Bán Károly

Vélemény és vita

Morbid tisztacsere

Álláspont. A meghirdetett megtisztulást Botka László előbb George Soros civiljeinek aktív szerepvállalásával, aztán pedig Simicska Lajos buzdításával-bátorításával képzelte, képzeli el

Valami hasonló történik most a baloldal vezető erejénél, az MSZP-nél is. A meghirdetett megtisztulást a magát a vezér szerepébe helyező Botka László – a Deák-körösök és a pártkongresszus jóváhagyása után – előbb George Soros civiljeinek aktív szerepvállalásával, aztán pedig Simicska Lajos buzdításával-bátorításával – és a sublótból jó időben előkapott leleplező dokumentumaival – képzelte, képzeli el. A megcicásodó szélsőjobb és a balliberális oldal olyan erővel próbálja cáfolni ennek a morbid koalíciónak a létrejöttét, hogy elkezdhetünk gyanakodni, mint a Tanú című filmben, az lesz a gyanús, ami nem gyanús.

Mindez tisztán látszik abból a forgatókönyvből, amelyről a szocialisták igazságtevő reménységének újratöltött országjárása tanúskodik. Egy megnevezett jelölt a háztájiból, egy a néppártosodó szélsőjobb megtért holdudvarából, egy meg a civilek világából, történetesen egy „kockásinges” makói pedagógus, akit az „Orbán-rezsim megtorlásként kitúrt az igazgatói székéből”, tehát hitelességéhez kétség sem férhet. Aztán jöhet majd a fekete ruhás nővér, meg a kis liberális, egyszázalékos támogatottság környékén billegő pártocskák, a „ministráló” Szigetvárival, a sípos emberrel, a Portik Tamás „robbantó életfogytosnak” sajtófigyelést végző Juhásszal, a bevándorlóknak saját falut építő Migration Aid-es szóvivővel s legvégén a „Közös Országot” építő Gulyás Marcival, aki majd idejében feláldozza magát az eddig titkolt politikai szerepvállalását illetően is.

A „diktatúra lerombolására” szövetkező Botka tábornok országjáró politikai hadműveleteinek szépséghibája, hogy az egyetlen dolog, amiben a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének akár igaza lehet, az az, hogy „Gyurcsánnyal nem”, hiszen már elbukott. A fővárosi szocialisták köreiben mindenképp, sőt a nagy csörtetés és igazságtétel közepette hovatovább már országos szinten is olyan helyzet van kialakulóban, hogy a bukott kormányfő már-már rokonszenvesnek, esendőnek tűnik fel a széles néprétegek szemében a baloldali megváltóhoz képest. Sőt a kormányváltásra áhító publikum hajlandó elfeledkezni arról is, hogy ez a „méregkeverő” ember honnan jött, mit tett a saját pártjával, mit tett az országgal, milyen galád módon vett részt a privatizációban. Talán még arról is, hogy a mai napig sem került elő a Szemlőhegyi úti Apró-villában a sok költözés miatt eldobozolt diplomamunka, amely sajnálatosan eltűnt a pécsi tudományegyetem kulcsos szekrényéből.

Amíg más közéleti szereplőket elsöpörtek a diplomamunka kapcsán felmerült kételyek, addig a mi „liberális hősünk” lassan mártírként éli meg, hogy épp csak vele nem akar összefogni a szocialisták önjelölt tábornoka. Aki éppúgy tagja volt annak a csapatnak, amely a választóknak tett ígéreteit ezerszer megszegte, mint Gyurcsány, s akinek emiatt éppúgy nem hisz a baloldali választók többsége sem, ahogyan Gyurcsánynak sem. Innen nézve pedig tökéletesen mindegy, ki mit ígér.

Az egész összefogósdiból nagyjából egyedül kimaradó LMP egykori társelnöke, a háttérbe vonult Schiffer András megfogalmazása szerint, a kormánybuktatás jeligéje alatt tömörülő politikai erőknek „lövésük sincs arról, mit akarnak tenni az országgal”. S bár Schiffer András ezt alapvetően a Momentum kapcsán jelentette ki, az elmaradt tisztacsere miatt mondhatta volna bármelyik balliberális és egyéb néppártivá vedlett politikai formációra is.