Nos, nem lehet azt mondani, hogy ezt a már közhelyszerű megállapítást ne tartanák gondosan szem előtt az MSZP prominensei. Mindenesetre a szocialistáknak az országgyűlési választásokon elkövetett mélyrepülése a párt történetének szégyenlapjaira tartozik, és a folyamatok előrevetítik a további erodálódást. Hiszen hol vannak már azok a daliás idők, amikor Lendvai Ildikó, a párt ikonikus alakja azzal utasította vissza büszkén az MSZP gyengélkedésére vonatkozó kérdést, hogy majd akkor kell megkongatni a vészharangot, ha húsz százalék alá kerül a népszerűségük. Bár a még ma is magát a baloldal legerősebb pártjának valló MSZP népszerűsége a tíz százalékot sem éri el választópolgárok körében, és a vész- helyett lassan a lélekharang kondul, a külső szemlélőnek úgy tűnhet, a párt hét végi tisztújító-elnökválasztó kongresszusa sem hozott markáns fordulatot. Mindenesetre van aki elégedett és töretlenül optimista. Kunhalmi Ágnes, akit kihívó nélkül, egyhangúlag választottak meg a párt választmányi elnökének, kijelentette: ő bizony régen látott ilyen életerős MSZP-kongresszust. Az elmaradhatatlan fideszezés és Orbán-pocskondiázás után kijelentette: szerinte szó sincs az MSZP széteséséről, megszűnéséről, mi több, az MSZP erős, baloldali bástya, amely sok mindenen átment. Ez az erős bástya kitétel roppantul emlékeztet egy nagy gondolkodó és nagy formátumú politikus, bizonyos Rákosi Mátyás egykori kijelentésére és egyben tanulságokkal tűzdelt könyvének címére, amely így szólt: A mi országunk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján.
Az MSZP prominensei egyébként is szeretnek a múltból meríteni. Gondoljunk csak az üstökösként feltűnt Botka László egykori, majd belső puccsal megbuktatott elnökjelöltjének Fizessenek a gazdagok! program-mottójára, amelyet először ugyancsak Rákosi hangsúlyozott 1947-ben, Kaposváron elmondott, gyújtó hangú beszédében. Régi szlogenek bukkannak elő tehát mai köntösben a baloldal tépett vitorlájú hajójának tatján tolakodó kapitány és az elsőtisztjelöltek szájából. Ez már csak azért is furcsa, mert közülük sokan és sokszor zengték a Internacionálét üde, mámoros ajakkal. Ám a nagy hangzavarban az egyik fontos versszakra, miszerint a múltat el kell törölniük, nem nagyon figyeltek oda.
Így hát továbbra is ott lebeg a fejük felett Bertrand Russell minden korban érvényes szentenciája: „Miért ismételjük meg elődeink hibáit, amikor annyi új hibát kell még ejtenünk?”
Az MSZP prominensei egyébként is szeretnek a múltból meríteni. Gondoljunk csak az üstökösként feltűnt Botka László egykori, majd belső puccsal megbuktatott elnökjelöltjének Fizessenek a gazdagok! program-mottójára, amelyet először ugyancsak Rákosi hangsúlyozott 1947-ben, Kaposváron elmondott, gyújtó hangú beszédében. Régi szlogenek bukkannak elő tehát mai köntösben a baloldal tépett vitorlájú hajójának tatján tolakodó kapitány és az elsőtisztjelöltek szájából. Ez már csak azért is furcsa, mert közülük sokan és sokszor zengték a Internacionálét üde, mámoros ajakkal. Ám a nagy hangzavarban az egyik fontos versszakra, miszerint a múltat el kell törölniük, nem nagyon figyeltek oda.
Így hát továbbra is ott lebeg a fejük felett Bertrand Russell minden korban érvényes szentenciája: „Miért ismételjük meg elődeink hibáit, amikor annyi új hibát kell még ejtenünk?”