Vélemény és vita
Merkeliádák
A német kancellár asszonyban mintha még mindig nem lenne semmi kétely azzal kapcsolatban, hogy a migrációs válság kulcsa az ő kezében van
Legutóbb azzal lepett meg minket, hogy kijelentette, jó lenne, ha az európai családok elgondolkodnának egy-egy migráns befogadásáról, s képes volt a Nationalelf tiroli edzőtáborába utazni, hogy Öziltől és Gündogantól megtudja, mit is beszéltek a török elnökkel. Talán csak nem arról volt szó, hogyan kéne a német államot vezetni, nehogy olyan politikai csődbe kerüljön, mint Weimar idején volt? Vagy hogy Erdogan „menekültdzsiháddal” fenyegetőzött, ha nem kap több pénzbeli támogatást? Az „Özil-affér” a német szurkolók szerint megosztotta a válogatottat: rossz előjel volt a világbajnoki cím megvédéséhez. Stefan Effenberg, akit 1994-ben az amerikai világbajnokságon azért zártak ki a csapatból, mert a Dél-Korea elleni meccsen rosszul játszó német csapat ellen tüntető nézők felé obszcén mozdulatot tett, nem érti, hogy a szövetség – felrúgva erkölcsi elveit és szabályzatát is – az Erdogannal mint „főnökükkel” fotózkodó török származású játékosokat mért nem zárta ki a keretből? Merkel megbocsátott, Löw megbocsát. A baloldali radikálisok német zászlókat tépnek s égetnek azon a címen, hogy a szurkolók indulatai és a sok nemzeti lobogó a rasszizmus rémképét festi Merkelland egére. Amerika elnöke, Trump a Twitteren üzent: a menekültpolitika fellázítja a német lakosságot a kormányzat ellen, s Cottbusban megint összecsaptak a szírek és a város feldühödött lakói.
Niall Ferguson angol gazdaságtörténész – aki a világ nagyjainak 2016-os davosi találkozójának egyik előadója volt – nem véletlenül szólította fel Merkelt, hogy lépjen vissza a kormányzástól. Kormányfőként – tette hozzá – úgy fog bevonulni a történelembe, mint akinek lelkiismeretét Európa megosztása terheli. „Lépjen azonnal vissza: ezt már jóval előbb meg kellett volna tennie” – így Ferguson. S érvként három alapvető hibáját sorolta fel Merkelnek, először, hogy rosszul és elkésve reagált a nagy pénzügyi válságra, másodszor, amikor 2015-ben minden feltétel nélkül befogadott legalább egymillió migránst, s hogy az arab tavasz hozta végzetes változásokra sem ő, sem a németek nem voltak képesek semmilyen választ adni. A Brexit kimondásában Ferguson szerint nagy szerepet játszott a 2015-ös döntés. A pubok törzsvendégei úgy vélekedtek, ha az az egymillió ember német letelepedési engedélyt és útlevelet kap, bármikor Angliába jöhetnek, márpedig ennek még a gondolata is felbőszítette a derék és saját etnikai viszályaikba bonyolódó angolokat.
S itt van a BAMF (Bundesamt für Migration und Flüchtlinge), a bevándorlók és menekültek befogadásával foglalkozó hivatal ügye is, amely túllépte a gazdasági fogékonyság, a korrupció határait. A BAMF munkatársai ugyanis beszálltak a migránsiparba, s tartózkodási engedélyeket adtak ki olyan migránsoknak, akiknek kérelmét nemcsak el kellett volna utasítaniuk, sőt, a kitoloncolandók listájára kellett volna felvenni őket. A hírek szerint az ügyészség a vétkes hivatalnokok vizsgálata során a kancellári hivatalt érintő szálakat is felfedett. Merkellandban van üzleti érzék. Csak az alkotmányossággal van baj: 2015 végzetes nyarán a kancellár asszony a Bundestag nélkül döntött. S ami általánossá válhat: most a rendőrségi hírek szerint éppen Cottbusban, Göttingenben és Potsdamban robbantak ki zavargások a migránsszállásokon.
Nem tudom, milyen esztétikai okok késztetik a zöldpárti Claudia Rothot arra, hogy a parlamentben kijelentse, a bűnözésben az őshonos németek és a migránsok, illetve a „migráns gyökerű” letelepedettek statisztikája egyforma képet mutat. Valószínűleg nagyon csúnyának tartja azokat a számoszlopokat, amiket az AfD parlamenti képviselője, egy baden-württembergi rendőrtiszt tárt a nyilvánosság elé, s amelyek szerint életellenes cselekményekben, nemi erőszakban, súlyos testi sértésben, betörésben és rablásban a migránsok grafikonjai toronymagasan állnak a „bionémetekéi” fölött. A hivatalos statisztikák elkendőzik a valóságot: polkorrekt nyelvezet, polkorrekt számok.
A jelenlegi német kormányzat és a mögötte álló pártkoalíció tagjai, úgy látszik, elfeledkeztek arról a még 1987-ben, a migrációs veszély kezdetén hozott karlsruhei alkotmánybírósági döntésről, amely szerint politikai és társadalmi síkon „fennáll a megóvási kötelezettség a német nép identitásának megőrzéséhez”. A politikai establishmentnek ennél az intésnél jobban tetszik az Európai Unió atyjának, Kalergi grófnak az az elképzelése, hogy német földön egy kevert, a fehéreknél jobban irányítható új „barna” fajt hozzanak létre. Nekik minden bizonnyal jobban fog tetszeni, mint nekünk, a Hermann Nitsch és művésztársai által kitalált orgia-misztérium színház, amelyben ők is keresztre feszíthetnek egy élő disznót. Hiába, a multikultúra alján már nincs idill.
Niall Ferguson angol gazdaságtörténész – aki a világ nagyjainak 2016-os davosi találkozójának egyik előadója volt – nem véletlenül szólította fel Merkelt, hogy lépjen vissza a kormányzástól. Kormányfőként – tette hozzá – úgy fog bevonulni a történelembe, mint akinek lelkiismeretét Európa megosztása terheli. „Lépjen azonnal vissza: ezt már jóval előbb meg kellett volna tennie” – így Ferguson. S érvként három alapvető hibáját sorolta fel Merkelnek, először, hogy rosszul és elkésve reagált a nagy pénzügyi válságra, másodszor, amikor 2015-ben minden feltétel nélkül befogadott legalább egymillió migránst, s hogy az arab tavasz hozta végzetes változásokra sem ő, sem a németek nem voltak képesek semmilyen választ adni. A Brexit kimondásában Ferguson szerint nagy szerepet játszott a 2015-ös döntés. A pubok törzsvendégei úgy vélekedtek, ha az az egymillió ember német letelepedési engedélyt és útlevelet kap, bármikor Angliába jöhetnek, márpedig ennek még a gondolata is felbőszítette a derék és saját etnikai viszályaikba bonyolódó angolokat.
S itt van a BAMF (Bundesamt für Migration und Flüchtlinge), a bevándorlók és menekültek befogadásával foglalkozó hivatal ügye is, amely túllépte a gazdasági fogékonyság, a korrupció határait. A BAMF munkatársai ugyanis beszálltak a migránsiparba, s tartózkodási engedélyeket adtak ki olyan migránsoknak, akiknek kérelmét nemcsak el kellett volna utasítaniuk, sőt, a kitoloncolandók listájára kellett volna felvenni őket. A hírek szerint az ügyészség a vétkes hivatalnokok vizsgálata során a kancellári hivatalt érintő szálakat is felfedett. Merkellandban van üzleti érzék. Csak az alkotmányossággal van baj: 2015 végzetes nyarán a kancellár asszony a Bundestag nélkül döntött. S ami általánossá válhat: most a rendőrségi hírek szerint éppen Cottbusban, Göttingenben és Potsdamban robbantak ki zavargások a migránsszállásokon.
Nem tudom, milyen esztétikai okok késztetik a zöldpárti Claudia Rothot arra, hogy a parlamentben kijelentse, a bűnözésben az őshonos németek és a migránsok, illetve a „migráns gyökerű” letelepedettek statisztikája egyforma képet mutat. Valószínűleg nagyon csúnyának tartja azokat a számoszlopokat, amiket az AfD parlamenti képviselője, egy baden-württembergi rendőrtiszt tárt a nyilvánosság elé, s amelyek szerint életellenes cselekményekben, nemi erőszakban, súlyos testi sértésben, betörésben és rablásban a migránsok grafikonjai toronymagasan állnak a „bionémetekéi” fölött. A hivatalos statisztikák elkendőzik a valóságot: polkorrekt nyelvezet, polkorrekt számok.
A jelenlegi német kormányzat és a mögötte álló pártkoalíció tagjai, úgy látszik, elfeledkeztek arról a még 1987-ben, a migrációs veszély kezdetén hozott karlsruhei alkotmánybírósági döntésről, amely szerint politikai és társadalmi síkon „fennáll a megóvási kötelezettség a német nép identitásának megőrzéséhez”. A politikai establishmentnek ennél az intésnél jobban tetszik az Európai Unió atyjának, Kalergi grófnak az az elképzelése, hogy német földön egy kevert, a fehéreknél jobban irányítható új „barna” fajt hozzanak létre. Nekik minden bizonnyal jobban fog tetszeni, mint nekünk, a Hermann Nitsch és művésztársai által kitalált orgia-misztérium színház, amelyben ők is keresztre feszíthetnek egy élő disznót. Hiába, a multikultúra alján már nincs idill.