Vélemény és vita

Miért mondott le Tudose

A román kormányfő távozott a hatalomból, beszédes azonban az a tény, hogy nem a durva kirohanása, hanem a pártján belül dúló hatalmi küzdelmek miatt

Úgy látszik, hogy a népirtással való fenyegetést, ha a székelyekről és az erdélyi magyarokról van szó, akkor azt továbbra is beveszi a román elit gyomra. De a kérdés akkor is előttünk áll: mi végre volt ez az egész gyűlölködő megszólalás? És miért mondott végül le
a kormányfő?

A székelyeket akasztással megfenyegető nyilatkozat után szinte nem volt honi politikus, aki ne állt volna ki a verbális áldozatok mellett. Ki harcosabban, ki kissé halkabban. Még a szocialisták elnöke is kezébe vette egy gyors fotóra a székely zászlót. De mi, innen, mindig másképp látjuk. Az okokat is kevésbé értjük és nem is nagyon kutatjuk – csak jogosan felháborodunk. Megkérdeztem hát számos erdélyi barátomat, mit gondolnak az okokról. Hallgattassanak meg a valódi áldozatok!

Egyikük azt mondja, az erdélyi emberek voltaképp már megszokták, hogy választási években beléjük rúgnak a politikusok (ha nem is ilyen durván, talán Ceaușescu idején volt hasonlóan elvetemült a hangnem), vagy zsurnaliszta nyelven előhúzzák a „magyar kártyát” annak érdekében, hogy a gyűlölet szításával növeljék népszerűségüket a magyargyűlölök körében. Na de most nincs választási év!
Van viszont komolyan vehető auto­nómiakezdeményezés, és úgy tűnik, hogy a veszekedő erdélyi pártok is kezdenek összeseregleni egy zászló alatt. Így be kell dobni közéjük egy „atombombát” – vélekedik egy másik erdélyi, egyetemen tanító ismerősöm. Bár erre mindjárt rá is vágja a kikívánkozó kérdésemre a választ: holott ezzel éppen annak esélye nő, hogy még inkább összekapaszkodnak a magyar és székely identitású pártok. Így kissé érthetetlen vagy hibás taktika volt az egész.

Más úgy vélekedik, mint az egyszeri székely ember, aki már megszokta, hogy az összes rendszerben fenyegetik létét. Káromkodik egyet, lehúzza a reggeli pálinkáját, elmondja, hogy mit csináljon a román kormányfő az édesanyukájával, és vállát rándítva elindul dolgára. Mert, rossz ezt kimondani, de megszokta. A különbség talán annyi, hogy a mostani cselekvő magyar kormány legalább felemeli hangját, és ha kell, zsarolja is a magyar érdekek miatt a román politikai elitet – még a múltban legfeljebb a sajnálat hangja érkezett meg az anyaországból.

Megint mások szerint, és ez már komolyabban vehető vélemény, mindezt Tudose azért tette, mert lelke mélyen tényleg utálja a magyarokat, és valóban elhiszi azt, hogy ennek kifejezésével el tudja arról terelni a figyelmet, hogy többször is kapcsolatba hozták személyét az egykori Securitatéval, és van olyan gazember, hogy amikor inog a lába alatt a talaj, mert a saját pártjában a leváltására készülnek ellenfelei, akkor azzal próbálja megerősíteni pozícióját, hogy akasztással fenyegeti meg a székelyeket. Miközben az unió­ban és a nemzetközi porondon próbálja a jobbik arcát mutatni. Talán ez az olvasat áll legközelebb a valósághoz, hisz végül nem is a gyűlöletbeszéde miatt kellett lemondania. Ráadásul arra is számíthatott, hogy a Nyugat cinkosan hallgat majd, hisz szépen kiszolgálja ezzel például a franciák érdekeit, akik mindig is kivételeztek a románokkal, és régóta próbálkoznak a térséget megosztani, de leginkább a V4-ek erősödésének, esetleges további bővülésének lehetőségét igyekeznek megakadályozni.

Szóval valóban bonyolult a helyzet, Sokféle narratíva létezik (és még a CIA-elméletről, amit több fiatal székely is bizonygat egy-két blogon, nem is beszéltem), de egy fontos dolog talán kimaradt. Senki nem mondta ki az unióban, hogy mindez bizonyíthatóan „nettó náci beszéd” volt. Nem a nácizmus régi, hanem a mai definíciója szerint. A sok-sok filo­zófiai értelmezés ugyanis abban egyetért, hogy a nácizmus híve mindig bizonyítottan erőszakon alapuló politikai elmélet követője, olyan politikus, aki a más véleményűeket elnyomja, ha kell elpusztítja, és mindig egy kiválasztott népcsoportot, nemzetiséget, kisebbséget üldöz, végül pedig tagadja a demokrácia létjogosultságát. Nos, ebben az értelemben az, amit Tudose, a román elit hallgatása mellett előadott, a legsötétebb nácizmust idéző gyűlöletbeszéd volt. És mégsem ezért bukott meg!

Én pedig – miután leírtam, amit Erdélyből hallottam – követem az egyszerű székely ember példáját, elgondolom, hogy mit tegyen Tudose az édesanyukájával. Azután megyek dolgomra, és amit magyar állampolgárként a székely autonómia érdekében megtehetek – azt megteszem.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom