Vélemény és vita
Néhány szép, fényes pillanat
Annyi sok szép pillanata volt a tegnapi napnak, hogy választani is nehéz közülük.
Először azt hittem, az lesz az, amikor egy migránssuhancot láttam felmászni a Keleti előtt a Baross Gábor-szoborcsoport egyik mellékalakjának fejére. Ha nem dudálnak rám, még le is fényképezem. Hogy mit keresett ott a nagy hódító, arra nem tudnék határozott választ adni, de szinte bizonyos, hogy nem az öntödei minőséget ellenőrizte.
Aztán azt hittem a nagy meneteléssel kell beérnem, de szerencsére nálunk nincs fényes ösvény, és az Erzsébet-híd amúgy is megakasztotta a nagy elszántságot, ami azért kitartott tovább az M1-es autópályán Bécs irányába, és az éjszaka valahol egy kis időre elfogyott. De Bicske legalább ott van a környéken.
De ez sem vitte el a pálmát, a röszkei kitörésnél azonban éreztem, ebből lesz valami, közel a katarzis, és nem csalódtam, az illegális bevándorlók egyik szószólója kétórás határidőt adott arra, hogy a magyar hatóságok elbírálják a menekültügyi kérelmeket. És hát ez a biztatás annyira szép, annyira megható volt, hogy ő a befutó, nehéz elszakadni tőle. Mert ha két óra múlva nem lesz rend – az ő nézőpontjukból –, akkor lehet készülni az újabb kitörésre.
Tehát idejönnek, a kisujjunknál jóval többet nyújtunk nekik, erre ők letépik a kapunkat, és azzal vernek bennünket agyba-főbe, mert semmi sem elég, semmi sem elég gyors. Pedig a sokat szapult és firkált plakátkampány igazsága nem hülyeség, tudják, ha Magyarországra jössz. Igen, mert azok a törvények összhangban vannak az uniós törvényekkel, annak az európai államközösségnek a törvényeivel, amelynek tagországai törvényei rettentő módon hasonlítanak a magyar törvényekre. És amivel próbálkoznak, kitörés, menetelés, pofátlankodás, az Keleten megy, így megy majdnem mindennap. Itt meg más a helyzet, és nem nekünk kell elfogadni az ő szokásaikat, hanem nekik kell csendben és megértően tisztelni a mieinket.
Ezt azok is eszükbe idézhetnék, akik a mindenkori Magyarországon tartózkodó migránstömeget irányítják.
A megszeppent nyolcéves kisfiúknak pedig meg lehet mondani, hogy apád és anyád nagyon felelőtlen, mert elcipelt téged erre a rohadt hosszú és kegyetlen útra, ahelyett, hogy olyan szép ruhát vett volna neked, amilyet ő visel, és óvott és tanított volna otthon, vagy azokban az országokban, ahol az ő nyelvét beszélik és az ő vallását gyakorolják, adjál hálát a Jóistennek, hogy még élsz, mert a leállósáv sem életbiztosítás, de akárhogy is történik, akárhogyan is alakul az életed, abban biztos lehetsz, belőled sosem lehet Saul fia.
Aztán azt hittem a nagy meneteléssel kell beérnem, de szerencsére nálunk nincs fényes ösvény, és az Erzsébet-híd amúgy is megakasztotta a nagy elszántságot, ami azért kitartott tovább az M1-es autópályán Bécs irányába, és az éjszaka valahol egy kis időre elfogyott. De Bicske legalább ott van a környéken.
De ez sem vitte el a pálmát, a röszkei kitörésnél azonban éreztem, ebből lesz valami, közel a katarzis, és nem csalódtam, az illegális bevándorlók egyik szószólója kétórás határidőt adott arra, hogy a magyar hatóságok elbírálják a menekültügyi kérelmeket. És hát ez a biztatás annyira szép, annyira megható volt, hogy ő a befutó, nehéz elszakadni tőle. Mert ha két óra múlva nem lesz rend – az ő nézőpontjukból –, akkor lehet készülni az újabb kitörésre.
Tehát idejönnek, a kisujjunknál jóval többet nyújtunk nekik, erre ők letépik a kapunkat, és azzal vernek bennünket agyba-főbe, mert semmi sem elég, semmi sem elég gyors. Pedig a sokat szapult és firkált plakátkampány igazsága nem hülyeség, tudják, ha Magyarországra jössz. Igen, mert azok a törvények összhangban vannak az uniós törvényekkel, annak az európai államközösségnek a törvényeivel, amelynek tagországai törvényei rettentő módon hasonlítanak a magyar törvényekre. És amivel próbálkoznak, kitörés, menetelés, pofátlankodás, az Keleten megy, így megy majdnem mindennap. Itt meg más a helyzet, és nem nekünk kell elfogadni az ő szokásaikat, hanem nekik kell csendben és megértően tisztelni a mieinket.
Ezt azok is eszükbe idézhetnék, akik a mindenkori Magyarországon tartózkodó migránstömeget irányítják.
A megszeppent nyolcéves kisfiúknak pedig meg lehet mondani, hogy apád és anyád nagyon felelőtlen, mert elcipelt téged erre a rohadt hosszú és kegyetlen útra, ahelyett, hogy olyan szép ruhát vett volna neked, amilyet ő visel, és óvott és tanított volna otthon, vagy azokban az országokban, ahol az ő nyelvét beszélik és az ő vallását gyakorolják, adjál hálát a Jóistennek, hogy még élsz, mert a leállósáv sem életbiztosítás, de akárhogy is történik, akárhogyan is alakul az életed, abban biztos lehetsz, belőled sosem lehet Saul fia.