Mocsárellenzék

Mi másért írt volna a bukott miniszterelnök nyílt levelet a még regnáló, ám lényegében már szintén megbukott német kancellárnak, mint hogy jelezze kormányellenes riválisainak: ő más, mint a többi. Volt már miniszterelnök, de még milyen! Ma is európai vezetőkkel levelezik, kedves kollégák, lehet felzárkózni. Mert ne tévedjünk: az EP-választási kampány élesedésével kiújul az ellenzéki házi verseny is.

Miután megbukott a közös „kormányváltó” lista bornírt ötlete, valamennyi párt és pártocska elemi érdeke, hogy akár mások rovására is próbáljon támogatókat gyűjteni. Mivel az Angela Merkelnek postázott DK-s panasziromány önmagában nyilván hasonló gyurcsányi bohóctréfa, mint a 2006-os áfacsökkentés vagy a hírhedt szakdolgozat volt, csak arra következtethetünk, hogy körvonalazódik az amúgy totálisan hiteltelen összefogósdi időleges felfüggesztése. Vagyis: azzal, hogy magát kancellárokkal levelezgető potentátként állítja be, a szektavezér ismét ráhajt tönkretett és elárult egykori pártja, az MSZP potenciális szavazóira. Alighanem ezt a nemes célt szolgálja Dobrev Klára EP-listavezetői indítása is. A zűrös cégügyekben is érintett elnökfeleség ugyanis akár még szimpatikus is lehet a vérgőzös Orbán-ellenes szocik körében, miközben nyilván úgy, ahogy van, vállalhatatlan.

A frontvonalban persze továbbra is a decemberi parlamenti obstrukció hevületében megszületett összeborulás a módi, erre utal a március 15-i tüntetés tervezett forgatókönyve is. Amelyben azért akad némi érdekesség. Rögtön az alternatív parlament ötlete, amelyben valamennyi párt, így az éppen Izraelnek hadat üzenő, korábban zsidók listázását felvető Gyöngyösi Márton-féle Jobbik vagy a kőkomcsi leszármazottat Brüsszelbe küldő Gyurcsány-csapat is ott lenne – kivéve a tavaly áprilisi választáson kétharmados legitimációt szerző Fidesz. Maradjunk az alternatív kifejezésnél, ez nem lesz parlament.

És vajon mit fognak csinálni ezek az amúgy totálisan összeférhetetlen, az igazi Országgyűlésben munkakerülés mellett akár havi másfél milliós fizetést is kasszírozó hölgyek és urak ebben a furcsa testületben? Talán szidják Orbán Viktort, ahogy azt a fóbiás balliberálisok az elmúlt évtizedekben csinálták? Ez rendben is lenne, csakhogy a kiszivárgott tervek szerint tilos lesz Orbán, a Fidesz vagy a kormánypárti politikusok nevének kimondása. Vagy majd kisípolják? Persze van egyéb innováció is: a Venezuelából kimenekített magyarokat lemigránsozó ballibek sokadszorra is „visszavennék” a kokárdát és a nemzeti szimbólumokat a gonosz jobboldaltól. Szólunk: ez se fog menni.

Marad a már emlegetett „hármas egység” ötlete, nevezetesen a szakszervezetek, az úgynevezett civilek és az ellenzéki pártok kézfogója. Ám alighanem ez is vágyálom marad, lévén az érdekvédelmi csoportok döntő többsége bizonyosan távol marad e poligám kézfogótól, így maradnak a sorosisták, az exkommunisták és a nácik. Meg a külföldi rásegítés remélése.

A Gyurcsány-féle Merkel-levél ugyanis újabb eklatáns példája annak, ahogy a sokadszorra megbukó, a programírás és a politikai aprómunka helyett a balhét és a rinyálást választó ellenzék kvázibirodalmi központokban reméli kompenzálni hazai választási kudarcsorozatát. A magyar emberek nem kérnek belőlük, ezért csak abban bízhatnak, hogy Merkel vagy Juncker idejön, és elmozdítja a magyar miniszterelnököt. Hiába.

Ebből a mocsárból bajosan lehet kikecmeregni, talán még Münchausen bárónak sem menne.