Vélemény és vita
Nácibűz
Álláspont. Úgy tűnik, minél több olyan tény lát napvilágot, amely a Jobbik antiszemita, sőt nyíltan nácipárt jellegét erősíti, annál inkább vonzódnak hozzá a magyarországi „demokratikus pártok”
Sneider Tamás, az újabban magát szociális néppártként meghatározó Jobbik elnöke, az Eger környéki szkinhedmozgalom legendás alakja, akit 1992-ben felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek egy cigány férfi megverése miatt, saját esküvőjén is nagyot alakított. Hogy a nagyjelenetet előre megrendezték, vagy csak úgy spontán történt, nem tudhatjuk, mindenesetre az ara szíveválasztottja nyakában ülve többször is náci karlendítéssel pózolt a kamera előtt.
Mindez még 2015-ben történt, nagyjából akkortájt, amikor a Jobbik elnökének, Vona Gábornak a fejéből már kipattant az isteni szikra, a néppártosodás nagyszerű gondolata, amely a kezdete lehetett annak az útnak, amely aztán később a hanukaüdvözletben, még később pedig a Spinoza Házba szóló meghívásban öltött testet.
De térjünk vissza Sneider lakodalmához, amelyen Vona Gábor akkori pártelnök is jelen volt, s aki a később történtek függvényében sem kérte számon a Jobbik akkori alelnökén az esküvői mutatványt. Sőt, a 2018-as választási vereség után Vona maga ajánlotta Sneidert utódjául az immár önmagát szociális néppártnak hazudó párt élére.
Említhetjük továbbá egy másik korábbi alelnök, Szávay István még szintén friss esetét, amikor is a Jobbik még mindig a helyén lévő parlamenti képviselője arról beszélt, hogy előző este leütött egy nőt, aki „beszólt, hogy nácibűz van”. „Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó! Pakk!” – mondta a szociális néppártos a telefonba, aki párttársának mesélve, áldozatát kigúnyolva azt is hozzátette: „Egy igazi ilyen kampós orrú rohadék volt.”
A szociális néppárttá alakulás kezdeti időszakában Kulcsár Gergely, a Jobbik korábbi parlamenti képviselője azzal írta be nevét a magyar politikatörténetbe, hogy 2011-ben beleköpött a holokauszt áldozatainak emléket állító Duna-parti cipőkbe, és horogkeresztekkel kívánt boldog új évet a párt tagjainak. Egy másik jobbikos honatya, Apáti István a Szent Korona rádióban értekezett arról, hogyan takarítaná el egy jobbikos kormány a zsidó érdekköröket Magyarországról. Merő véletlen vagy sem, később ugyanezt a derék jobbikost bízták meg azzal, hogy a párt szóvivőjeként hirdesse a néppártosodás rögös útját. Egy másik, ugyancsak emblematikus arc, Gyöngyösi Márton jelenlegi elnökhelyettes pedig azt a gondolatot vetette fel, hogy listázni kellene a zsidó származású kormánytagokat, és meg kellene nézni azt is, hogy a parlamenti képviselők között hányan vannak olyanok, akik a magyar mellett egy másik (értsd: izraeli) állampolgárságot is cipelnek a vállukon.
Túl azon, hogy ennyi példa is bőséggel elegendő ahhoz, hogy a szemünknek és a fülünknek higgyünk inkább, mint hamis prófétáknak, akik a Jobbik megtéréséről, megváltozásáról, sőt szalonképességéről beszélnek. De ha mégsem elég, akkor idézzük fel a párt kettős beszédét Simicska Lajos kapcsán is. Vona Gábor 2012-ben még bizottság felállítását követelte az Országgyűlésben, hogy vizsgálják ki Simicskáék „kétes ügyeit”, na és persze a tőle megszokott elánnal akarta kiszabadítani „a kormányt ennek a körnek a csapdájából”. Öt évvel később, a választási kampányra készülve a Jobbik elnöke már „Főnöknek” nevezi a Jobbikot támogató oligarchát.
Úgy tűnik, minél több olyan tény lát napvilágot, amely a Jobbik antiszemita, sőt nyíltan nácipárt jellegét erősíti, annál inkább vonzódnak hozzá a magyarországi „demokratikus pártok”. Sőt, most már nem csupán a pártok keresik a Jobbik kegyét, hanem társadalmi mozgalmak is megpróbálják szalonképessé maszkírozni. És közben terjed a nácibűz…
Mindez még 2015-ben történt, nagyjából akkortájt, amikor a Jobbik elnökének, Vona Gábornak a fejéből már kipattant az isteni szikra, a néppártosodás nagyszerű gondolata, amely a kezdete lehetett annak az útnak, amely aztán később a hanukaüdvözletben, még később pedig a Spinoza Házba szóló meghívásban öltött testet.
De térjünk vissza Sneider lakodalmához, amelyen Vona Gábor akkori pártelnök is jelen volt, s aki a később történtek függvényében sem kérte számon a Jobbik akkori alelnökén az esküvői mutatványt. Sőt, a 2018-as választási vereség után Vona maga ajánlotta Sneidert utódjául az immár önmagát szociális néppártnak hazudó párt élére.
Említhetjük továbbá egy másik korábbi alelnök, Szávay István még szintén friss esetét, amikor is a Jobbik még mindig a helyén lévő parlamenti képviselője arról beszélt, hogy előző este leütött egy nőt, aki „beszólt, hogy nácibűz van”. „Én meg leütöttem, hogy büdös zsidó! Pakk!” – mondta a szociális néppártos a telefonba, aki párttársának mesélve, áldozatát kigúnyolva azt is hozzátette: „Egy igazi ilyen kampós orrú rohadék volt.”
A szociális néppárttá alakulás kezdeti időszakában Kulcsár Gergely, a Jobbik korábbi parlamenti képviselője azzal írta be nevét a magyar politikatörténetbe, hogy 2011-ben beleköpött a holokauszt áldozatainak emléket állító Duna-parti cipőkbe, és horogkeresztekkel kívánt boldog új évet a párt tagjainak. Egy másik jobbikos honatya, Apáti István a Szent Korona rádióban értekezett arról, hogyan takarítaná el egy jobbikos kormány a zsidó érdekköröket Magyarországról. Merő véletlen vagy sem, később ugyanezt a derék jobbikost bízták meg azzal, hogy a párt szóvivőjeként hirdesse a néppártosodás rögös útját. Egy másik, ugyancsak emblematikus arc, Gyöngyösi Márton jelenlegi elnökhelyettes pedig azt a gondolatot vetette fel, hogy listázni kellene a zsidó származású kormánytagokat, és meg kellene nézni azt is, hogy a parlamenti képviselők között hányan vannak olyanok, akik a magyar mellett egy másik (értsd: izraeli) állampolgárságot is cipelnek a vállukon.
Túl azon, hogy ennyi példa is bőséggel elegendő ahhoz, hogy a szemünknek és a fülünknek higgyünk inkább, mint hamis prófétáknak, akik a Jobbik megtéréséről, megváltozásáról, sőt szalonképességéről beszélnek. De ha mégsem elég, akkor idézzük fel a párt kettős beszédét Simicska Lajos kapcsán is. Vona Gábor 2012-ben még bizottság felállítását követelte az Országgyűlésben, hogy vizsgálják ki Simicskáék „kétes ügyeit”, na és persze a tőle megszokott elánnal akarta kiszabadítani „a kormányt ennek a körnek a csapdájából”. Öt évvel később, a választási kampányra készülve a Jobbik elnöke már „Főnöknek” nevezi a Jobbikot támogató oligarchát.
Úgy tűnik, minél több olyan tény lát napvilágot, amely a Jobbik antiszemita, sőt nyíltan nácipárt jellegét erősíti, annál inkább vonzódnak hozzá a magyarországi „demokratikus pártok”. Sőt, most már nem csupán a pártok keresik a Jobbik kegyét, hanem társadalmi mozgalmak is megpróbálják szalonképessé maszkírozni. És közben terjed a nácibűz…