Mószer Péter

Olvasom, hogy az Európai Unió megint megtisztelhet bennünket egy úgynevezett kötelezettségszegési eljárással. A kifejezés lényegét még csak-csak kibogozom, arról van szó, hogy megint rosszak voltunk, az emberi és egyéb jogokra végtelenül érzékeny Brüsszel által szabott, igaz, általunk is elfogadott szabályokat, úgy tűnik, megint áthágtuk. Legalábbis ezt gyanítják. Volt már ilyen, elég, ha a szabad pálinkafőzés ártatlannak tűnő bevezetésére gondolunk, vagy éppen a „szerény” haszonnal bíró távközlési cégek különadójára. Sérültek azok a nevezetes jogok, lépni kellett, a kormány pedig kénytelen volt meghajolni a nagyobb testvér - pontosabban a család - igaza előtt.

Bár a demokrácia, mint olyan, nálunk már ugyebár ismeretlen fogalom, legalábbis évek óta ezt halljuk. Mégis, ha a szavazók úgy döntenek, Tapolcát ne fideszes képviselje a parlamentben, vagy éppen az Európai Unió vár el Orbánéktól valamit, akkor azért csak lehetséges a változás. Csak úgy, mellékesen megjegyzendő. Amúgy emlékszünk olyan esetre is, hogy néhány száz fős, ismeretlen nevű felekezet fordult Strasbourghoz, ahol az emberi jogok bírósága működik, és követelt többmilliárdos kártérítést, mondván, elesett az „adóegyszázalékoktól”, mert nem lehet egy polcon a katolikus vagy a református egyházzal. Nem elég régiek, kevesen is vannak, ezért. De a nyugati ítészek még ebben az ügyben is elmarasztalták hazánkat, amit mi tudomásul veszünk. Szokás szerint, mást nem is lehet tenni. Egy család tagjai vagyunk, nem válunk – bár olykor felhúzott szemöldökkel lessük közös ügyeink alakulását.

És most itt van ez a legújabb történet. A Népszabadság alig leplezett büszkeséggel és elégedettséggel számolt be róla a címlapján, vagyis komoly dologról van szó. A lényeg, hogy bizonyos Niedermüller Péter, aki Gyurcsány Ferenc és pártja, a Demokratikus Koalíció szolgálatába állította kiemelkedő képességeit, végre megmutatta, mit tud. Szólt ugyanis az illetékes uniós biztos hivatalának, hogy hazánkban elkülönítik a roma és nem roma gyermekeket az iskolákban, sőt, ezt igazából a kormány intézi így. Orbánék célja ugyanis egy újabb holokauszt beindítása, legalábbis valahogy így lehet értelmezni a szorgos honatya érveléséből kiszüremkedő következtetést.

Az „iskolapélda” a nyíregyházi görög katolikus iskola ügye, amelyben heves jogvédők perrel próbálták bezáratni az intézményt, mivel az a cigányok lakta telepen működik, s bár a szülők hálásak a színvonalas nevelésért, messzebbre sem akarják vinni a gyermekeiket, a szigorú jogi kitételek miatt ez mégiscsak kirekesztés. Két bíróság leginkább nekik adott igazat, míg a legfőbb bírói fórum, a Kúria jogerősen mégis „megmentette” az iskolát. Ezen pöccent be a jogállamiságra, a bíróságok függetlenségére mindig oly büszke demokrata, és mószerolta be ismét Magyarországot. Aligha kétséges, hogy a saját értelmezését vitte papírra az eseménysor kapcsán, vélhetően elfelejtve megemlíteni, hogy Balog Zoltán miniszter és államtitkárai többször és határozottan leszögezték: egyetlen oktatási intézményben sem tolerálják a jogellenes elkülönítést, sőt, ezért lépéseket is tesznek. Szakértőkből álló munkacsoport alakult, mintaprogramok indultak, keresik a megoldási lehetőségeket az egyébként valóban létező, de egyik napról a másikra nem felszámolható problémára. Ezeket majd nyilván el kell magyarázni az unió illetékesének, bizonyos Vera Jourovának, miután Niedermüller hadjárata egyelőre hatásosnak bizonyult, és úgynevezett pilot eljárás kezdődött a kéretlen panasz nyomán. Ez azt jelenti, hogy Jourováék már felvették a kapcsolatot az oktatásért felelős minisztériummal, és válaszokat várnak. Ezeket nyilván meg is kapják majd, elképzelhető, hogy elég is lesz nekik ennyi, de addig is legalább megint arról értekezhet az aprócskára zsugorodott ellenzék, különösen a bukott miniszterelnök köré szerveződött csapat, hogy lám-lám, Brüsszelnek megint gondja akadt Budapesttel. Itt tartunk.

Hogy ezeknek az úgynevezett demokrata politikusoknak ez a beárulós, feljelentős stílus miért jelent kielégülést – ahelyett, hogy legalább egyetlen megvalósítható s akár az emberek támogatását is elnyerő javaslaton dolgoznának –, őszintén mondom, nem értem. Pedig, „hála” a gyakori lehetőségért, sokszor megpróbáltam már.