Azt, hogy Ilham Aliyev köztársasági elnök érkezésének nem csupán protokolláris jelentősége lesz, jól jelzi, hogy az eseményt megelőző héten Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tárgyalásai során Bakuban nagyon fontos bejelentést tett. A két ország stratégiai együttműködési megállapodást köt. Ezt mindjárt négy konkrét egyezménnyel indítanák útjára: egy légi közlekedési okmánnyal – márciusban újraindul a Baku–Budapest közvetlen járat –, egy felsőoktatási együttműködésről szóló megállapodással – kétszáz azerbajdzsáni ösztöndíjas hallgatót fogadunk –, egy sport- és ifjúsági, valamint egy turisztikai egyezménnyel. Ez még nem minden, a jövőben erősödhet az együttműködés a mezőgazdaság, a vízügy, az építőipar és a gyógyszeripar területén is.
Az olvasóban persze okkal merül fel a kérdés, hogy miért jó ez nekünk, miért lesz ez jó Magyarországnak?
Azerbajdzsán még mindig azok közé az országok közé tartozik, amelyekről keveset tud a magyar közvélemény. A Szovjetunió tagállamaként – innen messziről nézve – valahogy beleolvadni látszott a többi tagköztársaság közé, ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen a fontos döntések Moszkvában születtek, és az orosz volt a hivatalos nyelv szerte a birodalomban. (Bár tegyük hozzá: Azerbajdzsán volt az egyetlen türk nyelvű és etnikumú szovjet köztársaság, amely el tudta érni, hogy egyetemi szintig bezárólag teljes körű legyen az anyanyelvi oktatás.) Azerbajdzsán a Szovjetunió felbomlása körüli években az Örményországgal és az autonóm státusú Hegyi-Karabah örmény fegyvereseivel folytatott véres háború okán szerepelt a hírekben. A konfliktus tragikus következményei – Azerbajdzsán mintegy ötödének tartós katonai megszállása és lerombolása, az elűzött százezrek visszatérési jogának megtagadása – a mai napig orvosolatlanok. Ennek ellenére az ország megrázta magát, és a jelentős mennyiségű olajkincsnek, valamint a tervszerű országépítésnek köszönhetően megsokszorozta nemzeti jövedelmét, valamint megerősítette nemzetállami identitását.
Azerbajdzsán ma – történelmi hagyományainak megfelelően – a Kau-kázus kulcsállama. A középkorban Baku volt a híres Selyemút legfontosabb állomáshelye a térségben, meghatározó kereskedelmi központként működött. Ma az ország újra kaput nyithat nemcsak a Kaukázus térsége, hanem Közép-Ázsia és Irán felé is. (Nem mellékes, hogy Iránban mintegy 15-18 millió azerbajdzsáni török él, sok esetben gazdasági, kulturális és vallási kulcspozícióban, beleértve még a legfőbb vallási vezetőt, Ali Khamenei (Hámenei) ajatollahot is.) Azerbajdzsán a térség legjelentősebb hatalma, Törökország számára is kulcsfontosságú. Egymás nyelvét tolmács nélkül is megértik, a legközelebbi rokonságban állnak. Ahogy mindkét országban vallják: két ország, egy nemzet. A magyar diplomácia keleti nyitásának tekintetében Törökország és Azerbajdzsán egyaránt kulcsállam, a kapcsolatok mindkét országbeli fejlesztése egymást is erősíti.
Bár Azerbajdzsán piaca önmagában csupán Magyarországnyi méretű, hídfőállást jelenthet a magyar exportőrök számára a volt szovjet térség államai felé. Mivel a szocializmus idején a külkereskedelem állami monopó-lium volt, hiába volt kiterjedt a magyar áruexport a térségbe, a magyar vállalatok nem rendelkezhettek azzal a tapasztalattal és helyismerettel, ami a sikeres üzletkötések sorozatához vezethet. A mai magyar vállalkozásokra ez fokozottan igaz. Azerbajdzsáni közreműködéssel ugyanakkor tágabbra nyílhat ez az ajtó.
A „Tűz országa” energetikai szempontból is kulcsfontosságú. Tapasztaljuk, milyen kockázatot jelent kiszolgáltatottságunk az Ukrajnán keresztül húzódó gázvezetékrendszernek. Mivel Ukrajna várhatóan még hosszú ideig konfliktuszóna marad, a nagyhatalmak befolyási övezetének ütközőpontjaként elemi érdekünk, hogy megfelelő alternatív útvonalakat is kiépítsünk. Ezt szolgálná a Déli Áramlat magyarországi szakaszának megépítése, ahogy az a gázvezeték is, amelyik Azerbajdzsánból szállítja majd az ott kitermelt gázt Törökországon keresztül Európába. A TANAP (Trans-Anatolian Natural Gas Pipeline) alapkövét szeptemberben tették le Baku közelében. A vezetéket a török energiaügyi miniszter szemléletesen „a béke folyosójának” nevezte. Az esemény regionális jelentőségét jelzi, hogy Törökország és Azerbajdzsán, a két főszereplő mellett kormányfői vagy államfői szinten képviseltette magát Grúzia, Görögország, Montenegró és Bulgária is. Bár a kivitelezés nyolcvan százalékát török cégek végzik, a TANAP magyar vállalkozásokat is komoly megrendeléshez juttathat, persze megfelelően erős gazdaságdiplomáciai támogatás esetén.
Azerbajdzsán tehát nemcsak egy történelmi emlékekben és természeti szépségekben gazdag ország, amelynek barátságos és vendégszerető lakói a magyarokat rokon népnek tartják, hanem komoly kitörési pontot is jelenthet gazdaságdiplomáciánk és a magyar gazdaság számára. Ezért örvendetes az a stratégiai együttműködés, amely a két ország között intézményesül.