Vélemény és vita
Móka, kacagás
Álláspont. Európában ma már egyre több józan polgár és komoly politikus ismeri fel, hogy az eddigi brüsszeli bevándorláspolitika civilizációs katasztrófához vezet.
Egy európai város színházában tűz ütött ki a kulisszák mögött. Kijött a mókamester, hogy ezt a nagyérdemű publikummal közölje. Tréfának tartották és tapsolni kezdtek. A mókamester falfehér arccal, felemelt hangon megismételte a hírt, de az emberek ekkor még jobban hahotáztak. Az anekdotát a híres dán filozófus, Kierkegaard meséli el, aki szerint a világ is így fog elpusztulni, okos emberek nagy hahotája közepette, akik azt fogják hinni, hogy mindez csak vicc.
A művelt és okos Európában az is csak vicc, hogy sok, menekültként befogadott ázsiai személy rövid időre visszautazik abba az országba, ahonnan hivatalosan „elmenekült”, mert állítólag üldözik: például Szíriába, Afganisztánba és Libanonba. A „nyaralást” abból a pénzből fedezik, amelyet Németországban munkanélküli-segélyként kapnak, és három hét „szabadság” jár nekik olyanformán, hogy ennyi időt eltölthetnek akár külföldön – állítólagos üldöző országukban is –, és továbbra is kapják a német adófizetők által finanszírozott segélyt. A lakhatáson felül a menekültek havonta négyszáz euró (mintegy 112 ezer forint) segélyt kapnak, amely a gyerekek számától függően több is lehet.
Ha mókamesterek volnánk, azt tanácsolnánk Merkel asszonynak, Juncker és Schulz uraknak, fogadják be a harmadik világból azt a 836 millió embert, akik az ENSZ hivatalos mélyszegénységi küszöbénél, napi 1,25 dollárnál (havi 10 500 forint) kevesebb pénzből élnek. Ha igazán humanisták, szolidárisak és politikailag korrektek Európa mai vezetői, őket is be kell fogadni. Miért csak a szíriaiakat és afgánokat? Igaz, hogy az unió bennszülött lakossága alig több mint ötszázmillió, de ha kicsit összehúzzuk magunkat, és mindenki befogad s eltart egy-két bevándorlót, akkor a dolog megoldható. Ahogy Merkel asszony annyiszor mondta az elmúlt évben: Megcsináljuk! („Wir schaffen das!”)
A művelt és okos Európában az is csak vicc, hogy a brüsszeli bürokraták által kitalált kötelező menekültelosztási kvóta alapján Lettországban befogadott huszonhárom közel-keleti és afrikai „menekült” közül huszonegy a napokban úgy döntött, hogy visszaköltözik Németországba. Elvégre az unióban megvalósult az emberek szabad mozgása, tehát ők is oda utaznak, ahová éppen kedvük tartja. És ha nem tetszik az egyik országban a lakás, a kaja vagy éppen az időjárás, akkor szépen továbbállnak. De ettől nem érheti őket hátrány, mert a befogadó Lettország továbbra is folyósítani fogja számukra a havi 139 euró (mintegy 39 ezer forint) összegben megállapított segélyt. Azt csak abban az esetben lehet megvonni, ha a címzettje elhalálozott, a minimálbért meghaladó keresethez jut, vagy bűncselekmény miatt fegyintézetbe kerül – az elköltözés nem lehet indoka a folyósítás megszüntetésének!
A művelt és okos Európában az ilyen és ehhez hasonló vicceken hangosan hahotáznak. Még nem látják a kulisszák mögött lángoló tüzet, aki pedig figyelmeztet rá, annak nem megköszönik, hanem jobb esetben kiröhögik, rosszabb esetben lediktátorozzák, lerasszistázzák, lefasisztázzák.
Meddig megy ez így tovább? Talán már nem sokáig. Európa elmúlt bő két és fél évszázados történelme – a francia felvilágosodásnak nevezett elsötétedéstől és a jakobinusok barbár zsarnokságától az utópikus és a tömeggyilkos szocializmuson, nemzetiszocializmuson, ilyen-olyan kommunizmuson át az önző, hatalom- és pénzéhes, képmutató globalizmusig – során mindig kiderült, hogy kevés embert sokáig és sok embert kevés ideig meg lehet téveszteni, de sok embert sokáig nem.
Az Európa történelmében a 2015-ös évben új korszakot nyitó tömeges, illegális, üzletszerű népvándorlást is viccnek állította/állítja be az Európát ellenőrző pénzügyi, politikai hatalom és egyszerre naiv és cinikus véleménydiktáló klientúrája. Az európai városok utcáit, közösségi tereit elözönlő idegen kultúrájú és életformájú, a többségi társadalomhoz alkalmazkodni, beilleszkedni nem akaró, sőt mind gyakrabban erőszakos bevándorlók növekvő félelmet és aggodalmat keltenek a rendhez, békéhez és bőséghez szokott európai lakosokban. Az egyre több nyugat-európai országban mindennapossá vált terrorakciók, a békés civilek, különösen nők elleni brutális támadások miatt az embereknek nemigen van kedvük nevetni. Aligha tartják viccesnek azt is, hogy az ő adó- és járulékbefizetéseikből kell eltartani a dolgozni nem képes és nem is hajlandó megélhetési bevándorlók növekvő seregét.
Bár az újkori, egyre veszélyesebb népvándorlás összeurópai probléma, hiába vannak összeurópai döntéshozó testületek, intézmények, még mindig nincs közös európai megoldás, csak beszéd, „szép, elegáns európai blabla”. Cselekvés, erő és igazi megoldás csak nemzeti alapon van, és az működik, hangsúlyozta a magyar kormányfő tegnap az Országgyűlésben. Ezért hazánk, de egész Európa jövője szempontjából is nagyon fontos az október 2-i népszavazás, mert az unió egyik tagállamának népe először, szabadon kinyilváníthatja véleményét a migránsválság megoldásáról, és ezt a döntést Európa minden demokratikus politikusának és intézményének tiszteletben kell majd tartania.
Európában ma már egyre több józan polgár és komoly politikus ismeri fel, hogy az eddigi brüsszeli bevándorláspolitika civilizációs katasztrófához vezet. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott: „úgy veszíthetjük el európai értékeinket, mivoltunkat, ahogyan a békát főzik meg a lassan felforrósodó vízben”. A héten megtartandó pozsonyi uniós csúcson kiderül, hogy végre felébrednek-e az európai népek vezetői Csipkerózsika-álmukból, vagy még mindig naivul azt hiszik, hogy a mókamester csak viccelt velük. Csak nehogy későn kezdjenek a tűzoltáshoz!
A művelt és okos Európában az is csak vicc, hogy sok, menekültként befogadott ázsiai személy rövid időre visszautazik abba az országba, ahonnan hivatalosan „elmenekült”, mert állítólag üldözik: például Szíriába, Afganisztánba és Libanonba. A „nyaralást” abból a pénzből fedezik, amelyet Németországban munkanélküli-segélyként kapnak, és három hét „szabadság” jár nekik olyanformán, hogy ennyi időt eltölthetnek akár külföldön – állítólagos üldöző országukban is –, és továbbra is kapják a német adófizetők által finanszírozott segélyt. A lakhatáson felül a menekültek havonta négyszáz euró (mintegy 112 ezer forint) segélyt kapnak, amely a gyerekek számától függően több is lehet.
Ha mókamesterek volnánk, azt tanácsolnánk Merkel asszonynak, Juncker és Schulz uraknak, fogadják be a harmadik világból azt a 836 millió embert, akik az ENSZ hivatalos mélyszegénységi küszöbénél, napi 1,25 dollárnál (havi 10 500 forint) kevesebb pénzből élnek. Ha igazán humanisták, szolidárisak és politikailag korrektek Európa mai vezetői, őket is be kell fogadni. Miért csak a szíriaiakat és afgánokat? Igaz, hogy az unió bennszülött lakossága alig több mint ötszázmillió, de ha kicsit összehúzzuk magunkat, és mindenki befogad s eltart egy-két bevándorlót, akkor a dolog megoldható. Ahogy Merkel asszony annyiszor mondta az elmúlt évben: Megcsináljuk! („Wir schaffen das!”)
A művelt és okos Európában az is csak vicc, hogy a brüsszeli bürokraták által kitalált kötelező menekültelosztási kvóta alapján Lettországban befogadott huszonhárom közel-keleti és afrikai „menekült” közül huszonegy a napokban úgy döntött, hogy visszaköltözik Németországba. Elvégre az unióban megvalósult az emberek szabad mozgása, tehát ők is oda utaznak, ahová éppen kedvük tartja. És ha nem tetszik az egyik országban a lakás, a kaja vagy éppen az időjárás, akkor szépen továbbállnak. De ettől nem érheti őket hátrány, mert a befogadó Lettország továbbra is folyósítani fogja számukra a havi 139 euró (mintegy 39 ezer forint) összegben megállapított segélyt. Azt csak abban az esetben lehet megvonni, ha a címzettje elhalálozott, a minimálbért meghaladó keresethez jut, vagy bűncselekmény miatt fegyintézetbe kerül – az elköltözés nem lehet indoka a folyósítás megszüntetésének!
A művelt és okos Európában az ilyen és ehhez hasonló vicceken hangosan hahotáznak. Még nem látják a kulisszák mögött lángoló tüzet, aki pedig figyelmeztet rá, annak nem megköszönik, hanem jobb esetben kiröhögik, rosszabb esetben lediktátorozzák, lerasszistázzák, lefasisztázzák.
Meddig megy ez így tovább? Talán már nem sokáig. Európa elmúlt bő két és fél évszázados történelme – a francia felvilágosodásnak nevezett elsötétedéstől és a jakobinusok barbár zsarnokságától az utópikus és a tömeggyilkos szocializmuson, nemzetiszocializmuson, ilyen-olyan kommunizmuson át az önző, hatalom- és pénzéhes, képmutató globalizmusig – során mindig kiderült, hogy kevés embert sokáig és sok embert kevés ideig meg lehet téveszteni, de sok embert sokáig nem.
Az Európa történelmében a 2015-ös évben új korszakot nyitó tömeges, illegális, üzletszerű népvándorlást is viccnek állította/állítja be az Európát ellenőrző pénzügyi, politikai hatalom és egyszerre naiv és cinikus véleménydiktáló klientúrája. Az európai városok utcáit, közösségi tereit elözönlő idegen kultúrájú és életformájú, a többségi társadalomhoz alkalmazkodni, beilleszkedni nem akaró, sőt mind gyakrabban erőszakos bevándorlók növekvő félelmet és aggodalmat keltenek a rendhez, békéhez és bőséghez szokott európai lakosokban. Az egyre több nyugat-európai országban mindennapossá vált terrorakciók, a békés civilek, különösen nők elleni brutális támadások miatt az embereknek nemigen van kedvük nevetni. Aligha tartják viccesnek azt is, hogy az ő adó- és járulékbefizetéseikből kell eltartani a dolgozni nem képes és nem is hajlandó megélhetési bevándorlók növekvő seregét.
Bár az újkori, egyre veszélyesebb népvándorlás összeurópai probléma, hiába vannak összeurópai döntéshozó testületek, intézmények, még mindig nincs közös európai megoldás, csak beszéd, „szép, elegáns európai blabla”. Cselekvés, erő és igazi megoldás csak nemzeti alapon van, és az működik, hangsúlyozta a magyar kormányfő tegnap az Országgyűlésben. Ezért hazánk, de egész Európa jövője szempontjából is nagyon fontos az október 2-i népszavazás, mert az unió egyik tagállamának népe először, szabadon kinyilváníthatja véleményét a migránsválság megoldásáról, és ezt a döntést Európa minden demokratikus politikusának és intézményének tiszteletben kell majd tartania.
Európában ma már egyre több józan polgár és komoly politikus ismeri fel, hogy az eddigi brüsszeli bevándorláspolitika civilizációs katasztrófához vezet. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott: „úgy veszíthetjük el európai értékeinket, mivoltunkat, ahogyan a békát főzik meg a lassan felforrósodó vízben”. A héten megtartandó pozsonyi uniós csúcson kiderül, hogy végre felébrednek-e az európai népek vezetői Csipkerózsika-álmukból, vagy még mindig naivul azt hiszik, hogy a mókamester csak viccelt velük. Csak nehogy későn kezdjenek a tűzoltáshoz!