Mutánsok

Alig jöttek ki az első hírek a keddi Putyin–Merkel-találkozóról, néhány hírportálnak máris sikerült megragadni a lényeget, miszerint a német kancellár a csecsenföldi melegek jogainak biztosítására kérte az orosz elnököt. Mintha nem is létezne ennél fontosabb hír sem Európában, sem a világon. Mintha nem lenne ennél fontosabb a minszki megállapodás bármely pontjának betartása, mintha Merkelt nem érdekelné ennél a témánál sokkal jobban, hogy – az uniós gazdasági szankciók ellenére – folyamatosan és lehetőleg a legolcsóbban és a legtovább jöjjön az orosz gáz az Északi Áramlaton keresztül Németországba, mert az ottani iparnak nagy szüksége van rá. De, hogy eleget tegyen a nemzetközileg elvárt politikai korrektségnek, azért rákérdez erre a témára is, mintha nem lenne számára teljesen indifferens, hogy a csoportot az elfogadott melegként vagy a kevésbé szalonképes b betűs jelzővel emlegetik-e, és mintha az sem lenne számára teljesen mindegy, hogy ezt a jelzőt a csecsenek után vagy – vélhetően Putyin felfogásában – előtt használják-e.

Mert lássuk be – az összes érintettől elnézést kérve – ez a német–orosz és az uniós–orosz viszonyban, sőt kelet-európai és balkáni relációban most partvonalon kívülre szorult téma. Különösen ha a távirati iroda tegnapi külpolitikai kínálatát nézzük, amelyek a macedón belpolitikai válság, a cseh és a horvát kormányválság fejleményeiről szólnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy miről is szól a minszki megállapodás, pontosabban minek az érdekében született, az origót keresve könnyen eljuthatunk oda is, hogy mi is vezetett a Majdan téri tüntetésekhez. Ezt a pontot pedig Macedóniával – hazánkon keresztül természetesen – összekötve el is jutunk a nem kormányzati szervezetekig, azaz az NGO-kig.

Amelyek egy kicsit hasonlítanak a genetikailag módosított szervezetekre, a GMO-kra. NGO, GMO – nem csak annyi a hasonlóság, hogy mindegyikben szerepel egy-egy g és o betű. Ha azt nézzük, mindkét elnevezés, rövidítés angolszász, de lehetünk annyira megengedők, hogy egyszerűen Amerikából származtatjuk őket. Mindegyik mögött lobbicsoportok állnak, és mint minden lobbicsoport mögött, kőnél is keményebb gazdasági érdekek, amelyek dollármilliárdokban mérhetők. És ez akkor is igaz, ha történetesen a Vöröskeresztet – legalábbis eredeti formájában, ahogy azt az 1859-es solferinói csata után Henry Dunant létrehozta – tekintik az első NGO-nak.

Ha élhetünk képzavarral, akkor mondhatjuk, hogy az NGO-k és a GMO-k apostolai jellemzően nem kormányzati szervezetek, és azért csak jellemzően, mert az Egyesült Államok sok mindent megmozgat azért, hogy a GM-növények, amelyeket Amerikában, északon és délen is több millió hektáron termesztenek, például az európai köztermesztésbe is bekerüljenek. Ez a még levegőben lógó TTIP egyik kulcsmomentuma, ami miatt még nem jött létre a kereskedelmi partnerség az unió és az Egyesült Államok között. Érdekesség, hogy amíg itthon a GMO-k ellen a zöldszervezetek és a szinte már mérhetetlen támogatottsággal bíró, ámde politikailag korrekt pártok tiltakoznak, addig az NGO-kkal ugyanezeknek a szervezetecskéknek semmi bajuk. Mintha a GMO-ban rejlő „modified”, azaz módosított vagy – plasztikusabban – manipulált jelző fel sem tűnne nekik a nem kormányzati szervezetekkel kapcsolatban, persze nem azért, mert az nem szerepel a meghatározásában. Holott az NGO-k még egy génsebészkésnél is jobban manipulálnak, mert nem egy-egy génszakaszt ültetnek be a segítségükkel mondjuk kukoricába, hogy az ellenállóbb legyen a vírusokkal szemben. Nem, az NGO-k országokat, államszövetségeket igyekeznek a maguk rémképére plasztikázni – és bizony hadonásznak szikével a „kezükben” – akkor is, ha történetesen az illető ország vagy országok elégedettek saját, demokratikusan megválasztott „fizimiskájukkal”, és nem kérnek a beavatkozásból.

A GMO-lobbisták állítják, a génmódosított termékek semmilyen káros hatással nincsenek az egészségünkre, bár meggyőzően bizonyítani ezt eddig senkinek nem sikerült. Az NGO-k szószólói pedig csak saját igazságukban hisznek, akkor is, ha a tapasztalati képletek mutatják, hogy elméleteik a gyakorlatban rendre zátonyra futnak, és káoszt, bizonytalanságot szülnek.

A nagy GM-lobbista és vetőmaggyártó Monsanto honlapján az olvasható, az európai uniós adatbázisok tanulmányozása arra engedett következtetni, hogy nagyszámú GM-szervezetből készült termény importálható, felhasználható az unióban, de csak néhány géntechnológiával módosított növény termesztésére van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a GM-szervezetekkel szemben Európában és talán még Brüsszelben is van ellenállás, hogy fenntartással viselkednek velük szemben, és nem bíznak vakon bennük. Ugyanez a természetes vészreakció, önfenntartó ösztön, nem jellemző ilyen mértékben az NGO-kkal szemben.

Mindenesetre jó hír, hogy Magyarország, legalábbis a köztermesztést tekintve GMO-mentes, és bízunk benne, hogy az is marad. Azt már csak remélhetjük, hogy az NGO-k tekintetében azok a szervezetek is az eredeti Vöröskereszt példáját tekintik majd követendőnek, amelyek ma a káosz milliárdosát szolgálva csak a saját maguk torz demokráciafelfogását képesek tolerálni – főleg akkor, ha a tegnapi Putyin–Erdogan-találkozón egyetlen szó sem esett a csecsenekről