Nem kérünk a múmiákból

Érzékelik ezt a kétszer-háromszor bukott politikusok is, akik úgy vélik, az a legjobb megoldás, ha először visszavonulást színlelnek, hogy aztán leporolják magukat és visszatérjenek a közéletbe. Ezt nevezik ők megújulásnak. Nyilván azt várják ettől, hogy az emberek azt kiáltják majd a hírre, hogy „halleluja, megmenekültünk”, de ehelyett inkább azt lehet hallani: „édes istenem, inkább meneküljünk”!

Hogy kikről is van szó? Azt ugye látjuk, hogy a nagy összeborulás, majd széthullás elhozta a pártokból kiugró, ezáltal még „függetlenebbé” váló politikusok korszakát. Idetartozik a székekkel nem nagy barátságot ápoló Hadházy Ákos, vagy az anya szótól hidegrázást kapó, és az ellenzéki ámokfutás után a díjazás miatt háborgó Bősz Anett, vagy a magát influencernek képzelő és jelenleg videós misszión tartózkodó Vona Gábor. Csatlakozott most ehhez a táborhoz a kompromisszumok nélküli életre vágyó, az ellenzéki teszetoszaságot eddig segítő, most azonban megunó, de mindezért a jutalmát felmarkoló, egészen New Yorkig ösztöndíjjal és Fekete-Győr Andrással szaladó Szél Bernadett. Ne feledjük, ezek között olyan politikusok vannak, akik fél évvel ezelőtt még miniszterelnökök szerettek volna lenni. Látva, milyen lelkiállapotba jutottak, ez elég ijesztő gondolat.

Ők azok, akik nem azt kapták, amit bemagyaráztak maguknak, ezért most felfedezik magukban a gerincet, és nagyon megmutatják erkölcsi fölényüket. Mellettük pedig ott vannak azok, akik látszólag kivonultak a politika világából, hogy most megpróbáljanak megint visszakapaszkodni.

Itt van például Juhász Péter, akinek az eddigi legnagyobb érdeme, hogy nagyszerűen tud kéregetni. Nos, Juhász, miután az utcán szépen megszedte magát (nem úgy a fülkékben, ahol a pártja masszív 0,77 százalékot tudott összekaparni), hallgatott egy darabig, hogy aztán a nagy ellenállási hullámot meglovagolva, ismét előkerüljön. Ám ő nem akar beállni a zavartan botorkáló, a Nemzeti Ellenállás Kiáltványát népmesékből összeollózó, a sajátjait szembeköpő Jobbik táborába, és nem felel meg neki a magát a modern kor igazmondó juhászaként aposztrofáló Gyurcsány Ferenc hamvába holt mozgalma sem. Nyilván Gyurcsány, amikor meghirdette az ellenállását, elfelejtette, hogy 2006-ban nem mellette, hanem ellene vonultak az utcára. Ezért hihette, hogy sikerre viheti ezt a megmozdulást, bár tudjuk, nála a Föld egy kicsit másképpen forog.

Juhász Péter is tudja ezt, ő maga is szeret ellenállni, hiszen közben folytatja a kéregetést, viszont az osztozkodás nem erénye, így október 23-ra meghirdette saját ellenálló tüntetését. Amihez az aktív állampolgárok támogatását kéri. Hát igen, ha egy üzlet beindul, akkor nyomatni kell ezerrel. Bármit, csak dolgozni ne kelljen.

Ha Juhász Péter nem lenne elég, akkor itt van nekünk Demszky Gábor. A volt főpolgármester egy igen érdekes interjúban csajozási tippjei mellett megpedzegette, hogy ha lenne megfelelő háttere, akkor kirontana az udvarából – pont úgy, mint amikor kormánypárti újságírókkal találkozik, hogy megölelgesse őket bosszúból –, és visszatérne a politikába. Nem tudom, milyen indokokból vagy eseményekből vezette le, hogy Budapest és a magyar nép éppen az ő visszatérésére vágyik, mindenesetre észrevette ezeket a jeleket. Természetesen ahogyan az a balliberális oldalon dívik, roppant függetlenként térne vissza a közéletbe, hozva a régi csapatát meg a szamizdat lendületét, visszatérésével egyből meg is buktatná Orbán Viktort és kormányát. Már megint. És most már Tarlós István is reszket miatta, Demszky Gábor zavarodott heherészését hallva biztosan.

Látva a politikusok ide-oda vonulgatását, ellenállási mozgalmait vagy a momentumos szenvedést Orbán Viktor háza előtt és az emberek ezekre adott elutasító magatartását, felmerül a kérdés: akik a visszavonulás és ellenállásosdi mellett döntöttek, miért akarnak visszatérni újra és újra a sorozatos bukások ellenére is, ahelyett, hogy hagynák tényleg megújulni az ellenzéki oldalt? Mert azt értettem, hogy az Illés zenekar miért tartott mindig egy utolsó utáni koncertet is, de hát ők jók, szívesen hallgatjuk őket. Nekik jár a visszataps. Ám ezeket a politikusokat senki nem tapsolta vissza, sőt! Nem egyszer igen csúfosan elküldték már őket az emberek, elég világosan az értésükre adva, hogy nem akarják őket látni a politikában, így nem találok a kérdésre értelmes magyarázatot. Valaki megkérdezhetné tőlük, a nem éppen szó szerinti filmes idézettel: önök talán perverzek, és élvezik, ha verik magukat?!