Mississippi

A liberálisok ebben az egyben következetesek: antibolsevisták. Többségellenesek. Amíg kommunizmus volt ezen a vidéken, az átlagember számára egyszerűbb volt az élet. Mivel az úgynevezett normálisak voltak többségben, nem volt különösebben nehéz normálisan élni. A férfi és a nő összeházasodott, gyerekeik születtek, aztán azok hasonlóképpen vitték tovább az életet.

Amikor ránk zuhant a felvilágosult, okos, finom, igazi liberális demokrácia, szinte azonnal megjelentek a színpompás deviáns csoportok. A homoszexuálisok, a hapsinők és a nőhapsik, akiket a művelt fővárosi entellektüelek biszexuálisoknak neveztek – szárba szökkentek a különös perverziók virágmezői. A valamikori szélsőbaloldali maoisták örültek: virágzott itt száz virág, versenyzett száz iskola. A másságkultusz nem tűrt ellenvéleményt, aki, úgymond, normális maradt, annak be kellett fognia a száját, mert ha a féktelen szabadosság ellen beszélni mert, azonnal ütötték: kirekesztő, rasszista, náci, fasiszta, aki nem látja, merre mutat a liberális demokráciák vezériránytűje. Az, mondjuk, nem zavarta ezeket a haladó embereket - hogy lányok-e vagy fiúk, azt maguk sem tudták -, hogy az idegen, a más, a deviáns a szép az evidenciaként szolgált, és mindjárt az lett deviáns, aki az unalom- és másságőrületben megpróbált ember lenni, normális maradni.

Olvashatjuk, két nappal ezelőtt éles vitákat kiváltó törvényt léptetett életbe Mississippi állam kormányzója. Ennek értelmében vallási meggyőződésükre hivatkozó személyek vagy akár intézmények, kereskedelmi egységek is megtagadhatják meleg, transznemű vagy egyéb, számukra nem elfogadható nemi identitású személyek kiszolgálását, kezelését. Ilyen alapon fel lehet mondani alkalmazottaknak, és meg lehet tagadni alkalmazásukat, még akkor is, ha egyébként alkalmasak lennének a munkára. Boltban megtagadható a kiszolgálásuk, lakásbérlésnél pedig erre hivatkozva lehet megtagadni a szerződéskötést. Az iskolák vagy cégek vezetése meghatározhat nemi sztereotípiákon alapuló öltözködési szabályokat, és a nő maradhat a nő, férfi lehet a férfi, még ha ez nem is tetszik mindenkinek.

De a természet már csak ilyen: tagadja a művit, az ált, a hamisat, igyekszik visszafoglalni eredeti életterét. Úgy látszik, az emberi természet is hajlik rá – még ha nem is tetszik mindenkinek –, hogy megmaradjon szűk, de valódi, azaz természetes korlátai között. Még ha manapság igen-igen nehéz is ezt törvénynek kimondania.