Máté T. Gyula

Vélemény és vita

Naptár Orbán-buktatásra

Nyilván már mindenkinek van terve karácsonyra, sőt talán a szilveszteri mulatság is körvonalazódik lassan.

Az előrelátóbbak már vázlatosan maguk előtt látják január „kötelező” programjait is, sőt gyanítom, akad közöttünk olyan is, aki már nyaralási prospektusokat lapozgat. Azonban egyikünk sem annyira előrelátó, nem rendelkezik olyan kasszandrai képességekkel, mint Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt vezetője. Ő nemcsak azt tudja, hogy mivel kényezteti magát a két ünnep között, de már ott lebegnek előtte a következő évek történései is.

Először is itt van a 2015-ös esztendő, amelyik a tóbiási kalendáriumban, mint a „visszatérés éve” szerepel. Ez nem ám csak amolyan hangzatos cím, ez bizony – ahogy a helyettese, Gőgös Zoltán megfogalmazta – „ütőképes ajánlat” mindannyiunknak. Ennek keretében a jó szocialisták Tóbiás úrelvtárs vezetésével napról napra lebontják a „hazug, igazságtalan, totális állam rendszerét”.

Na most, mielőtt az MSZP-s szaki kalapácsot ragadna, javasoljuk, először tisztázza főnökével, hogy milyen rendszer rombolásáról van tulajdonképpen szó. Mert, ugye, megszokásból a Bokros-összes mellett jól megférő agitpropos brosúrát követve, még véletlenül a tőkés berendezkedést kezdi el döntögetni. Márpedig azt nagyon nem kéne. Az MSZP krédója a pártelnök szerint ezúttal a „kapitalizmust támogató politika”, amely „nem fordulhat el a lecsúszottaktól, a lecsúszás árnyékában élő emberektől”. Ha tehát valaki pörgetni akarja a szegfűs pörölyt, először tegye azt a liberális demokrácia védelmében, amely mint közismert, a világ minden táján és főleg Közép-Európában teremtett egyszerre „biztonságos demokráciát,
szabadságot és jólétet”. Világos. Mi más is lehetne egy modern szociáldemokrata politikus célja, aki a „valódi, hiteles baloldali politikához” való visszatérést hirdeti, és csak tengerentúli pártsztájlisztok sikolya választja el a tűzpiros zokni viselésétől…

Akkor most tulajdonképpen melyik is az a rendszer, amelyet 2015-ben bontani kell? Az alapbaja világos: ez Orbán Viktor „rezsimje” – és ráadásul továbbra is képes magát magyar miniszterelnöknek nevezni. Megválasztották, és akkor mi van?  Márpedig ez az Orbán-rendszer a kirekesztés rendszere, hiszen az MSZP-nek benne „nincs helye”. S ez annyira, de annyira fáj, hogy még a politikától oda-vissza vonulgató Lendvai Ildikó exelnök is szóvá tette a hétvégi országos értekezleten, mondván, hogy az „MSZP a rendszer totális ellenzéke, hiszen nem a rendszer része, mert kilökték abból”. Tetszik érteni: utáljuk őket, mert az íróasztalainknál, pénzosztó és pénzt hozó foteljeikben ülnek.

Nem ezért gründoltunk negyedszázada „baloldali rendszerváltó pártot”, hogy most valami fránya választói akaratra hivatkozva elzárják előlünk a pénzcsapokat! Ezzel a rendszerrel nincs alku! A feladat csak annyi, hogy ezt a „rendszerellenességet” elmagyarázzuk a polgárnak, értse és higgye, hogy itt nem holmi haszonleső privát hatalmi harcról van szó, hanem bizony a legszebb értékek mentén lesz a bontás. Erre pénz, paripa lesz bőven – a washingtoni korrupcióellenes alap helyes felhasználása tisztán könyvelési probléma, lesz tán uniós „demokráciaprogram” is. Gondot legfeljebb Gyurcsány okozhat, aki már most is Brüsszelben lobbizik, amíg mi csak a Villányi úton szövögetünk terveket. De majd jól és csúnyán ránézünk, rálicitálunk… hiába, kemény dolog az osztályharc, ha a dollártáska a tét.

S így jön el a csodálatos 2016-os esztendő, ennek a neve a szocialista naptárban a „programalkotás éve”. Erre egyelőre nem kell sok szót vesztegetni, program lesz, szép és mutatós, kiskutyában és mosolyogó karonülőben gazdag. De nem is a program az igazán fontos, a lényeg a „programalkotás” folyamata. Ez alatt kell jól fizető szakértői állásokkal, tanácsadói díjakkal bedarálni a még hepciáskodó civilszervezeteket. Nem kell értetlenkedni! Az Orbánék felé kell „civilt” virítani, pártirodában és bankban nem delfinszabadságban és bálnamentésben gondolkodunk! Nem azért van májer mobil és nyugati kiképző kiruccanás, napi- és ösztöndíj, hogy bárki elszéplelkűsködje. Tessék szépen betagozódni a Társadalmi Párbeszéd Projektintézetbe, a párt külsős Révaija, Lakner Zoltán politológus majd mindent a helyére magyaráz.

Ha minden a forgatókönyv szerint megy, akkor 2017-re már csak az „előválasztás” marad. De ez nem amolyan kelekótya miniszterelnöki kasz­ting lesz. Az új MSZP tanult a hibáiból: megmutatjuk az országnak a „legitim választási” rendszerünket, amibe nem csúszhat hiba. Tudnja majd mindenki, hogy ki az igazi demokrata jelölt. A belterjesített kékcédula-demokrácia diadala után aztán a népre hivatkozva lehet követelni Orbánék távozását.

Van csodafegyver is: Áder János mandátumának lejárta előtt követeljünk közvetlen elnökválasztást. Nem korábban, csakis akkor, amikor már nem fér bele az időbe semmilyen változtatás a választási rendszerbe.
A népszavazási kezdeményezést is így kell időzíteni.  Akkor aztán majd lehet újra Orbánék parlamenti diktatúrájáról ordítani. Hogy az MSZP tulajdonképpen nem akar megerősített, nép által választott elnököt, és eddig mindenhol ellenezte ezt? Na de kérem, hiszen nem is lesz! Tessék már érteni a modern szocialista dialektikát!

A 2018-as évnek már nincs külön neve a tóbiási almanachban, ekkorra kell beérnie a bontási, programalkotási és előválasztási munkáknak. Ezek eredménye lesz a „társadalmi alternatíva” megszületése, vagyis az „újabb nagy szocialista kaszálás” kezdete.

S a győzelem után bizony fotelt többet vissza nem adunk!