Vélemény és vita
Mézescsók
Csak egy betű most is, és most is micsoda különbség. Mészégető és mézégető.
De, reméljük, utóbbi kifejezés soha nem fog évszázadokra visszatekintő ősi foglalkozást jelölni az eljövendőkben, mondjuk 2500-ban. És nem lesz tíz év múlva sem népszerű másodállás sem a magyar, sem az európai méhészek között. És reméljük azt is, hogy akkor már nem kell mindenféle hamis mézeket bevizsgáltatni, kiszűrni, és kisebb felhajtást keltve, igaz vádak alapján, mint valódi eretneket máglyára küldeni. Ehhez tudni kell, hogy kétféle méz van, az egyik nektárból, a másik mézharmatból készül. De akármelyikből is, egyikhez sem kell ember. Ellenben a házi méhen kívül más méhfajok, sőt bizonyos hangyák is készítenek mézet. A méhek úgy csinálják a varázslatot, hogy – nagyon leegyszerűsítve – a nektárt többször is felszívogatják az előgyomrukba (és persze ugyanannyiszor ki is hányják), ahol a garatmirigyük váladékával keveredik, közben az „anyag” vegyileg átalakul, így kerül a sejtekbe. Amikor a sejtet a méhek lezárják, a méz kész, és annyira tökéletes, annyira tömény, hogy nem képesek benne elszaporodni a mikroorganizmusok. Tökéletességéhez csak egy példa: a régészek által talált akár több ezer éves mézleletek is nyugodtan fogyaszthatók.
Ha azonban ezen a legtermészetesebb mézpiacon megjelenik az ember, baj van, mert az ember jellemzően izocukorból készíti hamisítványait. Az izocukor és a méz viszonyáról legyen elég annyi, hogy az izocukrot a méhek nem eszik meg, ha mégis, akkor belepusztulnak. Mégis nehéz küzdeni a hamis méz ellen, mert nem tartalmaz káros anyagot, az ember gond nélkül fogyaszthatja. Mert az ember ilyen. Ilyen kapzsi, megpróbál mindenből pénzt csinálni, a becsületes magyar méhészek meg tehetetlenek, hiába döngenek, elhessegetik őket, és abba is belepusztulnak, ha nem csípnek, és abba is, mint a méhek, ha igen. Ezért az a minimum – mert bocsánatot úgysem kérnek, és nem hagynak fel tevékenységükkel sem –, hogy az összes kínai és nem kínai mézhamisító és a kettős játékot űző, itthon hamis, Nyugaton rendes, valódi mézet árusító áruházlánc és azok minden közreműködő felelőse megcsókolja a magyar méhészek legérzékenyebb pontját. Ha akarnak, használhatnak hozzá mézet is. Igazit.
Ha azonban ezen a legtermészetesebb mézpiacon megjelenik az ember, baj van, mert az ember jellemzően izocukorból készíti hamisítványait. Az izocukor és a méz viszonyáról legyen elég annyi, hogy az izocukrot a méhek nem eszik meg, ha mégis, akkor belepusztulnak. Mégis nehéz küzdeni a hamis méz ellen, mert nem tartalmaz káros anyagot, az ember gond nélkül fogyaszthatja. Mert az ember ilyen. Ilyen kapzsi, megpróbál mindenből pénzt csinálni, a becsületes magyar méhészek meg tehetetlenek, hiába döngenek, elhessegetik őket, és abba is belepusztulnak, ha nem csípnek, és abba is, mint a méhek, ha igen. Ezért az a minimum – mert bocsánatot úgysem kérnek, és nem hagynak fel tevékenységükkel sem –, hogy az összes kínai és nem kínai mézhamisító és a kettős játékot űző, itthon hamis, Nyugaton rendes, valódi mézet árusító áruházlánc és azok minden közreműködő felelőse megcsókolja a magyar méhészek legérzékenyebb pontját. Ha akarnak, használhatnak hozzá mézet is. Igazit.