Negyvenötezer?

Mert más magyarázat nincs. Mert nem hiszem, hogy ennyire lükék lennének. Mert több mint gyanús, hogy gyakorlatilag zokszó nélkül tudomásul vették, miszerint a Kúria elutasította Gőgös Zoltán jogorvoslati kérelmet, amelyben a csaknem negyvenötezer érvénytelen aláírásból harmincegyezret támadott meg. Szóval túl könnyen mondtak le az egész ügyről, holott ez idáig – míg volt az ügyben politikai muníció – hangosan kiabáltak, vádaskodtak, összeesküvés-elméleteket gyártottak, most viszont csöndben elsunnyogtak.

De hagyjuk most azt az összeesküvés-elmélet szagú szánalmas magyarázatot, amelyet Gőgös Zoltán, a Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása után előadott, miszerint az intézmény munkatársai elcsalták a számlálást, mert vélelmük szerint egy szupertitkos utasításokat tartalmazó dokumentum útmutatásai szerint jártak el! Hagyjuk, mert a számlálás során jelen voltak a szocialista küldöttek is, ráadásul a dokumentum azóta nyilvános, és semmiféle gonosz ármánykodásra buzdító utasítás nincs benne. Inkább beszéljünk most arról, hogy miképp is jött össze az a bizonyos negyvenötezer érvénytelen szavazat!

A szocialista párt által benyújtott ívek első körös ellenőrzésében csupán száznyolcvanegyezer-háromszáztizennyolc érvényes aláírást találtak; az érvénytelenek száma viszont csaknem negyvenötezer volt. Nem kevés! Mi az hogy, nagyon is! De miképp jött ez össze? A Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint harminckilenc olyan ív volt, amely egy másik népszavazási kezdeményezéshez tartozott; ezrével voltak hibásan vagy hiányosan kitöltött sorok; százával hiányzott az aláírás. Ez eddig bele is férne, hisz más kérdésekben is gyűjtöttek a szocialisták aláírásokat, és figyelmetlen elvtárs is mindig akad, de a mennyiségük igencsak magas volt. És végül voltak olyan hibák is, amelyekre azért fel kellene kapnunk a fejünket! Több mint száz állampolgár ugyanis többször (volt, aki tizenkétszer!) írta alá a kezdeményezést; de előfordult fénymásolt aláírás is; illetve több mint ezernyolcszáz olyan támogató volt, akinek nincs választójoga.

A fénymásolt szignókról csupán annyit, hogy ez bizony minimum közokirat-hamisításnak számít… De az, hogy honnan tudtak előszedni ezernyolcszáz olyan embert, akinek nem volt választójoga – nos, az már nagy titoknak számít! Ha keresni kellett volna, akkor sem könnyű! Legfeljebb akkor, ha börtönökben, migránstáborokban vagy az utcán kolduló szerencsétlen hajléktalanoknak pénzt ígérve gyűjtötték volna össze. De ezt nem állítom – csupán találgatok.

Az érvénytelenített aláírások magas száma azonban felvet egy nagyon komoly kérdést. Vajon nem az volt-e eleve a céljuk a szocialistáknak, hogy ne jöjjön össze ez a népszavazás? A háromból a két legnépszerűbb kérdést amúgy is elbukták, hisz sem az üzletek vasárnapi zárva tartásával kapcsolatos kérdésben, sem az állami cégek vezetőinek bérplafonja ügyében nem sikerült leadni a kétszázezer szignót. Az állami földek privatizációjával kapcsolatos kérdésfelvetésre pedig megjósolhatóan kevesen mentek volna el. (De az sem biztos, hogy itt a szocialista válasz kapta volna a legtöbb szavazatot, míg a másik kettőben azért sanszos lett volna a félsiker…) Másrészről pedig elég hülyén hangzik az, hogy miután a szocialisták felépítenek egy olyan ellenkampányt az október másodikai „kvótanépszavazásra”, amelyben arra buzdítják megmaradt híveiket, hogy ne vegyenek rajta részt, százmilliókat ölnének abba, hogy egy másik referendumra pedig minél többen menjenek el. Ez azért elég nyakatekert demokrata álláspont lenne!

Sokkal könnyebb, olcsóbb és egyben hatásosabb is az, ha benyújt ugyan több mint kétszázezer aláírást a párt úgy, hogy nagyjából jósolható legyen az, hogy az érvényesek száma elmarad a jogszabály által előírttól, majd megvárják, hogy a választási iroda kihirdesse az eredményt, hogy aztán hetekig lehessen hőzöngeni, miszerint Magyarországon nincs jogállamiság, hogy a kormány nyomást gyakorol a választási irodára, meg különben is diktatúra van. Satöbbi. Igaz?