Vélemény és vita

Mit szívnak?

Álláspont. Egyelőre itt van nekünk ez a szerencsétlen banda, amely most ünnepel, mondván, „kipenderítették” Orbánt – miközben napnál is világosabb, hogy nem ez történt

Ha az elmúlt kilenc év – a szocialisták és a DK esetében az elmúlt több évtized – nem győzött meg még mindenkit arról, hogy a hazai ellenzék alkalmatlan és méltatlan az ország vezetésére, reméljük, az Európai Néppárt és a Fidesz között kialakult purparléra, illetve a szerda esti kompromisszumra adott kéretlen reakcióik után ezt a felismerést már senki sem halogatja tovább. Ha csak a legutóbbi „élményeket” nézzük, persze komoly lecke volt a meztelen hassal fetrengő Hadházy Ákos vagy az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes látványa, meg az elképesztő parlamenti balhéparty is, ám a minapi megnyilvánulások újfent bizonyítják: ezek a fazonok nem ezen a bolygón élnek.

Kezdjük az éppen tíz éve és egy napja lemondott bukott miniszterelnök pártjával! Gyurcsányék most aláírásgyűjtésbe kezdenek Magyarország Európai Unióban való maradása érdekében. Egy olyan országban, ahol a tagság melletti társadalmi elkötelezettség az egyik legmagasabb az EU-ban, és akkor, amikor Orbán Viktor miniszterelnök egy észszerű alkuval visszaverte a Fidesz Európai Néppártból való kizárását követelő szélsőliberális álkereszténydemokrata törpepártokat. Vagyis, kedves ellenzék: győzött. Tehát teljesen felesleges szignókat gyűjteni, ráadásul a május 26-i EP-választás eredménye nyomán könnyen lehet, hogy az EPP könyörög majd a Fidesznek. De ez még a jövő zenéje!

Egyelőre itt van nekünk ez a szerencsétlen banda, amely most ünnepel, mondván, „kipenderítették” Orbánt – miközben napnál is világosabb, hogy nem ez történt. Nem is történhetett, hiszen a Néppártnak s különösen az Európai Bizottság elnöki székébe készülő Manfred Webernek továbbra is nagyobb szüksége van a magyar tagpártra, mint fordítva. Akármit magyaráznak. Sebaj, szegény ellenzék azzal főz, amije van. Vagyis készül a kőleves.

Az éppen belviszályokkal terhelt szocialisták elnöke, Tóth Bertalan például azzal riogat, mostantól nekik kell megvédeniük Magyarország érdekeit az unióban. Kérdezzük: miután erre eddig is lett volna lehetőségük, miért nem tették? Aztán ott van a mérhetetlen támogatottságú Párbeszéd, illetve annak mindig dühös képviselője, Szabó Tímea, aki az örök balos hatalomszerzési eszközhöz, a külső beavatkozás követeléséhez fordult: a Néppárttól várja el, hogy „megfékezze” Magyarország választott vezetőjét. A saját pártjából csúnya adok-kapok mentén kipenderült, láthatóan összeférhetetlen, ám mindenképp „párttalan” Szél Bernadett pedig azon lamentál, hogy a Fidesz elnökének nem lesz befolyása saját pártcsaládjára – miután másról sem szólnak a hírek, mint arról a bizonyos befolyásról.

A dobogó tetején azonban alighanem a Jobbik foglal helyet. Az a párt, amelyik a politikatörténet egyik legnagyobb fordulatát próbálta végrehajtani rekordidő alatt. Míg Vona Gábor vezetésével pár éve még cigánysoron vonultak bakancsos különítményeikkel, politikusaik a holokauszton viccelődtek vagy éppen uniós zászlót égettek, ma már Gyurcsány Ferenccel és a szintén Néppárt-szakértővé avanzsált Dobrev Klárával együtt tervezik a dicstelen jövőt. Nos, ennek a pártnak a nevében a zsidólistázási javaslatával világhírűvé vált Gyöngyösi Márton ugyancsak az EU-ból való kilépésünk miatt aggódik, a balos hisztikórussal karöltve. Csak gratulálni tudunk ehhez a csodálatos pályaívhez!

Apropó: a jobbikosok tavaly még kopogtattak az EPP ajtaján, ám olyan választ kaptak, hogy nem véletlenül felejtették el a próbálkozást. Nem tudom, ezek mit szívnak? – kérdezte lapunknak nyilatkozva akkor a pártcsalád sajtófőnöke. Találó felvetését kiterjesztenénk a teljes magyar ellenzékre.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom