Nem félni

Ehhez a két szóhoz ő maga mindvégig, egészen tíz éve, 2005. április 2-án bekövetkezett haláláig hű volt. Nem félt az ellene tervezett, sőt el is követett merénylettől, a testet nyomorító betegségtől, vagy éppen a szülőhazáját bitorló világi hatalomtól.

Talán kevesen tudják, hogy 1979 nyarán a Magyarországhoz hasonlóan az egyházellenes kommunista elnyomás igáját nyögő Lengyelországban, egész pontosan Varsóban hangzott el ez a buzdítás mintegy kétmillió hívő előtt. Azóta hallani, ez volt a Szovjetunióból indult, életidegen ideológia bukásának kezdete. És talán valóban így van. Aki ugyanis nem fél, annak van oka reménykedni, márpedig ennél hatásosabb fegyver nem nagyon létezik az elnyomással szemben.

Az első lengyel, egyben csaknem ötszáz év után az első nem olasz pápa, Karol Józef Wojtyla akkor, azon a júliusi napon még tetterős és egészséges volt – ahogy 1978 októberében, pápai székfoglaló szentmiséjén is. Az említett biztatás már az utóbbi szertartáson is elhangzott, a biztonságos Nyugaton, a Szent Péter téren, ahol az újonnan megválasztott egyházfő így folytatta gondolatait: „Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! Nyissátok meg az Ő üdvözítő hatalma előtt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a fejlődés és a civilizáció széles mezőinek korlátait. Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy »mi lakik az emberben«. De egyedül Ő tudja ezt!”

Igaz, máig érvényes szavak. Hiszen bár az említett határok, legalábbis Európában, azóta jórészt megszűntek, a kommunizmus összeomlása is már csak a történelemkönyvek lapjairól köszön vissza, a félelem biztosan velünk maradt, ahogy a civilizációnk is jórészt adós még a „kapuk kitárásával” Krisztus felé. Sőt, néha úgy tűnik, éppen az ellenkező az igaz. Hiszen félünk a bizonytalan jövőtől, egészségünk elvesztésétől, a kiújuló háborúktól, vagy akár csak attól, hogy nem jön meg idejében a fizetés. A szent pápa példamutatása arra késztet minket, hogy tegyük ezeket zárójelbe, és foglalkozzunk a valóban fontos dolgokkal! Higgyük el: Isten által a gyengeség is erővé lehet.

A közvetlen, a fiatalokra és az elesettekre különösen is odafigyelő, a szenvedést és a gyötrelmeket a végsőkig vállaló, saját egyházát is megújító főpásztor egész életében szelíden hirdette Isten örömhírét. Sőt, nem csak hirdette, be is mutatta. S bár sokan talán félreértették, és akadtak olyanok is szép számmal, akik az egyház tanításához, az élet védelméhez, az emberi méltóság eszméjéhez magát rendíthetetlenül tartó pápát támadták, szelídsége valahogy mégis utat talált mindenkihez.

Ne féljetek! – II. János Pál történelmi buzdítása, különösen most, húsvét közeledtével, hívőhöz és hitetlenhez egyaránt szól.