Múzsakuss

Ez a sajnálatos tény nyilván összefügg az idő múlásával: minél korosabb az ember, annál több valódi és virtuális pofon éri. A sajnálatos párizsi események – tetszenek emlékezni, nálunk így eufemizálták 1956-ot – mindenkiből kiugrasztják az írót.

A véleménymegmondót. Derék laptársunk nem kevésbé érdemes hölgyfogalmazója, miután belibegtette széles irodalmi műveltségét, írástechnikailag nem éppen kifogástalan, szenvedélyes dolgozatban kél Európa védelmére. Kérdőjeleket kunkorodtat:

„A párizsi merénylet mindenkit megdöbbentett? ...Mi okunk elképedni a Charlie Hebdo szerkesztőségében a lövöldözés után meghalt 17 halott után? Van-e jogunk tátott szájjal adni az ostobát, hogy nahát, megint Párizsban, ki hitte volna?” Nos, kedves Európa-védő kérdező, én. Én számítottam erre, és éppen a Charlie Hebdo vérengzést követően kiadott címlapja igazolja rossz előérzetemet. Kedvet kaptam én is a kérdezésre, már csak azért is, mert szeretek művelt, választékos, tapintatos és utólag szörnyen okos hölgyek nyomában járni. Amikor annyira tetszettek tüntetni a szatirikusnak, a szabad európai szellem élharcosának, a szólásszabadság letéteményesének mondottak kétségtelenül aljas lemészárlása ellen, mert ugye a Charlie Hebdo maga a szabadság, most miért nem tetszenek aláírást gyűjteni az ócska és szellemtelen szennylap mindenki méltóságát mocskosul megsértő, halottgyalázó rajza okán? „Nekik fegyvereik vannak.
Leszarjuk őket, nekünk pezsgőnk van.” És ott táncol a lyukasra lőtt alak, dönti magába a pezsgőt, az meg vér helyett spriccel ki belőle, a tánc folytatódik, a buli megy tovább, nem félünk, itt szabadság van meg testvériség, egyenlőség. Pár tucat valódi hullától egy igazi liberális nem ijed meg, bátran, gátlástalanul folytatnia kell viccesnek gondolt verbális vagy képi ámokfutását. Mert az igazi demokrata nem fél. Nem félti a feleségét, férjét, gyerekeit, házát, városát, hazáját. Nemzet?

Az meg mi? Van pezsgőnk, kell több?

Igen, kell. Régen a férfiakat elvitték katonának. Ott megtanulták, ha lőnek rájuk, válaszolni kell. Géppisztollyal.

Miközben illemtudó laptársunk eminens írónője a szép fenekét rangos szerkesztőség székén ficeregtette, mi lőttünk. Háborút gyakoroltunk. Most háború van. Ne csak a múzsák hallgassanak, hanem minden szépelgő kékharisnya is. Vagy menjen lyukas embert rajzolni Charlie-ékhoz.