Nagy Dóra

Vélemény és vita

Mi lesz majd másnap?

A pártok és azok képviselői egy ideológiai skála több pontján helyezkednek el

Hol közelebb, hol távolabb állnak egymástól, irányvonalaikban, módszereikben különböznek egymástól. A választópolgár ismeri ezeket a meghatározásokat, tudja, melyik párt mit képvisel, és eszerint le is tudja rá adni a szavazatát. Ismeri az irányvonalat, ami mentén megkapja a közelebbi és távolabbi jövőképet. A Fidesznél világos az irány, tudjuk, ki a vezető, látjuk a jelölteket. A másik oldalon azonban fogalmuk sincs, mit kezdjenek a jövőnkkel.

Az ellenzéki pártok, felbuzdulva Hódmezővásárhely sikerén (amit azért erős túlzás saját maguknak tulajdonítani, bár úton-útfélen megteszik ezt), úgy döntöttek, azt a taktikát választják, hogy visszalépkednek az általuk legesélyesebbnek tartott ellenzéki kihívó javára. Ennek értelmében láthatunk ugyan plakátokat, szórólapokat a jelöltjeik képeivel, de közben a „kedves választóink, kérem a választókerület legesélyesebb ellenzéki kihívóját támogassák” felhívással kampányolnak. Ami, valljuk be, kissé ambivalens, és nem is igazán érthető, hogy kire is gondolnak maguk közül, hiszen vannak egy páran.

A cél közös: eltakarítani Orbán Viktort. Ez azért elég szegényes jövőkép, és az országra nézve eléggé kétségbeejtő. Nem azért, mert nem lehetséges, hogy a jövőben nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt, hanem azért, mert nem látjuk, hogy ha nem így, akkor mégis, hogy fogják hívni. Az ellenzéki pártok teljes identitásfeladást hajtottak végre, éppen ezért ki tudja, most kire fog szavazni a választópolgár az ő esetükben.

Ugyanis a most egymást akár közvetlenül, akár közvetetten támogató pártok eddig ellenfélnek, sőt, ellenségnek látták a másikat. A Jobbik egész identitása 2006-ra épült, most mégis hajlandók visszalépni (akár hallgatólagosan is) annak a pártnak a javára, amelynek a vezetője Gyurcsány Ferenc, és akinek a regnálása alatt lovasrendőröket küldött a saját népére, ezzel is bizonyítva az akkori rendszer antidemokratikusságát. Közben meg azt vették elő, hogy feloldanák a titkosítást és a mentelmi jogot. Egy kérdésem lenne: ehhez mit szólnak a baloldali pártok mint kvázi szövetségesek? Az LMP egész eddig azt mantrázta, hogy szakítani akar az elmúlt huszonnyolc év politikájával, most mégis elgondolkozik a visszaléptetéseken, példának okáért az MSZP javára. Lehet, hogy szelektálják azt a 28 évet, biztos megint lehet máshogy nézni. A Párbeszéd egészen odáig ment, hogy nyíltan szövetségre lépett az MSZP-vel, pedig Karácsony Gergely saját állítása szerint jobban utálja az emeszpéseket, mint a fideszeseket. Most, hogy miniszterelnök-jelölti szerepben tündökölhet, már nem is utálja őket annyira. A Momentumon az látszik, hogy tök jó buli volt neki, hogy kapott innen-onnan pénzeket, emberei randalírozhattak az utcákon, és utazgathattak a nagyvilágban, de arra már nem terjedt ki a tudásuk, hogy mit is akarnak kezdeni magukkal hosszabb távon, így most nagy dadogva, de már ők is egyezkednének. Az Együtt pedig csak szeretné, ha végre észrevennék, de nem ment el odáig, mint a köpönyegforgató Karácsony, így neki nem nézik el, hogy csupán egyszázalékos.

Tehát kapunk pártokat, programokat, miniszterelnök-jelölteket, sőt, most már árnyékkormányt is, csak éppen azt nem tudjuk, mindez hogyan fog a gyakorlatban működni.

Az árnyékkormányt például ki találta ki? Megneveztek jövőbeli minisztereket, de Karácsony melyik szövetségesével egyeztetett erről? Akkor most ő lesz a miniszterelnök? A többi jelölt akkor minek van? Kirakatban, népvakításnak, hogy azt higgyék, arra az adott emberre szavaznak, de majd kiderül, hogy mégsem? Hogyan döntik majd el, hogy kinek a programja alapján kormányozzák az országot? Honnan tudják, ki kapta a több szavazatot, ha visszalépkednek egymás javára, elveszítve ezzel a töredékszavazatokat? Majd átlagolnak, hogy te ennyit kaptál, én meg ennyit, és ezért én leszek a góré?

Ezeket a pártokat nem úgy kell elképzelni, mint az MSZP–SZDSZ-koalíciót. Ezek a pártok legtöbbször egymással szemben határozták meg magukat, akkor mégis hogyan fognak együtt létrehozni valamit? Hiszen most is csak valami ellen tudnak jobbára beszélni. A választók leadják majd valami képzelt jelenségre a szavazatukat, de hogy pontosan mire, azt nem lehet tudni. Majd a sok programból lesz egy, majd a sok miniszterelnök-jelöltből lesz egy – vagy lehet, hogy társminiszterelnökök lesznek, az ország meg zónákból fog állni –, és majd úgy általában lesz valahogy. Vagy nem. Ki tudja, mi lesz a választások másnapján? Mert az már egy más nap lesz, más motivációkkal, és biztosak lehetünk benne, hogy akkor ismét egymásnak fognak esni a pártok a hatalommaximalizálás érdekében.

Ebből az egyezkedésből pedig két dolgot fognak csupán teljesen figyelmen kívül hagyni: az ország jövőjét és a magyar embereket. Valóban ezt akarjuk?