Merkúr-kód helyett

Van Bruce Willisnek egy akciófilmje, amely a Merkúr-kód címet viseli. A lényege annyi, hogy egy autista kisfiú megfejt egy titkos katonai kódot, és máris elkezdődnek a bonyodalmak. A csak szőrmentén kulturálisnak nevezhető felvezetés után következzen sokkal gazdaságibb téma, nevezetesen az, hogy a keresetek már megint, sőt most már hatvanhat hónapja, folyamatosan emelkednek. Ha az okot keressük, akkor nem kell fifikás feladványokat megfejteni, az amerikai titkosszolgálatot sem kell riasztani, elég, ha idézzük Varga Mihály pénzügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint a bérnövekedést a jövő évi költségvetés is nagymértékben támogatja, hiszen a 2016 novemberében megkötött hatéves bérmegállapodás értelmében tovább csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke, valamint a közszférában is folytatódnak a bérfejlesztések.

Ez azt jelenti, hogy amíg a bérmegállapodás tart, azaz 2022-ig, Merkúr ide vagy oda, de kódolva van a béremelkedés. A mértékét várjuk meg, mert akkor nem tévedhetünk, most elégedjünk meg annyival, hogy a bruttó keresetek 11,9 százalékkal, a reálbérek ismét kimagasló mértékben, 9,4 százalékkal nőttek az első félévben, 2010 óta pedig 62 százalékkal emelkedtek a nettó bérek Magyarországon. Nem éppen mellesleg, hanem inkább emlékeztetőül mindenki számára, a mostanihoz hasonló, töretlen bérnövekedési időszak éppen az első Orbán-kormány idején volt. Az utána következő években sem ilyen, sem hasonló tendencia nem volt jellemző. Megint csak emlékeztetőül, akkor sem világbanki kölcsönből és nem is az államadósság terhére emelkedtek a bérek. És, emlékezzünk erre is, most sem. Nincs a láthatáron IMF-kölcsön, és ha így folytatjuk, márpedig egy darabig most így folytatjuk, nem is lesz.

Annyit talán mégis meg lehet előlegezni, hogy, legalábbis az elemzői várakozások szerint, lehet, lassul majd a növekedés dinamikája, de az is lehet, hogy nem, mert a munkaerőhiány magasabb béreket „kényszerít ki”. Ugyancsak elemzői várakozás, hogy jövőre a kormány „a minimálbér és a garantált bérminimum hat-nyolc százalékos emelését szeretne elérni”. Ami már most jó hír lehet a munkavállalóknak. Mindez pedig jó a gazdaságnak, amelyet a belső fogyasztás rendesen megpörget. Minderre természetesen az ellenzék nem szól, mert nem szólhat. Az LMP most Szél Bernadett távozása miatt hallgat, és mérlegeli, hogy jó lesz-e neki női társelnöknek a volt szocialista Demeter Márta, aki még csak egyszer forgatta meg a köpönyegét, bár a párt régi jó liberális szokás szerint, azért a tankönyvpiacot liberalizálná. Az MSZP elnöke, Tóth Bertalan meg biztosan egy hajzselés tubust forgat mélán, mert a séró az első, akkor is, ha nincs alatta szellemi muníció. Gyurcsány sem szól, nagy a meleg, és munkaadóként lehet, nem is örül igazán sem a bérmegállapodásnak, sem a minimálbér és a garantált bérminimum emelésének, hiszen az a zsebére megy, és ott már nincs koalíció a melóssal, és pláne nem demokratikus. A Jobbik sem szól, a Mi Hazánkra fúj, Hódmezővásárhelyen pedig Márki-Zay tanácstalanul bámulja Kész Zoltánt, aki teljesen paff.

Mindez persze legyen az ellenzéki pártok gondja, úgysem tudnak vele mit kezdeni, ők ezen a helyzeten csak rontani tudnának, javítani nem. De ugyanígy azzal sem tudnak mit kezdeni, hogy az idén is várható nyugdíjprémium. Amelynek kifizetésére akkor nyílik lehetőség, ha a GDP bővülése meghaladja a 3,5 százalékot, miközben a költségvetési hiány mértéke is a tervek szerint alakul. A Pénzügyminisztérium erre az évre 4,3 százalékos növekedéssel számol.

A Merkúr-kód egyébként közepes film, jó szívvel nem ajánlom senkinek.