Nagy Ottó

Vélemény és vita

Nálatok

Igen, nálunk is laknak állatok.

Vannak olyanok, amelyeknek ez a lakhatás ősi alapjoguk, és akármit csinálok is, valahogy mindig ők nyernek. Az én győzelmeim ebből következően – még ha a modern technika és kémia vívmányait is használom, vagy az erő nyers és ősi módszeréhez folyamodom – mindig kérészéletűek. Ilyen ősi jogon lakozhatnak a hangyák, amelyekkel mindig akkor van baj, ha tömegesen jelennek meg valahol, általában az asztal alatt, veszekszenek valamely ételmaradékon. Ők a húsfélét és az édességet szeretik leginkább, megfigyeltem. A hangyákkal ezentúl csak tavasszal van baj, akkor aktivizálódnak nagyobb számban, és akkor a kémia következik! De már mondtam, akkor is ők nyernek, egyébként egész évben viszonylag békésen megvagyunk.

A pókok szerencsét hoznak. Vagy balszerencsét. Nézőpont és a babonával való beoltottság kérdése. Mi mindenesetre szeretjük a pókokat, és ha nézeteltérés támad közöttünk, akkor olyan megoldást választok, hogy épen és egészségesen kerüljenek házon kívülre. Előfordul, hogy néha a pók veszít, de ez ritka eset.
A legyeket, ha hagyják magukat, kihessegetem. A darazsakat és nagyobb lepkéket is. Ha az illetékes légy mégis a maga feje után megy, akkor a mechanikai megoldás következik. Ahogy szúnyoggal és mollyal való találkozáskor is mindig.

Aztán vannak olyan jószágok is, amelyeket igazán kedvelek. Igaz, ők a határmezsgyén mozognak, de én mégis a házhoz tartozónak érzem őket. Ilyen a rozsdafarkú pár, amely egy kilazult deszkának köszönhetően a ragalja alatt vagy egyenesen abban fészkel már évek óta, és ezért nem szögelem meg azt a deszkát. A széncinegék az idén a postaládát foglalták el, de nem bánom, hasznosak nagyon, és most már a második fészekaljnál tartanak, örülök nekik. A feketerigók bejelentett fészke a garázs melletti fenyőn van, ők is a második körben világra jött fiókákat nevelgetik, és barátságosak nagyon. Kisebb galibát egyszer okoztak, amikor egy tanulatlan és repképtelen fiatal valahogy bekeveredett a nappaliba. Kicsit nehéz volt megfogni, és apró útravalót is hagyott a tenyeremben, de sikerült vele hamar megbeszélni a dolgot, és talán boldogan távozott.

Baj akkor van, ha hivatatlan látogató érkezik. Olyan, amelynek nem örülök. Ilyen az amúgy kedves tücsök, bár az utóbbi években egy sem tévedt a demarkációs határon belülre. Ha a kedves tücsök egyszer csak „teli torokból” nekiáll hegedülni a nappaliban hajnali háromkor, az nem kedves az ember szívének. Ha sikerül megcsípni, megy ki a fűbe vagy a fáskamrába, ott kicsit melegebb van. Nem így az egér. Az ő sorsa mindig beteljesedik, rá nincs szükség, nem szeretjük.

Vannak különleges jövevények is, például a békák. Na, ez már igazi vadászat, és jó szolgálatot tesz a felmosóvödör, mert ezek a békák eddig mindig zöldek voltak és varangyok, és elmúltak már azok az idők, amikor marékszám cipeltük őket egyik várárokból a másik várárokba. Néhány napja egy gyíkkal néztem farkasszemet, ami nem lett volna baj, de ez az ágyam mellett történt, és ez kicsit baj, most még kergetőzünk, mert a gyík nem véletlenül kapta a nevét, s velem ellentétben tényleg fürge. A gyík után egy erdei siklóval is összefutottam a teraszon, szerencsére őt egy söprű szakszerű használata mellett sikerült hamar a kert vége felé terelgetnem, mert oda való, ott a helye.

Hát így vagyok a különböző jövevényekkel. Valamelyiket szeretem, mert kedves és megvan a helye. De van olyan is, amelyiknek kívül tágasabb.