Nagy Ottó

Vélemény és vita

Migránstej

Minden idők egyik legjobb és egyben legköltőibb szakmai sajtóközleményét tette közzé tegnap a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács.

Miután szabatosan megfogalmazták céljaikat, kiért és miért munkálkodnak, rátértek arra, hogy az ágazat válságban van. Ennek okaként az importtermékeket, közelebbről a félkemény sajtokat és a mindenféle dobozos tejeket jelölték meg, amelyek újra jelentős mennyiségben találhatók és természetesen vásárolhatók a boltokban, átlagosan negyven-ötven forinttal olcsóbban, mint a hazai termékek. Szerényen jegyzik meg, hogy a szóban forgó termékeknek már az átadási ára is folyamatosan tizenöt százalékkal alacsonyabb az itthon szokásosnál, míg főbűnösként, a probléma egyik legnagyobb okozójaként az elsősorban szlovák eredetű, másfél százalékos zsírtartalmú UHT-tejet nevesítik.

Majd felteszik minden idők egyik legköltőibb kérdését, amely arra keresi a választ, hogyan lehet egy doboznyi tej ennyivel olcsóbb az itthon termeltnél és előállítottnál, mire Magyarországra ér? A megfogalmazás kicsit nyakatekert, de így pontos és fontos – mire Magyarországra ér. Mert a terméktanács szerint az alapanyag, azaz a nyerstej árának különbsége nem indokolja ezt a fogyasztói árdifferenciát, sőt, az elmúlt hónapokban a szlovák árak tíz százalékkal meghaladták az itthoni árakat. A tejfeldolgozó gépsorok, a csomagolóanyagok és a szállítási költségek vonatkozásában sincs számottevő különbség a két ország között, folytatta a Tej Terméktanács, azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy a tehenek kérődzési szokásai, tarkázottságuk, laktációs idejük hossza, tejtükrük tisztasága (a kíváncsiak ebben, ha akarják, megnézhetik magukat), tejcsészéik térfogata, sőt még a tőgybimbók átlagos keresztmetszete vagy az ezer állatra eső működő tőgynegyedek százalékos aránya sem vezet ekkora mértékű árkülönbséghez.

A terméktanács persze még ezután is szemérmes, mintegy mellékesen megjegyzi, hogy egyes kiskereskedelmi láncokkal annyira jó az együttműködése, hogy az elmúlt években még nőtt is az idehaza eladott, magyar előállítású UHT-tej mennyisége. Vannak azonban cégek, amelyek egyáltalán nem vásárolnak magyar tejet, kizárólagosan szlovák UHT-tejet forgalmaznak, de ez negyven-ötven forinttal mégis olcsóbb, mint a Szlovákiában forgalmazott, ugyanazon gyártóktól származó tartós tejek fogyasztási ára. Követhető? Ha nem, akkor hívjuk segítségül megint a tejeseket, akik leszögezik, hogy ez az ár nem fedezheti az alapanyag-előállítás költségeit, sőt a hasonló alapanyagárú, hasonló technológiával és költséggel előállított termékek közötti jelentős árkülönbség közgazdasági indokokkal nem magyarázható.

És most legyen elég a szemérmeskedésből, áfacsalásról van szó megint. Még mindig és újból.

Nehezen magyarázható és még nehezebben érthető, hogy miért. Még mindig miért, amikor a feketekereskedelem állandó probléma, az UHT-tej pedig nagyjából a rendszerváltozás óta folyik az országba, a jelen esetben is alkalmazott áfacsalás pedig az uniós csatlakozásunkkal egyidős. Bőven lett volna idő megoldani, már csak azért is, mert a tejágazat nyűgei is kapcsolhatók ezekhez az időintervallumokhoz. Minderre az orosz embargó pedig csak rátett még egy lapáttal. A probléma a tejtermelés csökkentésével sem oldható meg, és nem csak azért, mert azt nem lehet úgy, hogy Riska nyakát átölelve szemérmesen a fülébe súgja az ember, hogy ma elég lenne csak tíz liter, nem kell negyven, mert nem tudunk vele mit kezdeni.

Milyen jó lenne egyszer már leírni, hogy az illetékes szervek áfacsalás miatt fülön fogták ezt és ezt, minden, a tiltott tevékenységhez köthető ingóságát és ingatlanát örök időkre állami kezelésbe vették, nevét egy csinos kis könyvbe feljegyezték, alaposan megbüntették és örök időkre eltiltották mindenféle export-import tevékenységtől, de még a cégalapítástól is.

A Tej Terméktanács közleményében van néhány cégnév, tehát a munkát akár már holnap el lehetne kezdeni. És folytatni a cukrosokkal.

Ha az illegális bevándorlókat meg tudjuk állítani, ennek a folyamatnak is gátat tudnánk szabni, és még kerítés sem kellene hozzá.