Mindegyrecept

Mert az ünnep nagy vacsora vagy ebéd nélkül nem ünnep, hiába bujkál ott éhesen is a meghittség a szeretet mögött, ami ilyenkor minden fenyőillatú sarokba beköltözik. Akkor az igazi, ha enni is lehet. Szerencsére általában van mit, mert a magyaros vendégszeretet saját magunk irányába is működik, ki is tesz ilyenkor magáért mindenki, aki a karácsonyi konyha ingoványos vagy éppen nagyon is stabil talajára lép. Mert két alap van általában. A káposzta és a hal. Az előbbi talán egyszerűbb, már ami az alapanyagok beszerzési módját illeti, mert a káposzta békésen megsavanyodik karácsonyig, és Vecsésről szépen szétszalad az országban. Felhasználás előtt legfeljebb kimosni kell párszor, aztán jöhet is a gombóc, ha lehet, lapockából, rizs, tojás, fűszerek. Vagy jöhet más, ha levelekbe csavarják a tölteléket, vagy ha lucskos készül, esetleg székely, és a tejföl alkalmazásáról is megoszlanak a vélemények, mert vannak olyan megátalkodottak is, akik még a házi származékok mellett is elnéznek. Bonyolult étel hát a káposzta.

És talán még bonyolultabb a hal, mert bizony az obligát pontyon kívül – persze szigorúan csak rántva – is van élet, például rác, a bátrabbaknak meg esetleg dorozsmai. Ráadásul most, hogy lassan kizabáljuk az óceánokat és a tengereket is, messzi vizekre is kalandozhatunk, de nem érdemes. Úgysem lehet már élő halat venni, legyen hát holtversenyben második a harcsa és a süllő. Úszkál belőlük itthon elég, húsuk omlós, szálka nincs vagy alig, panírban is megállják a helyüket, és előbbi paprikásan is tud vitézkedni, utóbbi meg egyben sütve is kiváló. Aztán nehéz megmondani, mi következik, mert a csukáig már csak kevesen merészkednek, nem is tudják, hogy roppanó, picit száraz húsát mennyire képes megbolondítani egy kis tormamártás vagy muzsdély, amit minden halételhez kötelező lenne felírni. És azt sem tudják, hogy tölteni is lehet majdnem ezerféleképpen, és sokkal finomabb haltepertőt lehet belőle készíteni, mint a ponty zsíros hasaaljából, de hogy hogyan, az maradjon a mi konyhánk titka. Aztán ott van a balin, amiről sokan nem is hallottak, akik meg igen, azok szerint semmire nem jó szálkafőzelék. Pedig nem az. Ez a hal állandóan rohan, úszik éjjel-nappal, nem pihen soha, ráadásul ragadozó, no meg pontyféle, rántva mindenképpen jobb tehát, mint népszerűbb rokona. A kecsege maga a végtelen. Az meg, hogy a halat és a káposztát egyben is el lehet készíteni, még azon is túl van.

És akkor még ott van a halászlé. Vagy hallé? Dunai legyen vagy tiszai? Milyen hal kötelező hozzá, és milyenből tilos? Milyen paprikát, mennyit és mikor? Hát a hagyma? Passzírozzuk? Vagy főzzük úgy, ahogy az anyánktól láttuk? Vagy esetleg ahogy sikerül?

Mindegy. Máskor nem, de ilyenkor igen. Mindegy, hogy mi kerül az asztalra, úgyis megfűszerezi az a bujkáló meghittség, ha mindenki ott ül, akit szeretünk.