A brüsszeli kényszerű migránskvótáról tartott vasárnapi népszavazás eredményét a világsajtó több ezer cikkben kommentálta, jelentett és hazudott róla.
Miután e hatalmas termést egyetlen ember elolvasni képtelen, semmiképpen nem tudományos, e termés töredékének elolvasásán alapuló egyéni vélemény: annak lényegét, ami a referendumon történt, legegyszerűbben, legtárgyilagosabban a globális orosz Russia Today (RT) tévéállomás angol nyelvű portálján október 3-án, hajnali 1 óra 42 perckor kiadott beszámolójának címe foglalta össze emígy: A magyarok kilencvennyolc százaléka elutasítja az európai uniós menekültkvótákat, de az alacsony részvétel érvénytelenné tette a népszavazást.
Amely címet is természetesen a KGB-utód orosz titkosszolgálat, az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) ljubljankai börtöne legmélyén lévő egyik tömlöcében fogalmazták, miközben a hátrakötött kezű újságíróknak Putyin elnök üvöltve diktálta, mit írjanak arról, ami Magyarországon vasárnap történt.
Arról már ne is essék szó, hogy amikor Putyin a címben szereplő „alacsony” szót üvöltötte a cellába vitt, kiéheztetett medvék szeme előtt vergődő zsurnalisztáknak, még ő is tudat alatt a nyugati médiának kedvezett, ugyanis a népszavazáson a részvétel egyáltalában nem volt „alacsony”, ha a 3,3 millió szavazóra objektív szemlencsével nézünk. Főként egy olyan nyugati sajtó szemével, amely akár egy néhány száz fős budapesti kormányellenes tüntetésről is ütemes lihegéssel tudósít, ha a kormány jobboldali.
Az RT e Kreml által korbáccsal kikényszerített címe természetesen szembement mindazon gigaigazságokkal, amelyeket a nyugati média rohant közölni a világgal.
Mint például a Financial Times nevű globális napilap, amely szerint kínos kudarcot vallott a magyar kormányfő. Vagy a luxemburgi, közismerten magyarimádó Jean Asselborn külügyminiszter azon kijelentését idéző Der Standard, amely szerint a magyar nép európaibbnak bizonyult, mint a kormánya, és hogy a többség passzív ellenállást tanúsított. Azt már talán ne is említsük, hogyha ugyanezt a baromságot e lap egy svájci népszavazás kapcsán írná le, a stábját nyilván megkérnék, a legközelebbi alpesi teheneket váltsák le a legelőn, jobb híján az előbbieket invitálva a szerkesztőségbe.
A Népszava tegnapi száma a referendumról egy teljes oldalon közölt külföldi lapszemléjének – annak tartalmát tekintve – teljes joggal ezt a címet adta „Kínos bukta a népszavazás Orbánnak”.
A népszavazással pofont kapott Orbán Viktor, értékeli a helyzetet a szomszédjuk után szaglászni és őket feljelenteni imádó Svájc vezető lapja, a Neue Zürcher Zeitung.
A balliberálisnál is rosszabb, azaz neokon-balliberális német Die Zeit hetilap portálja pedig így kommentálta az eseményt: „Amikora populizmus lelepleződik”. Ez is a 98 százalékban a NEM-ek által uralt népszavazásról szólt.
A brit Guardian pedig a magyar nácik által a Dunába lőtt zsidók egyik leszármazottjának azon félelmével fejezte be „Magyarország menekültreferenduma nem érvényes, miután a szavazók távol maradtak” (!) címmel megjelent budapesti tudósítását, hogy a migránsellenes népszavazás e túlélőt arra a szörnyű időre emlékezteti.
Ami pedig a legszebb: nem egy lapot a 98 százalékos NEM-ek aránya a kádári idők szavazati eredményeire emlékeztette. Akárcsak Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt amerikai budapesti nagykövetet, aki a CNN-en mondta szenvtelenül hideg arccal az Iránból származó, de nem perzsa Christian Amanpournak, hogy még Tito Jugoszláviájában is csak kilencven százalék körüli eredményeket hoztak a választások, hozzátéve – nyilván, hogy a mindenhol jelenlévő neokonoknak is dobjon egy talpcsókot –, mennyire emlékezteti Európa sötét időire az, ami Magyarországon történt.
A valóságnak ezt a brutális kifordítását nálunk valóban a régi, vérgőzös kommunista idők leghűségesebb kiszolgálói, mint Várkonyi Tibor, gyakorolták, aki még Gyurcsány idején írta megpróbálva lekicsinyelni a gazember terrorista miniszterelnök ellen tüntetők számát, hogy: de azért kilencmillió otthon maradt.
A mai nyugati véleményterror korszakára jellemző, hogy erre a szintre süllyedt le az Európai Parlament külügyi bizottságának német CDU-s elnöke, az önkéntes neokon, cselédmentalitású Elmar Brok is, aki a magyar népszavazás kapcsán a német Focus magazin portáljának bizonygatta: Magyarországon 5,5 milliós többség akarata a lényeg, vagyis a „hallgatag” többség azt akarja, hogy Brüsszel szabja meg, mennyi migráns érkezzen Magyarországra.
Az pedig csak korunkat járatja le, hogy a Brok-szerű vélemények automatikus kiadására született Martin Schulz európai parlamenti elnök anélkül üvölthette a „vegye komolyan az alacsony részvételt!” a magyar miniszterelnöknek, hogy a Guinness-rekordok könyvkiadója nem hajította fejére a nyertesnek járó bokrétás díszkalapot a „felelős politikusok legocsmányabb hazugságai” kategóriájában.
A vezető osztrák lap, a Die Presse pedig azt írta, ilyen eredmény akkor is született volna, ha arra invitálják a magyarokat, döntsenek, átkereszteljék-e Magyarország nevét.
Nos, itt tart a nyugati sajtó-szabadság.
Csakhogy azoknak, akiknek bátorságuk van a kettős mércét minden megjelenése alkalmával úgy ádámcsutkán rúgni, hogy az legjobb esetben is helyben múlik ki, azonnal felteszik a kérdést: nem kellene a magyar népnek rögvest számon kérnie Gyurcsány Ferenctől, Bajnai Gordontól és posztumusz Horn Gyulától, amiért a vasárnapinál messze, de messze nagyobb méretű hallgatag többség akarata ellenére el merték vállalni a választási eredmények alapján a miniszterelnöki pozíciót?
Vajon követve a vezető nyugati média logikáját, nem kellene holnap reggel kilépnünk az Európai Unióból, hiszen az MSZP–SZDSZ-rezsim idején az európai uniós csatlakozásról rendezett 2003-as népszavazáson a részvétel csupán 45,6, az igenek aránya pedig csak 83,76 százalékos volt? Nem beszélve arról, hogy akkor a sajtóban oly hatalmas volt a diktatúra, hogy egyetlen, ismétlem, egyetlen médium nem volt, amely a 16,2 százalékban a NEM szavazatot leadóknak a szócsöve lett volna.
És miután a Magyar Hírlapot senki nem kényszeríti, hogy a valóság fordítottjáról hazudjon, arról is számot kell adni, hogy a referendum utáni, azaz október 3-i média-közőrjöngést követően bekövetkezett kijózanodottságban már megjelentek a némileg józanabb hangok a nyugati fősodratú médiában is.
A nagyon befolyásos amerikai Politico gigantikus újságírói stábbal dolgozó európai portálja ezzel a címmel jelentette meg mérlegét immár huszonnégy órás rálátással: Küldetés teljesítve Orbán Viktornak. Kiemelve, hogy elhamarkodott a magyar ellenzék túlzottan nagy öröme azért, mert a vasárnapi kvótanépszavazáson „alacsony” volt a részvétel. Mely kijelentésben már csak pontosan az a hiba maradt, amit az orosz medvék által rettegésben tartott újságíróknak diktált a jobb kezében nyilván szöges korbácsot tartó Putyin elnök.
Ja, és még egy.
Miután nagyon nem szeretném, hogy ne vádoljanak azon összeesküvés-elmélet terjesztésével, amely szerint a nyugati sajtó huszonhat éve a hazai balliberális ellenzék helyzetértékelését veszi át egy az egyben olyan hűséggel, mintha annak pincsikutyája lenne, itt a „világhírű” Klubrádióban tegnap Kuncze Gábor volt belügyminiszter által feltett kérdés, amelynek eredményét ma tudjuk meg: „Nyolcmillió állampolgár szavazhatott volna a népszavazáson, de csak hárommillióan mentek el. Önök szerint is több a hárommillió, mint az ötmillió?”
Amire – jósoljunk mi is – a betelefonálók által leadott „nem” szavazatok aránya kádárista magasságokat fog elérni, de az az esetükben olyan demokratikus…
Miután e hatalmas termést egyetlen ember elolvasni képtelen, semmiképpen nem tudományos, e termés töredékének elolvasásán alapuló egyéni vélemény: annak lényegét, ami a referendumon történt, legegyszerűbben, legtárgyilagosabban a globális orosz Russia Today (RT) tévéállomás angol nyelvű portálján október 3-án, hajnali 1 óra 42 perckor kiadott beszámolójának címe foglalta össze emígy: A magyarok kilencvennyolc százaléka elutasítja az európai uniós menekültkvótákat, de az alacsony részvétel érvénytelenné tette a népszavazást.
Amely címet is természetesen a KGB-utód orosz titkosszolgálat, az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) ljubljankai börtöne legmélyén lévő egyik tömlöcében fogalmazták, miközben a hátrakötött kezű újságíróknak Putyin elnök üvöltve diktálta, mit írjanak arról, ami Magyarországon vasárnap történt.
Arról már ne is essék szó, hogy amikor Putyin a címben szereplő „alacsony” szót üvöltötte a cellába vitt, kiéheztetett medvék szeme előtt vergődő zsurnalisztáknak, még ő is tudat alatt a nyugati médiának kedvezett, ugyanis a népszavazáson a részvétel egyáltalában nem volt „alacsony”, ha a 3,3 millió szavazóra objektív szemlencsével nézünk. Főként egy olyan nyugati sajtó szemével, amely akár egy néhány száz fős budapesti kormányellenes tüntetésről is ütemes lihegéssel tudósít, ha a kormány jobboldali.
Az RT e Kreml által korbáccsal kikényszerített címe természetesen szembement mindazon gigaigazságokkal, amelyeket a nyugati média rohant közölni a világgal.
Mint például a Financial Times nevű globális napilap, amely szerint kínos kudarcot vallott a magyar kormányfő. Vagy a luxemburgi, közismerten magyarimádó Jean Asselborn külügyminiszter azon kijelentését idéző Der Standard, amely szerint a magyar nép európaibbnak bizonyult, mint a kormánya, és hogy a többség passzív ellenállást tanúsított. Azt már talán ne is említsük, hogyha ugyanezt a baromságot e lap egy svájci népszavazás kapcsán írná le, a stábját nyilván megkérnék, a legközelebbi alpesi teheneket váltsák le a legelőn, jobb híján az előbbieket invitálva a szerkesztőségbe.
A Népszava tegnapi száma a referendumról egy teljes oldalon közölt külföldi lapszemléjének – annak tartalmát tekintve – teljes joggal ezt a címet adta „Kínos bukta a népszavazás Orbánnak”.
A népszavazással pofont kapott Orbán Viktor, értékeli a helyzetet a szomszédjuk után szaglászni és őket feljelenteni imádó Svájc vezető lapja, a Neue Zürcher Zeitung.
A balliberálisnál is rosszabb, azaz neokon-balliberális német Die Zeit hetilap portálja pedig így kommentálta az eseményt: „Amikora populizmus lelepleződik”. Ez is a 98 százalékban a NEM-ek által uralt népszavazásról szólt.
A brit Guardian pedig a magyar nácik által a Dunába lőtt zsidók egyik leszármazottjának azon félelmével fejezte be „Magyarország menekültreferenduma nem érvényes, miután a szavazók távol maradtak” (!) címmel megjelent budapesti tudósítását, hogy a migránsellenes népszavazás e túlélőt arra a szörnyű időre emlékezteti.
Ami pedig a legszebb: nem egy lapot a 98 százalékos NEM-ek aránya a kádári idők szavazati eredményeire emlékeztette. Akárcsak Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt amerikai budapesti nagykövetet, aki a CNN-en mondta szenvtelenül hideg arccal az Iránból származó, de nem perzsa Christian Amanpournak, hogy még Tito Jugoszláviájában is csak kilencven százalék körüli eredményeket hoztak a választások, hozzátéve – nyilván, hogy a mindenhol jelenlévő neokonoknak is dobjon egy talpcsókot –, mennyire emlékezteti Európa sötét időire az, ami Magyarországon történt.
A valóságnak ezt a brutális kifordítását nálunk valóban a régi, vérgőzös kommunista idők leghűségesebb kiszolgálói, mint Várkonyi Tibor, gyakorolták, aki még Gyurcsány idején írta megpróbálva lekicsinyelni a gazember terrorista miniszterelnök ellen tüntetők számát, hogy: de azért kilencmillió otthon maradt.
A mai nyugati véleményterror korszakára jellemző, hogy erre a szintre süllyedt le az Európai Parlament külügyi bizottságának német CDU-s elnöke, az önkéntes neokon, cselédmentalitású Elmar Brok is, aki a magyar népszavazás kapcsán a német Focus magazin portáljának bizonygatta: Magyarországon 5,5 milliós többség akarata a lényeg, vagyis a „hallgatag” többség azt akarja, hogy Brüsszel szabja meg, mennyi migráns érkezzen Magyarországra.
Az pedig csak korunkat járatja le, hogy a Brok-szerű vélemények automatikus kiadására született Martin Schulz európai parlamenti elnök anélkül üvölthette a „vegye komolyan az alacsony részvételt!” a magyar miniszterelnöknek, hogy a Guinness-rekordok könyvkiadója nem hajította fejére a nyertesnek járó bokrétás díszkalapot a „felelős politikusok legocsmányabb hazugságai” kategóriájában.
A vezető osztrák lap, a Die Presse pedig azt írta, ilyen eredmény akkor is született volna, ha arra invitálják a magyarokat, döntsenek, átkereszteljék-e Magyarország nevét.
Nos, itt tart a nyugati sajtó-szabadság.
Csakhogy azoknak, akiknek bátorságuk van a kettős mércét minden megjelenése alkalmával úgy ádámcsutkán rúgni, hogy az legjobb esetben is helyben múlik ki, azonnal felteszik a kérdést: nem kellene a magyar népnek rögvest számon kérnie Gyurcsány Ferenctől, Bajnai Gordontól és posztumusz Horn Gyulától, amiért a vasárnapinál messze, de messze nagyobb méretű hallgatag többség akarata ellenére el merték vállalni a választási eredmények alapján a miniszterelnöki pozíciót?
Vajon követve a vezető nyugati média logikáját, nem kellene holnap reggel kilépnünk az Európai Unióból, hiszen az MSZP–SZDSZ-rezsim idején az európai uniós csatlakozásról rendezett 2003-as népszavazáson a részvétel csupán 45,6, az igenek aránya pedig csak 83,76 százalékos volt? Nem beszélve arról, hogy akkor a sajtóban oly hatalmas volt a diktatúra, hogy egyetlen, ismétlem, egyetlen médium nem volt, amely a 16,2 százalékban a NEM szavazatot leadóknak a szócsöve lett volna.
És miután a Magyar Hírlapot senki nem kényszeríti, hogy a valóság fordítottjáról hazudjon, arról is számot kell adni, hogy a referendum utáni, azaz október 3-i média-közőrjöngést követően bekövetkezett kijózanodottságban már megjelentek a némileg józanabb hangok a nyugati fősodratú médiában is.
A nagyon befolyásos amerikai Politico gigantikus újságírói stábbal dolgozó európai portálja ezzel a címmel jelentette meg mérlegét immár huszonnégy órás rálátással: Küldetés teljesítve Orbán Viktornak. Kiemelve, hogy elhamarkodott a magyar ellenzék túlzottan nagy öröme azért, mert a vasárnapi kvótanépszavazáson „alacsony” volt a részvétel. Mely kijelentésben már csak pontosan az a hiba maradt, amit az orosz medvék által rettegésben tartott újságíróknak diktált a jobb kezében nyilván szöges korbácsot tartó Putyin elnök.
Ja, és még egy.
Miután nagyon nem szeretném, hogy ne vádoljanak azon összeesküvés-elmélet terjesztésével, amely szerint a nyugati sajtó huszonhat éve a hazai balliberális ellenzék helyzetértékelését veszi át egy az egyben olyan hűséggel, mintha annak pincsikutyája lenne, itt a „világhírű” Klubrádióban tegnap Kuncze Gábor volt belügyminiszter által feltett kérdés, amelynek eredményét ma tudjuk meg: „Nyolcmillió állampolgár szavazhatott volna a népszavazáson, de csak hárommillióan mentek el. Önök szerint is több a hárommillió, mint az ötmillió?”
Amire – jósoljunk mi is – a betelefonálók által leadott „nem” szavazatok aránya kádárista magasságokat fog elérni, de az az esetükben olyan demokratikus…