Vélemény és vita

Ne bántsátok a kárpátaljai magyarokat!

Emlékszem, úgy tíz évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba egy olyan közösséggel, amely kárpátaljai magyaroknak gyűjtött magyar nyelvű könyveket

Beregszászra és más kisebb könyvtárakba vittünk több mint ezer klasszikust. A helyiek boldogan és hálával fogadták az adományt. Majd amikor megkérdeztük, hogy mire lenne még szükségük, néhányan szemlesütve, kissé szégyellősen azt mondták: tartós élelmiszerre és ruhára. Ezek után mi jöttünk kissé zavarba… De értettük. Értettük, mert láttuk, hogy milyen nehéz körülmények között élnek.

Ez a történet a trianoni békediktátum és a nemzeti összetartozás emléknapja miatt jutott eszembe, és abból az okból kifolyólag, hogy a balliberális sajtó egyre többet ír a magyar külpolitika és az ukrán vezetés közti konfliktusokról. És jól láthatóan nem nekünk, magyaroknak drukkol. Inkább bántják politikai alapon Szijjártó Pétert, Orbán Viktort az ellenzéki újságírók, semhogy konstruktívak lennének – az pedig eszükbe sem jut, hogy ezzel most ártanak a kárpátaljai magyar közösségnek. Talán mert fogalmuk sincs a nemzeti minimumról.

Sajnos az elmúlt tíz évben sem lett sokkal jobb a magyarok helyzete. Nem elég, hogy a nácizmust súroló nyelv- és oktatási törvénnyel nehezítik a helyzetüket, de mintha a szegénységen sem akarnának az ukrán vezetők változtatni. Sőt! A jogszabályok mellett a kötelező sorkatonai szolgálattal és a magyar identitású ukrán katonák keletre vezénylésével még inkább vegzálják őket.

Van egy régi vicc, amely nagyjából így szól: Amikor a második világháború után, a trianoni békediktátum által meghúzott határokat visszaállították (sőt, még kicsit a kárunkra is módosították) a párizsi szerződéssel, akkor a szovjet katonák is elkezdték kijelölni a határvonalat. Élt ott egy magyar, földművelő család, amelynek feje, az idősödő édesapa kiment a határba, és szörnyülködve látta, hogy pont az ő földbirtokát fogja kettészelni a határ. De a szovjet katonák előzékenyek voltak (kivételesen), és megkérdezték az öreget, melyik darab föld kell neki – azaz, melyik országban akar élni. Amikor a magyar ember azt mondta, hogy természetesen Magyarországon, akkor a katonák furcsállva a választ, elkezdtek kötekedni vele. Hogy a Szovjetunió mennyivel nagyobb, és hogy milyen nagyszerű lehetőségekkel lesz majd teli a kommunista emberek számára. Erre az öreg ötölni, hatolni kezdett, hogy miképp tud kibújni a kissé zsaroló katonák akarata elől. Végül, hogy ne kelljen megbántania őket vagy kockáztatnia a testi épségét, azt találta mondani: tudják, én a földből élek… és hát ezért sem szeretem a kemény orosz telet. Maradnék Magyarországon.

De a viccet félretéve, sokan, nagyon sokan voltak, akik nem választhattak. Akik szabad akaratuk és jogaik nélkül kerültek a határ túlsó oldalára. És ma már jól látszik, hogy ők, illetve a leszármazottjaik jártak sokkal, de sokkal rosszabbul.

Amikor azt írja a HVG és a többi balliberális sajtóorgánum, hogy Szijjártó Péter és a magyar kormány az „orosz érdekek mentén izmozik Ukrajnával”, akkor az még hagyján, hogy jócskán hazudik egy nagyot, de még a kárpátaljai magyarok ellen is elkövet egy megbocsáthatatlan bűnt. Ugyanis ez az érv pontosan megegyezik az ukrán diplomácia taktikájával a nemzetközi vitákban. Hiszen ők azt állítják ezeken a fórumokon, lejáratva és gyengítve a magyar kormány jogos követeléseit, hogy Orbán és Szijjártó csupán az orosz érdekeket szolgálja ki, amikor az európai normák szerinti kisebbségi jogok visszaállítását követeli Ukrajnától. Ez pedig sajnos jobban érthető az unióban (és az Egyesült Államokban), mint az, hogy bizony elnyomásban, jogaiktól megfosztva, szegénységben él Ukrajnában több mint százötvenezer magyar identitású és anyanyelvű ember. Ha még egyáltalán vannak ennyien, mert egyes becslések szerint inkább száznegyvenezerről beszélhetünk csupán.

Tehát a magyargyűlölő ukrán vezetők csak taktikaként, pusztán a szélsőséges nacionalizmusukat, illetve az országukban egyre elharapózó kisebbségüldözést eltakarva igyekszenek előhúzni a Putyin-kártyát. Azaz azt, hogy aki támadni merészeli az ukrán államépítést, az Putyin pincsikutyája. Szerintük. Holott ennek az egész ügynek, a kárpátaljai magyarok jog- és létvédelmének semmi köze az oroszok nyomulásához. Ugyanis a magyar kormány nem terjeszkedni akar, hanem védelmezni a határokon túl élő magyarok jogait és életterét.

Így amikor a balliberális sajtó megismétli az ukrán diplomácia hazugságait, nem tesz mást, mint hogy elárulja az ott élő magyar közösségeket.

De hát sajnos azt már megszokhattuk, hogy a politikacsináló, de a politikai kudarcokért felelősséget vállalni nem akaró balliberális sajtóorgánumok és azok alkalmazottjai szép lassan felzárkóznak az unióba árulkodni járó ellenzéki politikusaink szintjére. Sőt talán le is hagyták már őket.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom