Vélemény és vita
Műanyagkaraj
Furcsa és elkeserítő, milyen hatalmas nemtörődömséggel megy el az emberek többsége az agrárhírek mellett, az olyanok mellett is, hogy, például, jövőre is lesz elég kenyérgabona
Mert az természetes. Mintha nem ennénk, sokszor ha kell, ha nem, minden áldott nap, közte azért bőséggel, kenyeret is. Vagy müzlit, abban is van búza, rozs vagy a manapság igencsak felkapott zab, míg az árpa leginkább gersliként kerül ételbe, asztalra.
A kukoricával várjuk meg az őszt, hogy lesz-e elég, bár ebben már nem lehetünk biztosak, mert az idén előbb érett minden. A szamóca is, és majdnem írtam, hogy a málna is, de málna az gyakorlatilag nem volt, a növény termesztése fokozatosan északabbra tolódik. Előbb jött és szinte már véget is ért a méregdrága kajszibarack szezonja, ugyanígy nyakunkon van a dinnye, és a szilva sem várta meg az őszt, de még az augusztus közepét sem. A szőlő szintén előbb érik, és a hírek arról szólnak, hogy az idén még Tokajban is korábban kezdődik a szüret, az legkorábbi fajták borai meg talán már hordóban, tartályban pihennek.
Az olyan hírekre viszont illene felkapni a fejünket, amelyek arról szólnak, hogy három éven belül már éttermekben is felhasználják a mesterségesen előállított húst. Ezt a nagyszerű hírt az a dán vállalat jelentette be, amely majdnem pontosan öt éve bemutatta a világ első hamburgerpogácsáját, amelyet laboratóriumi körülmények között hoztak létre. Akkor azt írtam, hogy a „termék” – bár talán az „előállítmány” jobb szó lenne rá –, úgy néz ki, mint egy adag fagyasztott tubifex. Ennek ellenére a Mosa Meat cég azt tervezi, hogy 2021-től piacra dobja első termékeit – főleg a hamburgerekhez való marhahúst vagy valami hasonlót. Az ipari méretű termelés beindítását két-három évvel későbbre tervezik. Számításaik szerint akkor egy dollárba (cirka 280 forintba) kerül majd egy átlagos hamburgerpogácsa. A cég talán túl optimista, mert nem tudja, amit mi igen, olcsó húsnak híg a leve. Már csak azért is, mert egy tisztességes marhaburger kétezer forinttól kezdődik. Azt viszont elismerik, nagy kihívás, hogy a lombikhús kinézetre, érzésre és ízre is hasonlítson a valódihoz.
Ezért szavazok én a valódi húsra, amelynek gazdája, bőgött, röfögött, csipogott és minden más egyebet csinált, amit egy rendes szarvasmarha, sertés, bárány és mindenféle egyéb sütni- és főznivaló szárnyas tett élete során. Akkor is, ha a környezetvédők szerint a világ egyre növekvő húsigényét nem lehet fenntarthatóan kielégíteni, mivel a marha-, sertés- és baromfihús előállítása nagyobb forrásokat igényel, mint a növényi alapú fehérjéké. A marhák ráadásul nagy mennyiségű, üvegház hatású gázt bocsátanak ki, amely hozzájárul a globális felmelegedéshez. Nálam itt pattan el a cérna, mindenki szegény marhákat bántja, hogy ők a felelősek a klímaváltozásért, csak mert úgy rakta össze a őket a Teremtő, hogy emésztésük melléktermékeként gázokat eregetnek elöl és hátul. A gyárakról, közlekedési eszközökről meg elfeledkeznek. És a többi kérődzőről is, amelyek ugyanilyen elven „működnek”, azaz emésztenek, sem esik szó a nagy hamburgerpogácsák felett. Akkor elfelejtődnek persze a bárányok, őzek, a gímszarvasok, a dámok, a rének és a jávorok, el az összes antilopok és gazellák. A lovakról sem esik szó, pedig ha a hitetlenek felülnének a bakra egy napra, néha biztosan elállna a szavuk, de még a lélegzetük is a csodálkozástól. Ugyanez a helyzet a szamarakkal és a zebrákkal is, de még azzal is, amiről szemérmesen megfeledkezünk, hogy mintegy nyolcmilliárd ember is naponta hozzáteszi a magáét a szarvasmarhák gázfelhőihez. És hát ez a mennyiség sem smafu, tekintettel, hogy sokkal több ember él a Földön, mint szarvasmarha. Mindezek felhőjében a környezetvédők ne csodálkozzanak majd, ha a húsevők ledarálják őket.
Még egy természetes adalék a műhúshoz, csont nem jár hozzá, tehát a levesről is lemondhatunk
A végére meg csak annyit, hogy egy felmérés szerint az idén minden eddiginél korábban, már augusztus 1-jén elérkezik a túlfogyasztás napja, ami azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használja el a Föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson. Jó étvágyat a jövőhöz!
A kukoricával várjuk meg az őszt, hogy lesz-e elég, bár ebben már nem lehetünk biztosak, mert az idén előbb érett minden. A szamóca is, és majdnem írtam, hogy a málna is, de málna az gyakorlatilag nem volt, a növény termesztése fokozatosan északabbra tolódik. Előbb jött és szinte már véget is ért a méregdrága kajszibarack szezonja, ugyanígy nyakunkon van a dinnye, és a szilva sem várta meg az őszt, de még az augusztus közepét sem. A szőlő szintén előbb érik, és a hírek arról szólnak, hogy az idén még Tokajban is korábban kezdődik a szüret, az legkorábbi fajták borai meg talán már hordóban, tartályban pihennek.
Az olyan hírekre viszont illene felkapni a fejünket, amelyek arról szólnak, hogy három éven belül már éttermekben is felhasználják a mesterségesen előállított húst. Ezt a nagyszerű hírt az a dán vállalat jelentette be, amely majdnem pontosan öt éve bemutatta a világ első hamburgerpogácsáját, amelyet laboratóriumi körülmények között hoztak létre. Akkor azt írtam, hogy a „termék” – bár talán az „előállítmány” jobb szó lenne rá –, úgy néz ki, mint egy adag fagyasztott tubifex. Ennek ellenére a Mosa Meat cég azt tervezi, hogy 2021-től piacra dobja első termékeit – főleg a hamburgerekhez való marhahúst vagy valami hasonlót. Az ipari méretű termelés beindítását két-három évvel későbbre tervezik. Számításaik szerint akkor egy dollárba (cirka 280 forintba) kerül majd egy átlagos hamburgerpogácsa. A cég talán túl optimista, mert nem tudja, amit mi igen, olcsó húsnak híg a leve. Már csak azért is, mert egy tisztességes marhaburger kétezer forinttól kezdődik. Azt viszont elismerik, nagy kihívás, hogy a lombikhús kinézetre, érzésre és ízre is hasonlítson a valódihoz.
Ezért szavazok én a valódi húsra, amelynek gazdája, bőgött, röfögött, csipogott és minden más egyebet csinált, amit egy rendes szarvasmarha, sertés, bárány és mindenféle egyéb sütni- és főznivaló szárnyas tett élete során. Akkor is, ha a környezetvédők szerint a világ egyre növekvő húsigényét nem lehet fenntarthatóan kielégíteni, mivel a marha-, sertés- és baromfihús előállítása nagyobb forrásokat igényel, mint a növényi alapú fehérjéké. A marhák ráadásul nagy mennyiségű, üvegház hatású gázt bocsátanak ki, amely hozzájárul a globális felmelegedéshez. Nálam itt pattan el a cérna, mindenki szegény marhákat bántja, hogy ők a felelősek a klímaváltozásért, csak mert úgy rakta össze a őket a Teremtő, hogy emésztésük melléktermékeként gázokat eregetnek elöl és hátul. A gyárakról, közlekedési eszközökről meg elfeledkeznek. És a többi kérődzőről is, amelyek ugyanilyen elven „működnek”, azaz emésztenek, sem esik szó a nagy hamburgerpogácsák felett. Akkor elfelejtődnek persze a bárányok, őzek, a gímszarvasok, a dámok, a rének és a jávorok, el az összes antilopok és gazellák. A lovakról sem esik szó, pedig ha a hitetlenek felülnének a bakra egy napra, néha biztosan elállna a szavuk, de még a lélegzetük is a csodálkozástól. Ugyanez a helyzet a szamarakkal és a zebrákkal is, de még azzal is, amiről szemérmesen megfeledkezünk, hogy mintegy nyolcmilliárd ember is naponta hozzáteszi a magáét a szarvasmarhák gázfelhőihez. És hát ez a mennyiség sem smafu, tekintettel, hogy sokkal több ember él a Földön, mint szarvasmarha. Mindezek felhőjében a környezetvédők ne csodálkozzanak majd, ha a húsevők ledarálják őket.
Még egy természetes adalék a műhúshoz, csont nem jár hozzá, tehát a levesről is lemondhatunk
A végére meg csak annyit, hogy egy felmérés szerint az idén minden eddiginél korábban, már augusztus 1-jén elérkezik a túlfogyasztás napja, ami azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használja el a Föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó a jelenlegi állapotában fennmaradhasson. Jó étvágyat a jövőhöz!