Nem értem…

Mi a gond? Magyarázza el már valaki. Miért őrjöng Lendvai Ildikó, és miért beszél összevissza Gyurcsány Ferenc? Mert azt feltételezni sem merem, hogy a probléma gyökere voltaképp ott keresendő, miszerint a magyarság valamennyire (ezt a szót kiemelném) merészeli felemelni a fejét az örökös hajbókból, és óvatosan suttogva megjegyzi: „Nem mindig mindenért mi, magyarok vagyunk a hibásak.”

Őket, akik ott hisztiznek, lehet, az zavarja, hogy a magyar nem akarja tovább lelkesen cipelni a nyakába akasztott „legutolsó”, „legalja”, „legrosszabb” táblát?

Én csakis erre tudok gondolni, mert az Együtt-PM közleményében így fogalmazott, ők azért tiltakoznak az emlékmű felállítása ellen, „mert annak célja nem a múltra való tárgyszerű és békés emlékezés, hanem a magyar állam felelősségének eltagadása, és a történelem meghamisítása”. (Mellesleg, aki a sorok közt csak egy kicsit is képes olvasni, az elámulhat azon, mennyire ordít ebből a mondatból a magyarsággal való azonosulás totális hiánya, és az, hogy ezt még csak észre sem veszik!)

Nos, a tüntetésnek a fő oka lehet még az évtizedek alatt fölhalmozott hazugságáradat féltése. Ez a szobor veszélyes és megsemmisítő erejű éket vert a liberális történelemhamisítás általuk kikezdhetetlennek hitt gránitfalába. A tüntetők állapota olyan mértékben kóros, hogy saját hamis állításaikat igaznak élik meg. A hazugság jól láthatóan elérte a zsigereik nanorészecskéit is, amely most hisztérikus vonaglásként válik valósággá számukra.

Azt gondolom, a magyar társadalom egészen mostanáig liberálisabb, toleránsabb és bölcsebb volt a legradikálisabb szivárványosnál, a legkulturáltabb européernél is. Mert gondoljunk bele, negyedszázada folyamatosan megadja a lehetőségét (igen nagyvonalú módon) a liberálkommunista rétegnek, hogy vessünk fátylat a múlt bűneire, kezdjük újra, tiszta lappal! Együtt, mindnyájan Európában. Erre, tessék. Csak a hiszti, a mutogatás, a követelőzés, a múlt folytonos visszacibálása tapasztalható részükről. Most akkor ki is itt a béke ellensége? Ki a szélsőséges, élhetetlen, gyűlölködő? Szóval 2014-re rá kellett jöjjünk, hogy ez a „liberális” út nem járható, épp a liberálisok miatt.

Akkor ugye volna a másik ösvény, nézzünk szembe a múltunkkal, mindenki, minden téren. Ez meg azért nem megy, mert balliberális közéletünk szerint a múlt egyenlő a nácifasiszta magyarokkal. És ennyi. Ezeken kívül semmi nem létezik. De akkor ismét ott a kérdés: ki is a gátja a normális közéletnek, a békességnek, a fejlődésnek?

Az viszont már az én külön bejáratú nézetem, hogy emlékműveket dicső győzelmeknek kell állítani, nem vereségeknek. Örömmel nézegetném mondjuk Botond hatméteres szobrát, amint buzogányával beveri a bizánci kaput. Vagy előttem egy másik: Lehel vezér büszkén markolja kürtjét, s lába előtt hever Konrád holtteste. Vagy: Hadik András lovas szobra, amint megsarcolja Berlint. Mátyás elfoglalja Bécset. Árpád tönkreveri az egyesült európai hadakat, vagy Kálmán bevonul Dalmáciába.

Hogy ez mások érzékenységét esetleg sérti? És? De fogalmazzunk (idézzünk) pontosan: „Na és?”