Vélemény és vita

Mesél a hambachi erdő

Nem hisz már sem a politikának, sem a konszerneknek, sem a tiltakozó aktivistáknak a német átlagpolgár

A hambachi erdőt, mint annak idején a sherwoodit Robin Hood csapata, megszállták a mindenre elszánt környezetvédő aktivisták. Otthonosan berendezkedtek, a lombkoronák közé fákból és ágakból komfortos kis bungalókat építettek, a tériszonyosok föld alatti bunkereket ástak maguknak. Lakókörzeteket alakítottak ki, ezeknek nevet adtak, és közösségi teret hoztak létre, ahol esténként tábortűz és a jó közérzethez tartozó egyéb kellékek társaságában váltották meg a romlott, környezetromboló világot, védték az erdő nyugalmát és a természetet.

A hambachi erdő az RWE energiakonszern tulajdonában van.

A tulajdonos a külszíni fejtéssel nyert barnaszenet közeli erőműveibe szállítja, hogy az ott termelt árammal tizenkétmillió német háztartás energiaszükségletét fedezze. A cég Németország második legnagyobb energiaszolgáltatója, hatvanezer embernek ad munkát, éves forgalma ötvenmilliárd euró.

A hambachi külszíni fejtést megnehezíti, hogy a kitermelés érdekében a fákat ki kell vágni. Az erdőirtás negyven éve folyik, és a környékbeliek negyven éve próbálják megvédeni környezetüket. A Greenpeace 2004-ben átvette az irányítást, azóta a helyi ellenállás a globális klímavédelem politikai szintjére emelkedett. A szénerőmű-ellenes mozgalom globalista aktivistái 2012-ben beköltöztek az erdőbe, hogy a maradék négyszáz hektárt a tervezett kivágástól megmentsék. Kövekkel, husángokkal, Molotov-koktélokkal és különféle pirotechnikai eszközökkel támadták a munkájukat végző RWE-dolgozókat és a rendet biztosítani akaró rendőröket.

Az RWE 2018 elején további két évre szóló engedélyt kapott az erdőkivágásra. A határidőt be akarták tartani, és persze minél nagyobb területet felszabadítani a külszíni fejtés számára. Ekkor az ellenállás új szakaszába lépett. Az aktivisták behatoltak a bányaterületre, megrongálták, felgyújtották az áramfejlesztő generátorokat, elvágták a kábeleket, a konténereket kővel dobálták, nekimentek a rendőröknek. Felhívásukra egész Európából további profi környezetvédők érkeztek, hogy aktív jelenlétükkel segítsék az ellenállást. Az erdőfoglalók akciói ettől kezdve megváltoztak, a rendőrség egészen másfajta erőszak-szcenárióval találta magát szemben. A hatóság hiába nyilvánította a hambachi erdőt veszélyes területté, az erdőfoglalókat mégsem tudták eltávolítani.

A megoldás kulcsát az Észak-rajna–vesztfáliai Építésügyi Minisztérium találta meg. A fákon gubbasztó emberfészkeket építménynek nyilvánították, és hát bizony ezek nem feleltek meg a tűzrendészeti és építészeti előírásoknak, nem volt például tűzlétra, hiányzott a szükséges ablakpárkány, a magassági védőkorlát, etc. „Tűzvédelmi okok miatt fennáll a fákon lakók testi épségének a veszélye” – jelentette ki az építésügyi hatóság, és az építményeket lebontásra ítélte. A politikusok is rákontráztak: a tűzvédelem nem ismer halasztást, ha tűz üt ki, a mentőegységek nem tudnak időben a helyszínre érkezni. Az ott lakók élete veszélyben forog, és az emberi élet védelme az alaptörvény alaptörvénye, semmi nem írhatja felül. Kezdődhetett az ott élők érdekében elrendelt kilakoltatás.

A tartomány történetének egyik legnagyobb rendőri bevetésével indult az akció. A bevetésben több századnyi rendőr vett részt, hivatalosan mégsem bevetésről, hanem mentésről beszéltek. Nyolcvanhat összeeszkábált bungalót kellett a lombkoronákról eltávolítani, miközben az erdő rezgett és zengett a tüntető tömegtől. Speciális rendőri egységek mászófelszerelésben próbálták a fák tetejéről lehozni az ellenállókat, akik természetesen minden eszközzel meg akarták ezt akadályozni. Korunk Robin Hoodjai és a rendőrök között folyamatos volt az összetűzés, az akciók során sokan szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést. Egy környezetvédő újságíró aktivista kiesett a tizenöt méter magasan lévő fészkéből, és életét vesztette. A zenész Leslie Mándoki aktivista lánya is súlyosan megsérült, ő ellenállás közben egy kötéllétráról zuhant alá. Igazi harc folyt a hambachi erdőben. Négy hétbe és több millió euróba került, míg sikerült az erdőt az aktivisták bungalófészkeitől megtisztítani. Mégis az ellenállók győztek, mert időközben a münsteri közigazgatási bíróság ideig­lenesen leállította az irtást. Ennek örömére tízezrek gyűltek össze az erdőszélen, fesztiváli hangulatban ünnepelték győzelmüket, és követelték a szénerőművek azonnali bezárását.

A hambachi erdőirtást ellenzőkkel szemben az elmúlt öt évben 944 büntetőeljárást kellett lefolytatni, a legutóbbi akció során nyolcvan embert vettek őrizetbe, akik azóta már valamennyien szabadlábon vannak.
Egy kivétellel. Vele sokáig nem tudtak mit kezdeni, mert személyazonosságát nem sikerült megállapítani. A magát „Bagolynak” nevező környezetvédő aktivista öt hónapot ült vizsgálati fogságban. Nem tudták elítélni, mert nincsenek iratai, és magáról semmiféle információt nem volt hajlandó adni. Életkorát az orvosszakértők 18 és 21 év közé teszik, nemi identitása a januárban életbe lépett gendertörvény miatt bizonytalan, egyébként is, ő egy fán élő bagoly. Az aktivisták ügyvédje tudja jól, hogyan lehet a személyazonosságot nyom nélkül eltüntetni, bevett módszer ez a német menekültügyi eljárásokban is.

A kerpeni bíróság a múlt héten végül egy huszárvágással (és nagy bátorsággal) oldotta meg a problémát. A vádlottat „Aachenből való ismeretlen 8”-nak nevezte, és súlyos, valamint könnyebb testi sértés kísérlete és hivatalos személy elleni erőszak miatt kilenc hónap fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A súlyos ítélethez hozzájárult, hogy Bagoly semmiféle megbánást nem tanúsított, a vizsgálati fogság alatt írott leveleiben (vajon kinek írhatta?) a rendőröket fitymálta, kék báboknak nevezte őket, szar államról beszélt. A bíróság nevelési és személyiségi hiányosságokat állapított meg nála. A per során a terem tele volt baloldali aktivistákkal, akik folyamatosan zavarták az eljárást, provokáltak. A bátor bíró Bagoly ügyében a publikum, azaz a mozgalom tagjainak bűnrészességét hangsúlyozta.

Egyszerűsítette volna az eljárást, ha Bagoly fényképét közzéteszik az újságokban, hátha felismeri valaki. Csakhogy ezt nem lehetett, mert mi van, ha kiskorú? A orvosszakértő csak hozzávetőleges életkort tudott megállapítani, és kiskorúról fényképet bűnügyben nem lehet közölni. Ujjlenyomattal sem sokra megy a rendőrség, hiszen az a központi rendszerben személyiségi okok miatt nem tárolható. Majd most regisztrálhatják Bagoly név alatt, feltéve, ha hajlandó ujjlenyomatot adni. Másképp sem tudták azonosítani, mert nem hiányzott senkinek, a családja nem kereste, talán úgy gondolták, hogy éppen világ körüli környezetvédő úton van. Élnie viszont kellett valamiből, nemcsak neki, hanem erdei társainak is. Robin Hoodék a társadalmi igaz­ságosság jegyében elkövetett rablótámadásokból éltek, a hambachi mozgalmárokat minden bizonnyal a mozgalom finanszírozta.

A hambachi ügy nagy port vert fel a német társadalomban. A klímavédelem, a globális felmelegedés elleni harc mindenki közös érdeke. Ugyanakkor a jóléti társadalom vívmányairól senki nem akar lemondani. Energia nélkül nincs civilizáció, az energiaszektor, csakúgy mint a környezet, politikai védelem alatt áll. Merkel kancellár a 2011-es fukushimai atomkatasztrófa után látványosan bejelentette a németországi atomerőművek felszámolását, amit 2021-ig végre kell hajtani. Még hét erőmű üzemel, a csökkenő energiaellátást a rekreált hagyományos energiaforrásokból pótolják. Akár műemlék templomot is lebontanak, ha alatta szénbánya nyitható. Akkor mit csodálkozunk az erdőirtáson? A szénkomisszió döntése értelmében viszont 2038-ig az összes szénerőművet is be kell zárni. A jövő útja a megújuló energiákra való átállás. A hálózatot azonban ki kell építeni, és egyre több mezőgazdasági területet vetnek be gabona helyett napkollektorokkal. Az egyik hesseni szélerőmű telepítéséhez most vágtak ki éppen egy erdőt, de az a helyi zöldek projektje volt, oda nem vonultak fel a megélhetési aktivisták.

A hambachi ügyben a politika nem mer explicit állást foglalni, kártyás módra osztják a lapokat, egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek. „Aki a klímavédelemért cselekszik, az az emberiség, de egyúttal a német ipar védelme érdekében politizál” mondják a német szocialisták, lévén erős érdekeltségük az energiaszektorban.

Az erőszakos akciók politikai hátterét adó zöldek szerint mindenkinek joga van tiltakozni, de ugyanakkor el kell határolódni az erőszakos ak­cióktól. A tartományi kereszténydemokrata–szabaddemokrata koalíciós kormány két évre leállíttatta a hambachi kitermelést, hátha elcsitul az ellenállás.

Addig is az RWE külföldről, többek között Kolumbiából importálja az áramtermeléshez szükséges szenet, ugyanakkor a többi szénimportáló európai konszernnel közös projektet indított a szénerőművek leépítésére. „Zöldmosás”, mondják erre a környezetvédők stílusosan a pénzmosás helyett, mert hamisnak és álszentnek tartják a környezettudatos és felelősségteljes cégimázst.

A német átlagpolgár pedig nem hisz már sem a politikának, sem a nagy konszerneknek, sem a tiltakozó aktivistáknak. Utóbbiakat káoszkeltő balos autonómoknak tartják, akikből a terroristák nemzedéke fog kikerekedni.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom