Vélemény és vita
Mézesmadzag és korbács
Álláspont. A brüsszeli birodalmi központ a mézesmadzag és a korbács egyidejű alkalmazásával szeretné elérni, hogy az Európába igyekvő migránsok, zömmel gazdasági bevándorlók, előtt szabad út nyíljon
Az Európai Bizottság elnöke tavaly szeptemberben jelentette be, hogy létrehozza a szubszidiaritással, az arányossággal és a kevesebbet hatékonyabban módszerrel foglalkozó munkacsoportot, amely „kritikus vizsgálat alá veszi az összes szakpolitikai területet annak érdekében, hogy csak ott lépjünk fel, ahol az EU hozzáadott értéket teremt”. A nagy garral beharangozott munkacsoportnak július 15-ig kellett benyújtania ajánlásokat tartalmazó jelentését az elnöknek, de hogy ez megtörtént-e, arról semmi hír, holott már július végét írjuk. Pedig kíváncsiak volnánk, hogy Jean-Claude Juncker és alelnöke, Frans Timmermans – mindketten Soros puszipajtásai – milyen hatásköröket kíván „visszaadni” a tagállamoknak.
Erre még nem kaptunk választ, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy az Európai Bizottság július 19-én kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen a Stop Soros törvénycsomag miatt, s ezzel párhuzamosan az Európai Bírósághoz fordult a magyar menekültügyi szabályozás ügyében. A brüsszeli korbácssuhogtatást azon nyomban üdvözölte az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója, amelynek vezetője, Udo Bullmann hihetetlennek nevezte, hogy „az EU szívében van egy olyan ország, ahol emberek börtönbe kerülhetnek, amiért migránsoknak nyújtanak segítséget”. Hogy mi hihetetlen, arról persze megoszlanak a vélemények, van, aki szerint éppen az, hogy olyan emberek ülhetnek, ordibálhatnak és vehetnek fel sok ezer eurós fizetést és költségtérítést az Európai Parlamentben, akik mindent megtesznek azért, hogy Európa többé ne az európai emberek megszokott, nyugodt, biztonságos otthona legyen, hanem valami egészen más, kaotikus világ.
Juncker hallgatása az általa beharangozott szubszidiaritás ügyében azért is beszédes, mert a nagy „kvótakirály” soha nem vonta vissza két évvel ezelőtti hírhedt tanácsát, miszerint a kelet-európaiak a szolidaritás jegyében „tanulják meg szeretni a migránskvótákat”. Amikor pedig a magyar kormányfő egy éve azzal a kéréssel fordult az Európai Bizottság elnökéhez, hogy az európai szolidaritás jegyében Brüsszel térítse meg az Európa biztonságát védő magyar határkerítés költségeinek felét, Juncker szóvivője útján cinikusan azt üzente, hogy Brüsszel hajlandó támogatni a határvédelmet, de nem ad pénzt kerítések építésére.
Hogy mire ad vagy nem pénzt Brüsszel, arra a legújabb példa, hogy hatezer eurót fizetne a Földközi-tengeren át Európába érkező minden egyes migráns befogadásáért az őket átvevő tagországoknak. Más jelek is arra utalnak, hogy a brüsszeli birodalmi központ a mézesmadzag és a korbács egyidejű alkalmazásával szeretné elérni, hogy az Afrikából és Ázsiából Európába igyekvő migránsok, zömmel gazdasági bevándorlók, előtt szabad út nyíljon. A következő, 2021 és 2027 közötti uniós költségvetés tervezete is ezt a célt szolgálja: több tízmilliárd eurónyi támogatást irányítanának át a V4-ektől a migrációs válság által erősen érintett dél-európai országoknak. Például Magyarországnak a jelenleginél 24 százalékkal kevesebb felzárkóztatási uniós forrás jutna a következő ciklusban, amit a magyar kormány természetesen elfogadhatatlannak tart. Főként azért, mert a brüsszeli javaslat a szegényebb államoktól a fejlettebbekhez csoportosítana át forrásokat, ráadásul az európai polgároktól elvett pénzeket a migránsoknak adná.
Bár az uniós költségvetés elfogadásához teljes konszenzus szükséges, ne legyen kétségünk, hogy a még bő egy évig hivatalban levő Juncker-bizottság minden eszközzel igyekszik megtörni az illegális, tömeges bevándorlást elutasító országok ellenállását. Ez persze nem fog sikerülni.
Erre még nem kaptunk választ, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy az Európai Bizottság július 19-én kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen a Stop Soros törvénycsomag miatt, s ezzel párhuzamosan az Európai Bírósághoz fordult a magyar menekültügyi szabályozás ügyében. A brüsszeli korbácssuhogtatást azon nyomban üdvözölte az Európai Parlament szociáldemokrata frakciója, amelynek vezetője, Udo Bullmann hihetetlennek nevezte, hogy „az EU szívében van egy olyan ország, ahol emberek börtönbe kerülhetnek, amiért migránsoknak nyújtanak segítséget”. Hogy mi hihetetlen, arról persze megoszlanak a vélemények, van, aki szerint éppen az, hogy olyan emberek ülhetnek, ordibálhatnak és vehetnek fel sok ezer eurós fizetést és költségtérítést az Európai Parlamentben, akik mindent megtesznek azért, hogy Európa többé ne az európai emberek megszokott, nyugodt, biztonságos otthona legyen, hanem valami egészen más, kaotikus világ.
Juncker hallgatása az általa beharangozott szubszidiaritás ügyében azért is beszédes, mert a nagy „kvótakirály” soha nem vonta vissza két évvel ezelőtti hírhedt tanácsát, miszerint a kelet-európaiak a szolidaritás jegyében „tanulják meg szeretni a migránskvótákat”. Amikor pedig a magyar kormányfő egy éve azzal a kéréssel fordult az Európai Bizottság elnökéhez, hogy az európai szolidaritás jegyében Brüsszel térítse meg az Európa biztonságát védő magyar határkerítés költségeinek felét, Juncker szóvivője útján cinikusan azt üzente, hogy Brüsszel hajlandó támogatni a határvédelmet, de nem ad pénzt kerítések építésére.
Hogy mire ad vagy nem pénzt Brüsszel, arra a legújabb példa, hogy hatezer eurót fizetne a Földközi-tengeren át Európába érkező minden egyes migráns befogadásáért az őket átvevő tagországoknak. Más jelek is arra utalnak, hogy a brüsszeli birodalmi központ a mézesmadzag és a korbács egyidejű alkalmazásával szeretné elérni, hogy az Afrikából és Ázsiából Európába igyekvő migránsok, zömmel gazdasági bevándorlók, előtt szabad út nyíljon. A következő, 2021 és 2027 közötti uniós költségvetés tervezete is ezt a célt szolgálja: több tízmilliárd eurónyi támogatást irányítanának át a V4-ektől a migrációs válság által erősen érintett dél-európai országoknak. Például Magyarországnak a jelenleginél 24 százalékkal kevesebb felzárkóztatási uniós forrás jutna a következő ciklusban, amit a magyar kormány természetesen elfogadhatatlannak tart. Főként azért, mert a brüsszeli javaslat a szegényebb államoktól a fejlettebbekhez csoportosítana át forrásokat, ráadásul az európai polgároktól elvett pénzeket a migránsoknak adná.
Bár az uniós költségvetés elfogadásához teljes konszenzus szükséges, ne legyen kétségünk, hogy a még bő egy évig hivatalban levő Juncker-bizottság minden eszközzel igyekszik megtörni az illegális, tömeges bevándorlást elutasító országok ellenállását. Ez persze nem fog sikerülni.