Méretes győzelem

Húsvét vigíliáján, nagyszombaton ünnepeljük a világosság győzelmét a sötétség, az élet győzelmét a bűn és a halál fölött. Ez a diadal a kereszten született, a kereszthalál és a föltámadás egyszerre érinti meg a szíveket. Akik ott vagyunk a sötét templomban a fényre várva, mindannyian hisszük, már-már tudjuk, hogy mi, akiket megkereszteltek, minden nagyszombaton meghalunk és életre támadunk Krisztussal, Krisztus által és Krisztusban.

A húsvét a katolikus egyház legfontosabb ünnepe, a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt a halálból, s ezzel minden embert megváltott bűneitől, és mindenkit meghív az örök életre.

A nagyszombati szertartás a tűzszenteléssel kezdődik: csak a parázsló szén világít, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye a feltámadt Jézus Krisztust jelzi.

Ezt követi az igeliturgia, amely végigvezet az üdvösségtörténeten, majd felhangzik a Glória, Isten dicsőítése, és a csendet széttörve visszatérnek a harangok, Krisztus győzelmét ünnepelve. Az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét hirdeti, amit Jézus feltámadásának evangéliumi felolvasása követ.

Végül a keresztkútnál vizet szentel a pap, közben a mindenszentek litániáját imádkozza a hívekkel. Ha vannak keresztelendők, ekkor kapják meg a beavató szentségeket, ahogy az az ősegyházban is volt. Az egész közösség megújítja keresztségi fogadalmait: hitet tesz Isten mellett, és ellene mond a sátán kísértésének. A vigília ünnepét az Eucharisztia bemutatása teszi teljessé.

Az 1980-as évek elején volt egy különös nagyszombatom. Melocco Miklós megkért, segítsek neki elvinni és a helyére tenni a győri bencések rendelte, halott Krisztust ábrázoló szobrot. A megrendítő, ám a halál szomorúságát és a feltámadás örömét egyszerre megmutatni tudó korpuszt felkötöztük Trabantunk tetőcsomagtartójára, és autóztunk Győrbe. Sokan megbámulták járművünket. Az ünnepek előtt voltunk, mielőbb a szent sírba kellett raknunk a gipsztestet. Nem akart beférni. Kiderült, a szobrász öt centivel elmérte. Falvésés, tanakodás, vakolás, feszültség. Tovább tartott a munka, mint előtte számoltuk.

Amikor végeztünk, visszanéztem Jézusra. Nyilván csak én láttam úgy, hogy egy pillanatig mosoly ült az arcán.

Ne féljetek! - hallom azóta is a halhatatlan üzenetet.