Ne féljetek!

Tizenegy évvel ezelőtt az egész keresztény világ aggódva figyelte a híreket a súlyos beteg II. János Pál pápáról, akit 2005. április 2-án, az általa liturgikus nappá tett Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján szólított magához az Úr, és két éve avatta szentté Ferenc pápa. A lengyel Karol Wojtyla 1978. októberi pápai székfoglaló szentmiséjében mondta el először legismertebb jelmondatává vált kétszavas üzenetét: Ne féljetek! Ezt a bátorító-vigasztaló felszólítást a következő nyáron megismételte Varsóban, kétmillió híve előtt – sokak szerint az a ragyogó júniusi nap volt a kommunizmus európai bukásához vezető út egyik legfontosabb mérföldköve. (Az első természetesen 1956. október 23-a volt Budapesten.)

Ezen a húsvéton különösen időszerű és indokolt ez a kétszavas üzenet: Ne féljetek! A szélsőséges iszlamisták által kedden Brüsszelben végrehajtott kegyetlen terrortámadásokat sokak szerint nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan időzítették a nagyhétre, amikor a több mint kétmilliárd lelket számláló keresztény nagycsalád a legnagyobb ünnepére, Jézus Krisztus kereszthalálára és feltámadására emlékezik. A céltudatos, szervezett terror fő célja legtöbbször – a jakobinusoktól a bolsevikokon, a nemzetiszocialistákon át a radikális anarchistákig és a veszett dzsihadistákig – nem csupán minél több élet kioltása, hanem még több ember megfélemlítése. Ezért joggal figyelmeztette Erdő Péter bíboros az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökeként a brüsszeli merényletek áldozatait és családtagjait: „A szenvedés óráiban felhívok mindenkit arra, hogy ne engedje eluralkodni magán a félelmet”.

„És ki nem fél közülünk? Ki ne félne, / midőn szemét az Isten is lehúnyja” – kérdezi Pilinszky feledhetetlen versében, és a választ is megadja: „A bárány az, ki nem fél közülünk, / egyedül ő, a bárány, kit megöltek. / Végigkocog az üvegtengeren / és trónra száll. És megnyitja a könyvet.” Az Isten Báránya – Keresztelő János, az utolsó próféta nevezte így Jézust, aki a Jelenések könyvében Bárány képében jelenik meg és győzi le végleg a gonoszt.

A hetven évig békében és nyugalomban élő Európa ma békétlen és nyugtalan – fél. Érthető, hiszen a 2004-es madridi és 2005-ös londoni robbantásos merényletek után 2015-ben végképp elveszett a béke és a biztonság kontinensünkön. Tavaly elindult a pénzéhes, aljas bűnszervezetek által megtervezett és irányított újkori illegális népvándorlás Ázsiából és Afrikából, és a minden határon átgázoló, jobb életre vágyó, milliós emberáradattal együtt beszivárogtak az európai nagyvárosokba az életünkre törő fanatikus iszlamisták is. A 2015. november 13-i párizsi fekete péntekkel új korszak kezdődött az európai történelemben: az Iszlám Állam terrorszervezet által profi módon megtervezett és kíméletlenül végrehajtott, összehangolt merényletsorozattal az iszlám és a Nyugat közötti, több évtizede tartó civilizációs hidegháború a forró szakaszába lépett. A novemberi hadüzenet megerősítése volt a keddi brüsszeli terrortámadás, amelyet az Európai Unió szíve ellen intéztek.

Ma már nyilvánvaló, hogy az uniós vezetők többségének ostobasága, gyengesége és bűnös mulasztása miatt hosszú és nehéz, sok – a párizsinál és a brüsszelinél sokkal több! – áldozattal járó háborúra kell készülnünk, mert az iszlamista rákos daganat áttétei már beépültek a nyugat-európai társadalmak szövetébe, és belülről pusztítják, gyilkolják az egészséges sejteket. Pedig Samuel Huntington harvardi professzortól a NATO akkori főtitkáráig már húsz éve (!) több józan eszű értelmiségi és felelős politikus figyelmeztetett arra, hogy a civilizációk közötti erőegyensúly módosulásának vagyunk tanúi, és az iszlám társadalmak robbanásszerű demográfiai növekedése és radikalizálódása destabilizáló következményekkel jár mind a muzulmán, mind a nyugati országokra nézve. Az most már a fő kérdés, hogy ha Európa nem tudja megvédeni magát a fegyvertelen bevándorlókkal szemben sem – mint az elmúlt egy év drámai eseményei mutatják –, akkor hogyan fogja megvédeni magát, saját polgárai épségét és biztonságát a mindenre elszánt, profi módon kiképzett és szervezett terroristáktól?

Az elmúlt napok félelemben teltek Európa nagy részén, sokan aggódva kérdezték, hogy mikor és hol csapnak le megint az iszlamista terroristák. De húsvét nem a félelem és rettegés ideje, hanem a hit, a remény és a szeretet örömünnepe. Jézus életével, halálával és feltámadásával azt üzente, üzeni ma is: ne féljetek! Az első, csaknem kétezer évvel ezelőtti húsvét óta minden évben arra emlékezünk, hogy Jézus nemcsak meghalt a Golgotán miattunk, helyettünk és értünk – hívő és hitetlen emberekért egyaránt –, hanem harmadnapra feltámadt a halálból. S ahogy legyőzte „utolsó ellenségként” a halált, legyőzte a hitetlenséget is. És a félelmet is. Aki hisz benne, az nem fél, mert él benne Jézus Krisztus soha el nem fogyó teljes szeretete, amely kiűzi a félelmet szívünkből. „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él” – mondta kétezer éve, és biztat ma is minket Jézus.

Isten szeretete kiűzi a félelmet a szívünkből, ezért semmitől és senkitől, a terroristáktól se féljünk, egyedül a félelemtől, mert ez a leggonoszabb ellenségünk.

Ahogy Jézus tizenkét tanítványa a Szentlélek erejével legyőzte a félelmet, ők és bátor követőik – az államilag elrendelt és irányított módszeres, kíméletlen keresztényüldözés, a terror ellenére – elterjesztették a világon Krisztus tanítását, ma sem, mi se legyünk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.