Merkel alkonya

A nácik jelen esetben az Alternatíva Németországnak, az AfD, s mivel képviseleti demokrá­ciáról van szó, bizonyára az Özdemir úr szüleit befogadó német társadalom tizenhárom százaléka is.

Ahelyett, hogy belemennénk a parttalan vitába arról, hogy kiket is jogos náciknak nevezni, maradjunk annyiban: Németországban a harmadik erő egy olyan párt lett, amely jobbra áll az Angela Merkel kancellár vezette pártszövetségtől. Mivel magyarázható ez?

A szociáldemokrata vezér, Martin Schulz hamar megtalálta a bűnbakot Merkel személyében, és ebben kivételesen alighanem igaza is van. A folytatásban már kevésbé, a frissen felkent antifasiszta hős szere­pében tetszelgő Schulz – de ismerős ez itthonról! – szerint ugyanis a baloldallal folytatott viták hiánya miatt erősödött meg az AfD. Na persze. Ha a németeknek egynél többször kell végighallgatniuk, hogy egy döglesztően unalmas vitán Merkel és Schulz sokszor elmondja, hogy a migránsokat be kell engedni, és minden Orbán hibája, szerintem az AfD a szocdemeket is megelőzte volna.

A sajtó, az elemzők és Merkel bajor szövetségese, a CSU is jobban megfogta a probléma lényegét. A kancellár pártjának nyolcszázalékos gyengülése, a szo­ciáldemokraták történelmi mélypontja és az AfD sikere együtt világos állásfoglalás Németország jelenlegi migrációs politikájával szemben. A bajorok a válság kitörése óta próbálják más irányba terelni Minden Migránsok Muttiját, egészen messzire mentek a konfrontálódásban, de Merkel mindig letörte az ellenállást. A CSU még a kancellár pártjánál is nagyobb pofont kapott a bajor választóktól, szóval, legkésőbb vasárnap este rájöhettek, érdemes lett volna a sarkukra állni. Horst Seehofer vitát akar nyitni pártjában az együttműködés jövőjéről, és sok mindenről is lehet vitázni, de egy biztos: az eddigi irány nem jó.

Miközben a németeket évek óta a bevándorlás aggasztja a legjobban, Merkel úgy tett, mintha ebből semmit sem venne észre. Békés, mosolygós és meglehetősen semmitmondó kampányában olyan Németországot ígért, ahol mindenki boldogan él – ez a hozzáállás akkor lett volna kielégítő, ha a választásokat Tesz-Vesz Városban tartják, nem pedig Németországban. Persze, Merkel nyert, de hát hogy a fenébe ne nyert volna, ha legerősebb kihívója még nála is több bevándorlót engedne be az országba? A németeknek fontos a stabilitás, értékelték, hogy irányban tartják a gazdaságot Schäuble pénzügyminiszterrel, de figyelmeztetni is akarták elhibázott migránspolitikája miatt.

Magyarország szempontjából az eredmény a reális lehetőségek közül a legjobb, de azért van miért aggódni. A hazánkat rutinból fenyegető Schulz kudarca üdvözlendő, s a Merkelt ért pofon is bizonyos szempontból értékelhető a magyar migrációs politika igazolásának. A Magyarországgal szemben ellenfelénél valóban barátságosabb Merkel azonban nagy árat fizet két évvel ezelőtti csillogásáért. Most már világos, hogy túl van a fénykorán, s kőkemény koalíciós tárgyalásokba kell bocsátkoznia a jobbközép-liberális FDP-vel és a Zöldekkel, akik tudják, mekkora zsarolási potenciáljuk van most. Ha már magyar aggodalmak, azért is érdemes csendes imát mondani, hogy ne a Zöldek közül kerüljön ki a külügyminiszter. A nemzetek Európája, a szuverenitás és az európai identitás számára ők az igazi rák.

Szóval, a miniszterelnököt idézve, „Budapest gratuliert!” De Liebe Kanzlerin, szedje már össze magát, mert nincs kedvünk többet fizetni a hibáiért.