Nekünk a biztonság az első

A magyar diplomácia fontos téma képviseletét vállalta magára, és egyúttal bizonyítékot szerzett mindarra, amit a kormány hónapok óta mond.

A külügyminiszter egy éve, tavaly március elsején a Századvég Alapítvány konferenciáján jelentette be, hogy a kormány tizenkét pontos javaslatot fogadott el az ENSZ migrációs csomagjával kapcsolatban. „Nekünk a biztonság az első” – ez volt a javaslat címe, és bár akkor még látszott némi esély arra, hogy a magyar javaslatok valamiképpen megmutatkoznak a végleges dokumentumban, azért lehetett tudni, hogy a csomag alapjaiban rossz. Erre reflektált a javaslat címe is, Szijjártó úgy fogalmazott: míg az ENSZ dokumentuma szerint a migráció jó és megállíthatatlan, addig a magyar kormány szerint rossz, veszélyes, és mellesleg meg is állítható, ha van rá politikai akarat.

Azóta már tudjuk, hogy a megállapodás úgy rossz, ahogy van, nem megfékezni, hanem megszervezni akarja a migrációt, és csak akkor üt meg szigorú hangnemet, amikor a bevándorlást korlátozó országokról van szó. Az elmúlt egy évben persze a mantra végig az volt az ENSZ, valamint a közös uniós álláspontot sikertelenül erőltető Európai Bizottság részéről, hogy a megállapodás egyébként sem kötelező, minek emiatt stresszelni, tessék csak aláírni. Ahhoz képest, hogy nem kötelező, Belgiumban például összeomlott miatta a kormány, több országban is komoly viták zajlottak a kormányokban, parlamentekben. Bár a kritikusokat továbbra is altatni próbálták, világossá vált, hogy itt igenis nagy a tét.

A Szijjártó által tegnap Brüsszelben említett dokumentum, amelyben az Európai Bizottság Jogi Szolgálata elemezgeti a paktum érvényesítésének lehetőségeit, éppen erre bizonyíték. Ebből a jelentésből még csak nem is az derül ki, hogy el akarnak fogadtatni valami új határozatot az ENSZ-csomag kötelezővé tételére, hanem a már meglévő uniós szabályokból jogászkodják ki, miért is kötelező a nem kötelező megállapodás. Brüsszelben tehát még csak nem is most keményítettek be, hanem alighanem elejétől fogva az a szándék, hogy valamiképpen ráerőltetik majd a kudarcos bevándorláspárti politikát azokra is, akik elutasították azt.
A kiszivárgott dokumentumban megmutatkozó politikát támogatja az Európai Parlament jelenleg még bevándorláspárti többsége is. Múlt héten például arról szavaztak, hogy háromszorosára kell növelni a költségvetés migrációs alapját, és a túlnyomó részét integrációra, áttelepítésre, betelepítésre kell költeni. Ez önmagában is beszédes, de amellett, hogy továbbra is a kvótákat erőlteti az EP, néhány százalékra minimalizálja azt az összeget, amelyet ebből az alapból helyben segítésre szabad költeni, mondván, több más forrásból is segítik az érintett harmadik országokat. A gyakorlat azonban nem azt mutatja, hogy az unió valóban érdemben és értelmesen segítené a rászorulókat, hogy saját régiójukban maradhassanak.

Ennek az Európai Bizottságnak és ennek az Európai Parlamentnek meg vannak számlálva a napjai, de a májusi választás után se tűnnek el a semmiben a bevándorláspárti erők, szóval igazán szükség van egy nagy, összetartó és erős pártcsaládra, amely a biztonságot helyezi előtérbe a migráció bátorítása helyett. Jó lenne, ha ez az erő Európa legnagyobb pártcsaládja, az Európai Néppárt lenne, ezért is törekszik arra a Fidesz, hogy a balliberálisoknak való udvarlás helyett visszaterelje politikai közösségét az eredeti irányba. Hamarosan eldől, hogy Európa biztonságát választja-e a Néppárt.