Mi a fontosabb?

Miközben továbbra is tart az öröm a balliberális oldalon, mert ők úgy tudják, hogy Orbán Viktort és kormányát most aztán nagyon megfenyítették, amiből egyenesen következik az, hogy már meg is buktak (immáron vagy kétszázadik alkalommal), azért maradt idő az aggódásra is. Már most félnek attól, hogy az európai parlamenti választások fő témája a migráció lesz, ami rájuk nézve igencsak hátrányos megközelítése a kampánynak, hiszen továbbra sem képesek értelmes válaszokat adni a kérdésre.

A fontosság tekintetében, illetve az Európai Unió szerepével kapcsolatban hatalmas hiányosságok és nagy problémák uralkodnak a fejekben. Mondjuk ki, Európa jövője szempontjából korántsem égető kérdés, hogy egy miniszterelnök miért ment vagy nem ment ki a melegfelvonulásra. Az azonban már annál inkább, hogy a kontinens hagyományainak és értékeinek teljesen idegen elemekkel akarják megoldani a munkaerőhiányt. Mi lehetne fontosabb téma annál, mint ami egész Európa jövőjét és békéjét fenyegeti? Nem ilyenkor kellene kicsúcsosodnia az Európai Unió lényegének? Azoknak az értékeknek (és nem ideológiáknak) a védelmében, amelyek egyetemesek minden európai nemzet számára? Legalábbis annak kellene lenniük.

A migráció kérdése egyértelműen egy nemzetek és ideológiák feletti téma, ami nemzetek közötti együttműködés útján oldódhat csak meg. Az együttműködés azonban nem azt jelenti, hogy pár fizetett politikus meg aktivista megmondja, mi legyen, és azt rákényszeríti a többiekre, mert neki haszna van belőle. Ez nem konszenzus és nem előremutató politika. Manapság ezt hívják liberális demokráciának a „haladók”, de mi azért nevezzük nevén a gyereket: ez nem más, mint véleménydiktatúra. Csak most nem tankokat küldenek ránk, hanem független civileket meg Sargentiniket, akik továbbra is jelentgetnek és fenyegetnek.

Tudom, hogy kényelmesebb lenne nem tudomást venni a migráció problémájáról és maradni a semmitmondó kampánytémáknál, hiszen rendes válaszokat a ballib oldal nem tud adni erre a kérdésre, sőt súlyos vereséget szenvednek, akárhányszor előkerül a téma. Ennél fogva nemcsak a zsebük megtömése miatt nem érdekük, hogy foglalkozzanak a migrációval, hanem a választások végkifejlete miatt sem. Csak az a baj, hogy az ilyen jelentgetésekkel és törvényeket megerőszakoló szavazásokkal pontosan azt érik el, hogy még inkább előtérbe kerül a zavarodottság, és napirendre kerülnek olyan témák, amik számukra igen kínosak.

Semmi mást nem lehet kivenni ugyanis a szavazásra adott örömittas hangzavarból, mint a zavart. Mert értelmes hangok már nagyon régóta nem hallhatóak azon az oldalon. Még akkor sem veszik ezt észre, amikor kormánydöntögető tüntetések maradnak el az érdeklődés teljes hiánya miatt. Pedig, ha ők most Orbán Viktort nagyon megbuktatták (megint), akkor annak egy kicsit látványosabbnak kellene lennie, és nem kellene megmagyarázniuk előre, hogy miért bukták el a jövő évi uniós választásokat.

Elvégre az inkompetenciájuk és kapzsiságuk mellett a legnagyobb bajuk mégiscsak az emberekkel van. Az emberekkel, akik szemmel láthatólag Európa-szerte teljesen másképpen értékelik és élik meg a világot. Ezek az emberek pedig a jövőjük miatt el fognak menni választani, és nem hinném, hogy meghatja őket, ha valaki azzal kampányol, hogy ő lehet az első transznemű vezető. Azt sem hiszem, hogy mindenki azon töri a fejét, hogy milyen minőségű demokráciában él, jelentsen ez bármit is. A jelenlegi liberális ideológia teljesen kifulladt, és nem képes arra, hogy válaszokat és stabilitást adjon a globális méretű problémákra, amik közül jó párat ők idéztek elő. Helyette mondvacsinált jelentéseket és problémákat gyártanak, ami csak egy szűk réteget érint, és igyekeznek elbagatellizálni pillanatnyi haszonszerzés céljából egy olyan problémát, ami nemcsak Európát, hanem az egész világrendet érinti.

Akármennyire is nem szeretnék, most erről fog szólni a választás, az embereknek pedig nem mondhatják meg, hogyan szavazzanak. Ha pedig nem azt fogják választani, amit őt akarnak, akkor bizony ellenük nem indíthatnak eljárásokat, nem fenyegethetnek mindenféle cikkelyekkel, nem vonhatják meg a szavazati jogukat sem, és a tartózkodó, vagyis az otthonmaradt szavazókat se számolhatják bele a saját eredményeikbe. Pedig megtennék, ehhez kétség sem férhet.

Reméljük, Európa a keresztény gyökerei megmaradása mellett dönt 2019-ben. Bízunk benne, hogy az európaiak továbbra is európaiként élhetnek majd a kontinensen. Ha pedig így lesz, akkor ez a sok Európa- és nemzetáruló bizony már csak otthon toporzékolhat és gyalázkodhat, mert akkor már a partvonalról, vagyis az Európai Parlamenten kívülről figyelhetik az eseményeket. Csak látnánk már!