúrkörökből érkező tömeges bevándorlás miatt alapelveket tisztázó társadalmi vitát kell folytatni a vallás és az állam viszonyáról, s arról, hogy miként lehet biztosítani az együttélést „egy vallásilag és világnézetileg egyre plurálisabb társadalomban”. Hozzátehette volna: egy etnikai, demográfiai szempontból egyre kaotikusabb és megosztottabb társadalomban, amely a migránsbarát politika folytatódása esetén hamarosan megszűnhet németnek lenni. Hacsak a németek többsége haladéktalanul nem kényszerít ki gyökeres politikai fordulatot. Erre kiváló alkalom lehet az októberi bajor tartományi választás. Lehet, hogy Németországban idén az ősz is hosszú és forró lesz?