Nem a határok választanak el minket, magyarokat

Wass Albert mondta: „Trianon árnyékában élve feledjünk el minden személyi sérelmet, pártoskodást és nyújtsunk testvérkezet mindenkinek, aki szívében és szándékában magyar még, még akkor is, ha nézeteink sok mindenben nem egyeznek.” Csodálatos, erős, hittel teli szavak, hit egy olyan nemzetben, mely képes öntudatát megőrizni és kicsinyes érdekek fölé helyezni. Hit egy olyan népben, melynek tagjai mindennap boldogok, mert magyarnak nevezhetik magukat, éljenek a trianoni határokon belül vagy azokon túl.

Wass Albert nem gondolta akkor, amikor e jelentőségteljes gondolatokat, hazája, valamint népe iránti szeretetét megfogalmazta, hogy 2018-ban, 98 évvel a magyar történelem legsötétebb eseménye után, még létezhetnek olyan emberek a közéletben, mint Gyurcsány Ferenc és nemzetellenes társai. Az egész kampányuk most sem szól másról, mint a nemzetünk iránti mérhetetlen gyűlöletről és megvetésről.
Eddig is tudtuk, hogy csak jogi értelemben lehet ezeket az embereket magyarnak nevezni, mert szívükben és szándékukban parányi szikrája sincsen meg a haza iránti elkötelezettségnek és odaadásnak. Március 25-én pedig sikerült még egy lapáttal rátenniük az eddigi gyalázatos munkásságukra, amikor megosztották a kolozsvári magyarjainkkal készített interjúvideójukat az alábbi szöveggel, amit nehéz összeszorult ököl és torok nélkül végignézni.

A szöveg a következő volt: „Április 8-án szavazz az egyetlen pártra, amely megszüntetné a határon túli kettős állampolgárok szavazati jogát; szavazz a Demokratikus Koalíció listájára, a 3-as számú listára! Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted! (A videóban szereplő emberek arcát kitakartuk, hangjukat eltorzítottuk, mert nem célunk senkit kellemetlen helyzetbe hozni, csak a jelenséget akarjuk bemutatni.)” A videóban szereplő emberek jóhiszeműen és őszintén elmondták, kire fognak szavazni és miért. Azt hiszem, ehhez minden demokratikus országban élő embernek joga van, még ha az antidemokratikus koalíció nem is így gondolja. Tudjuk, hogyan viseltetnek a szabad vélemény eszménye iránt. Leginkább gumilövedékek, vízágyú és lovas rendőrök juthatnak erről eszünkbe. Gondolom sajnálták is, hogy most nem volt meg rá a hatalmuk, hogy elhallgattassák ezeket az embereket. Gy. F. ezért nem tett mást, mint aljas szándékból, az alantas emberi ösztönöket előhíva és azokra hatva, arctalan embereket faragott, bemutatva, hogy ezek itt nem magyarok, hanem fideszisták, akikhez nekünk semmi közünk sincsen. Pontosítanék, nekik nincsen hozzájuk semmi közük. Soha nem is volt, és ezeket látva soha nem is lesz.

Tényleg bemutatott egy jelenséget, azt a jelenséget, amit magyarellenességnek nevezünk, és aminek semmi más célja nincsen, mint tönkrezúzni azt az egységet, amit hosszú évek alatt sikerült kialakítani. Mert ő ezt a szót nem ismeri. Gyurcsány és nemzetgyűlölő csatlósai összefogást és demokrá­ciát hirdetnek, csak éppen náluk ez széthúzást és diktatúrát jelent. Mint ahogyan csak jogi értelemben lehet őket magyarnak nevezni, úgy csak papíron demokraták. Nekik minden csak haszon, üzlet és zavarkeltés. Érdekeiket soha, semmilyen körülmények között nem szorítanák háttérbe, a magyarság fogalmát és összetartó erejét hírből sem ismerik, és nem is akarják megismerni.

A kommunizmusban úgy kellett felnőniük az embereknek, hogy nem is nagyon beszélhettek Trianonról és a szétszakított magyarságról. Ezt követően éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy helyreállítsuk a nemzet egységét, ami 2004-ben is még súlyos csorbát szenvedett. Akkor sem és most sem idegen hatalmak akartak/akarnak minket elválasztani, hanem magukat a nemzetünk tagjainak mondó lélektelen kufárok. Most is erről van szó. Nem csak a határokon túl élő magyarokat érinti ez a videó, és nem csak rájuk vonatkozik, hanem ránk is, hiszen minket is éppen eladni készülnek, és migránsokat akarnának a helyünkre ültetni, azt remélve, majd őket jobban tudják rángatni. Mert ez így működik: nem tetszik a nemzet, veszek másikat. Ezt várják el tőlük a megbízóik.

Azon lepődnek meg, hogy a határon túli nemzettestvéreink, akik végre érzik és tudják, hogy velünk vannak, és mi velük vagyunk, most azt a pártot fogják majd támogatni, amelyik nem eltaszította, hanem a nemzet tagjaként kezelte és kezeli őket. Mi ezen a meglepő? Ki mást támogatnának? 2004. december 5-én megvolt az esély, hogy a gyurcsá­nyista szellemiségű pártok és személyek is megtegyék azt, amit mindig is meg kellett volna, és kimondhatták volna, hogy nincs olyan határ, ami ezt a nemzetet szét tudja szakítani. Nem ezt tették, hanem román vendégmunkásoknak, élősködőknek, most pedig csak arctalan jelenségnek nevezik őket.

Mindennek – csak magyarnak nem. Őket, akik idegen hatalmakkal dacolva őrzik és örökítik nemzetszeretetüket tovább, ennyi év elteltével is. Miattuk nem számítanak a határok. Mi pedig igenis velük vagyunk, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a Gyurcsányhoz hasonló emberek ne tudják elvenni azt a hitet, amit már Wass Albert is megfogalmazott. Kezdetnek elég annyi, hogy április 8-án nemet mondunk rájuk, a csatlósaikra, a kvázi szövetségeseikre és mindenkire, aki a nemzeti összefogás, összetartás, a haza és a magyarság elébe helyezi a saját és gazdája érdekeit!