Merkel tabui

Beengedtünk egymillió migránst Európába, ahelyett, hogy rosszul bántunk volna velük, mint Magyarországon tették – így foglalható össze Angela Merkel vasárnapi a ZDF-nek adott interjúja számunkra érdekes része.

Nem a német kancellár az első, aki a kárunkra fényezi magát, a magyarokról minden elvetemült rémtörténetet elő lehetett adni, a svéd sajtóban azt is tudni vélték, hogy a magyar hatóságok letépték a migránsok körmét, ha nem akartak ujjlenyomatot adni.

Mindezekre a politikai célból kitalált ócska vádakra ezerszer válaszolt a magyar diplomácia. Szijjártó Péter külügyminiszter, vagy ha ő nem ért rá, Magyar Levente államtitkár lendületbe jött pofozógépként verte vissza a sok hülyeséget, ezerszer elismételt, drámai ferdítést és szenteskedést. Angela Merkel ugyanakkor mégis csak Angela Merkel, a „szabad Európa” vezetője, a német nép (már ha szabad még ilyet mondani) és milliónyi potyautasának Muttija, nekünk pedig létfontosságú gazdasági partnerünk. De a német kancellár nem azért nem mondhat olyanokat, hogy mi, magyarok rosszul bántunk a migránsokkal, mert valami csúnyát mond neki Szijjártó Péter, hanem mert egészen egyszerűen ez nem igaz. Az önfényezés meg pláne nem az.

Ami minket illet, ismételni is unalmas. Dacára annak, hogy egy Soros Györgyöt nem csak az újságokból ismerő emberi jogi szervezet egyik vezetője migránsok által összepiszkított vécéket fotózott a Keletinél, mint a magyar fasiszta elnyomás bizonyítékait, az igazság az, hogy nem a biztosított infrastruktúrával volt baj. Elmondta a magyar kormány több tagja is: a migránsok számára vannak létesítmények, amelyekben minden elérhető számukra, de ezek nem mobil jelleggel követik a migránsokat, függően attól, hogy pályaudvaron vagy az út mentén tervezik-e tölteni az időt. Amely pályaudvaron amúgy nem azért táboroztak, mert máshol nem tudnák megvárni a hazánkban – mint sokadik biztonságos országban – beadott menedékkérelmük elbírálását, hanem mert nem akartak lemaradni a „remény vonatairól”, ahogy széplelkű osztrák liberálisok mondták.

A hétvégén jöttem haza Németországból. A háttérbeszélgetésekről és személyes beszámolókról részleteket nem illik elmondani, de a lényeg, hogy nyilvánvalóvá vált, ami eddig is az volt: azért olyan nagyon nincs minden rendben. A belügyminisztérium illetékesei váltig állították, hogy nem vesztették el az irányítást, igaz, hogy sok embernek nyoma veszett abból az egymillióból, aki tavaly jött. Komoly, német hatóságokhoz méltó törekvést mutattak arra, hogy fenntartsák a rendet, bírják az adminisztrációt, és nincs kétségem afelől, hogy erejükön felül mindent meg is tesznek. Csak az a kérdés maradt „jótékony” homályban, hogy mégis miért kellett egymillió embert beengedni, nem lenne-e jobb, ha már megvalósult volna az unión kívüli hotspotok terve, és tisztában vannak-e vele, hogy most nem a saját precíz munkavégzésük, hanem a balkáni határzárak miatt tudnak fellélegezni valamelyest. Csodálatraméltón optimisták és jó szándékúak voltak a menekültekkel dolgozók is, minden irónia nélkül. Kellemetlen tény, hogy amit a menekültügyért is felelős berlini egészségügyi és szociális hivatalnál, a LAGESO (Landesamt für Gesundheit und Soziales) épülete előtt tapasztaltak az elmúlt hónapokban a migránsok, az nem hogy Magyarországot, de Törökországot is hirtelen megszépítette számukra.

De nem csak róluk van szó. Lehet úgy beszélni Berlinről, mint izgalmas, pörgő multikulti központról, joggal, de mindennek van egy sötét oldala is. A híres Alexanderplatzon sem járja át éppen az embert a biztonságérzet, ami amúgy fényévekkel szívderítőbb hely, mint Berlin több olyan pontja, ahol félnek a nők, a melegek, az idősek és bárki, aki okkal érzi magát valamilyen támadás lehetséges célpontjának. Ebben mutatkozik meg a merkeli tolerancia viszolyogtató oldala. Merkel és a migrációs politikáját támogató, sőt keveslő Zöldek és úgynevezett baloldaliak saját híveiket, a biztonságot, valódi toleranciát és nyugati életmódot igénylő rétegeket vetik oda – mind fizikai, mind szociális biztonságukat tekintve – egy olyan tömeg elé, amely nagy részének a szándékairól csak veszélyesen naiv elképzeléseik vannak.

Angela Merkel tegnap már azt is kimondta, hogy militáns csoportok több tagjukat is becsempészték a migránsok között Európába. Jellemző, hogy ha ő mondja, annak még van hírértéke, nálunk, és nyilván a német szolgálatoknál is ez másfél éve evidencia.

Néhány tabu megdöntése hátravan, de nem baj, mert így a végén még egész hatékony lesz az európai önvédelem.