Misszió

Hogy a kereszténység bölcsőjében ismét belső és külső „küldetés” szükségeltetik majd a jövőnk, a gyermekeink élete és a megmaradásunk biztosításához. Önvédelemből, a természetes közösségek megőrzése és civilizációnk megóvása végett. Az itt élők életterének újraalakításához, a biztonságos és boldog létezés megéléshez.

Küldetésetek van, menjetek békével – kéri az egyház szolgája a szentmise végén. Nem véletlen.
(A misszió latin eredetű szó, jelentése küldetés.) Európában ugyanis a gyilkos eszmék, ideológiák mozai­kokra bontották a közösségeket, és atomizálták az egyes – épülő, majd virágzó, ma már erodálódó – nemzetállamok társadalmait. És ez nem „csupán” az egyre fenyegetőbb és megállíthatatlan migráció és az ezzel járó multikulti vagy a párhuzamos társadalmak végett, hanem a belső értékvesztés, az elfordulás, a fogyasztói igények és a verseny ész nélküli növelése miatt.

Nem véletlen, hogy megjelent a „pogány kísértés” – ahogy a világhírű magyar filozófus, Molnár Tamás nevezte ezt a folyamatot élete alkonyán. Az ezotéria, a hamis „papok”, a megtévesztő varázslók ellepték civilizációnkat. Persze, mert a kereszténység és az azt közvetítő egyház, illetve a hitbéli közösségek – kezdetben a felvilágosodás eszméinek, majd a kommunizmusnak és a liberalizmusnak is „hála” – lesajnálttá, lenézetté és középkori csökevénynek nyilvánítódott a haladás, a progresszió és a fogyasztói szokások ellenében. Mindamellett megszületett a szörnyű, bürokratikus, az anyagi érdekeket és a hasznot kiszolgáló Leviatán, az Európai Unió, amely szép lassan (az alapító atyák céljait átlépve) a hamis progresszió és a „forradalmi” kultúrharc éllovasa lett. Annak minden kárával. A hagyományos családmodell szétrombolásával, az egyén szabadságának (szabadosságának) korlátok nélküli növelésével, a közösségek atomjai­ra bontásával és a normalitás határainak lerombolásával. Mert miféle értelem húzódik azon célok mögött, hogy a homoszexuális párok gyermeket fogadhassanak örökbe; hogy „harmadik nemként” is lehessen regisztrálni egy újszülöttet, egy ártatlan csecsemőt; hogy át lehessen bárkit egy másik nemre operálni; hogy a bódulathoz való jogért (drogliberalizáció) harcolni lehessen; hogy a nem éppen békés szándékkal érkező migránsokat tárt karokkal várjuk, miközben ők sáskajárásszerűen pusztítják el biztonságos jólétünket?

Semmi. Ez mind egy virágzó, az itt élők életterét biztosító kulturális- és gazdasági értékrendbeli közösség öngyilkossági kísérlete. Mert egy olyan erős fundamentumokra épült civilizációt, mint Európa, nem lehet kívülről megdönteni, előbb belülről kell szétrohadnia.

A misszió így lesz nem csupán külső, hanem belső küldetés is. Az első közismert, talán annyival bővült cselekvés, miszerint azokat is el kell érni, akik nem templomba járó, gyakorló hívők. (Mindamellett elfogadni is.) Velük is meg kell értetni, hogy a kereszténység kulturális közösség is, értékrendszer, melyre a most élő európai ember biztonsága, jóléte és boldogsága is épült. Ha hisz Istenben, ha nem… Mert az értékvesztett ember csupán térkép nélküli világcsavargó. Olyan lény, akinek nincs képlete, nincs térképe és iránytűje, mikor döntést kell hoznia, majd cselekednie – így elidegenedik Istentől, a közösségtől, a másiktól, majd végül önmagától is. Mindez a civilizációs lelki betegségek elterjedésévél jár (látjuk, tapasztaljuk is), és boldogtalanságot szül az egyén létében.

A belső misszió ugyanez, csak éppen a saját, belső munkánk, az értékek megértése, elfogadása és követése. (Ez talán nehezebb is…) Kinek így, kinek úgy, Nem feltétlen az egyház, de mindenképpen a kereszténység értékeire épült ittlét dimenziójában, a „kapott” és biztonságos kultúrkörben és normarendszer keretei közt. Így Jézus üzenete időszerűbb, mint bármikor. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” (Máté 28, 19-20) A keresztény misszió a mai Európában létkérdéssé vált.