Modern vándorok

Bulgária a napokban adott egy ki egy embercsempészt Magyarországnak, aki tavaly nyáron felborult az M5-ös autópályán speciálisan csempészetre átalakított kisbuszával. A kocsiban ülő kilenc afgán menekült közül ketten meghaltak. Hirtelen az az 1995-ös eset jut az ember eszébe, amikor Győr közelében tizennyolc Srí Lanka-i migráns holttestére bukkantak a rendőrök egy teher­autó pótkocsijának lezárt rakterében. Megfulladtak… 

Akárcsak a bolgárok utasai, a teherautóban talált migránsok is az úgynevezett harmadik világból érkeztek, s a jobb, a könnyebb élet reményében próbáltak valamelyik nyugati országba jutni. Ez a modern kori „népvándorlás”, amely egyes társadalomtudósok szerint nemcsak az érintett országokat és kultúrákat, de magát az egész civilizációt is gyökeresen átalakítja majd. Hazánk egyelőre csak tranzitállomása e népvándorlásnak, de több jel is arra utal, hogy kezd célországgá válni.

A menekültek ügye, illetve a bevándorlás kérdése még az 1990-es évek végén, a 2000-es esztendők legelején került az asztalra, a maga teljes súlyával. Akkor abból indult ki több elemző is, hogy a kifejezetten aggasztó és ezen túl is egyre csak romló demográfiai helyzet miatt hazánknak is szüksége lesz bevándorlókra, már ha azt akarjuk például, hogy legyen, aki megtermeli majd a jövőbeni nyugdíjasok járadékát. Egyetlen párt sem maradt ki az akkori vitából, de vitáztak a pártoktól független szakemberek is. Két fő véleménygóc alakult ki. Az egyik szerint a határainkon túli magyarokat kellene „bevándoroltatni és letelepíteni”, a másik szerint viszont azokat kell idehozni, akik bennünket választanak, jöjjenek bárhonnan.
Még a jobboldalon is számos ellenvélemény született a magyarok „bevándoroltatásával” kapcsolatosan, noha ennek a politikai tábornak kötelessége a szívén viselni kívül rekedt nemzettársai sorsát. Csakhogy a határainkon túli magyarok „bevándoroltatása” egyben az ottani ősi magyar szállásterületek kiürülését, illetve feladását is jelentené. Mások szerint viszont amúgy is annyira megcsappant a határainkon túli magyarság lélekszáma, hogy egyébként is elvesznek már azok a szállásterületek. Tehát hozzuk őket! Inkább, mint az afgánokat… Ez a vita még ma is tart.

Nyilván senkit sem lep meg ha azt mondjuk, a vitában s az újabb és újabb ötletek felvetésében az MSZP, illetve az SZDSZ volt legaktívabb. Rövidebb távon kettő-, hosszabb távon négymillió bevándorló letelepítését tartották ajánlatosnak. Egyáltalán nem ragaszkodtak volna ahhoz, hogy a beözönlő migránsok valamiféle szaktudással is rendelkezzenek, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáról is csak úgy álcaképpen tettek említést. Biztosra vették, hogy a négymillió harmadik világbeli bevándorló - akik már az itt kapott segélyek következtében is magasabb életnívón élhettek volna, mint odahaza - olthatatlan hálát éreznek majd pártfogóik iránt, s rendszeresen rájuk, vagyis az MSZP-re s az SZDSZ-re szavaznak. Az, hogy egy kétmilliós idegen tömeg beáramlása olyan kulturális átalakulásokat eredményez majd, amely a magyar hagyományrendszer és a magyar kultúra visszafordíthatatlan átalakulásához vezet, senkit sem érdekelt a balliberális oldalon. Tudták, hogy ezzel csak mentoruk, Soros György nyílt társadalom című koncepcióját, a nemzetnélküliség nagy tervét segítik.

Akit üldöznek, akit odahaza halál fenyeget politikai, vallási nézeteiért, azt segíteni kell. Ez világos. Gazdasági menekülteket viszont Magyarország nem tud eltartani. Sem segélyek útján, sem pedig munkába állítással. Még magunknak sem tudtunk elegendő munkahelyet teremteni. Amúgy pedig a mi kötelességünk először a határainkon kívül rekedt magyarság támogatása. Ráadásul csak mi segítünk rajtuk egyedül, az EU valahogy nem kedveli ezt a Trianonban erőszakkal teremtett „kisebbséget”, amely szülőföldjén lett egy-egy idegen állam polgára. Már ha polgárnak tekintik ott egyáltalán.

Győrben szinte naponta szállítanak le a hatóságok 100-200 koszovói albánt a Bécs felé tartó vonatról. A liberális média szép és megható történeteket kerekít kálváriájuk köré. Mondván, ha már nem kellenek a Nyugatnak, akkor maradjanak nálunk. Örökre. Soros rendületlenül erőlteti régi tervét. Halottak egy teherautóban? Vagy egy kultúra halála? Porszemnyi tételek az ő nagy illúziójához képest.