Német válaszok

Kedvenc német újságom a Junge Freiheit (az Ifjú Szabadság), amelyet 1986-ban olyan egyetemisták alapítottak Dieter Stein vezetésével, akik rájöttek, hogy a ’68-as lázadó értelmiség és tanáraik szóhasználatában a filozófia és az erény aligha függ össze. (Stein egyik ez évi, nekünk kedvenc mondása: „Orbán megvédte a magyar népet.”) Szellemi ellensúlyra törekedtek, mire a frankfurti iskola tanítványai Molotov-koktéllal válaszoltak – felgyújtották a szerkesztőséget –, majd  Észak-Rajna-Vesztfália alkotmánybírósága a lapot szélsőjobboldalinak nyilvánította. A tények mindig bonyolultak, és nem a bírák tehetnek arról, hogy a demokratikus alapelvek segítségével sem tudnak eligazodni köztük. Hogy olvasói jobban eligazodnak a tények világában, mint az alkotmányosság őrei, azt a Junge Freiheit által hétről hétre feltett négy kérdésre adott válaszok is bizonyítják. Szemezgessünk az elmúlt hetek körkérdéseiből.

Megszaporodtak a szexuális jellegű támadások az utcákon, fényes nappal is. Biztonságos az ország ebből a szempontból? A nem 4550 szavazatot kapott (89 százalék). Az Alternatíva Németországnak (AfD) megszilárdul választási győzelmével? Igen, mert tizenhárom tartományi választáson is bejutott a parlamentbe (46 százalék), s igen, mert a baloldali kurzus megy tovább a Budestagban (44 százalék). Összeadva az igeneket: kilencven százalék tehát bízik az AfD jövőjében.

Legyen kisebb a Bundestag, nem sok a 709 képviselő? Igen, mert ötvenmillió euróval növeli a képviselők megemelt száma a költségvetést (48 százalék), s igen azért is, mert hasonló nagyságú országokban kisebb a képviselői létszám (45 százalék). Azaz az olvasók 93 százaléka kritikusan nézi választott politikusait mindaddig, amíg azok maguktól fel nem robbantják a parlamentet.

Helyes, hogy a Hertha labdarúgói mérkőzés előtt amerikai módra letérdeltek, tiltakozván Trump politikája ellen? Az elutasítás 97 százalékos, ami így oszlott meg: nem, a sport maradjon sport (38 százalék) és nem, mert ostobaság amerikai belügyekbe beavatkozni (59 százalék).

Egyébként a labdarúgás sajnos a multikulturalizmus egyik oszlopa, labda- és migránssimogató. Mondhatni merkeliánus. Ha ismernénk az egész nagy folyamatot teljes egészében, amelynek mi a mellékszereplői vagyunk, akkor kevésbé nyugodtan innánk sörünket a tévé képernyője előtt. A nagy humbugok (Willkommenskultur, frankfurti új Központi Európa Bank) meglepő gyorsan szülik a kicsiket, amiknek a kancellár asszony a mestere, s jó, hogy a Junge Freiheit olvasói már nem hisznek neki. A kérdésre, hogy meddig marad Merkel a csúcson, egy évig, 1259 szavazat jutott, arra pedig, hogy kitölti-e a teljes ciklust, 605. Az utóbbi klikkelők nyilvánvalóan a pesszimisták táborába tartoznak, s meg lehetnek győződve arról, hogy a modern demokráciákban egyes hatalmasok évekig gátat vethetnek a közakarat érvényesülésének.

Egy éve, hogy győzött Trump. Indokolt volt a média félelemkeltése az új elnök kormányzásától? A válaszokban a nemek voltak túlsúlyban. Nem, mert maga a média feketítette be Trumpot, (53 százalék), s nem, mert jól látható, hogy amit ígért, betartja, establishment-ellenes és polgárbarát politikát folytat (36 százalék). A helyén maradhat-e a CSU vezére, Seehofer? Az olvasók 75 százaléka a nemre szavazott, nyilván megundorodtak az ő nevéhez fűződő elvtelen kompromisszumoktól. Megtiltandó, hogy egy politikusnak két mandátuma legyen? (Egyrészt a parlamentben, másrészt a tartományi gyűlésben, vagy éppen polgármesterként?) Az elutasítás egyértelmű: 88 százalék az igenek aránya. De ebben nyilván része volt annak is, hogy az AfD-ből kiugrott Frauke Petry és Marcus Pretzel a kétmandátumosok táborába tartoznak.

Nos, a Junge Freiheit szerkesztői és olvasói megpróbálnak leásni a problémák gyökeréig. Mint annak idején, a neokommunista átrendeződés éveiben a Magyar Fórum tábora, élén Csurka Istvánnal.