Vélemény és vita
Menetelés Brüsszelbe
Álláspont. Továbbra sincs kormánya Olaszországnak, írjuk le immár két hónapja mindennap
Persze nem meglepő, már a márciusi választások előtt is lehetett tudni, hogy elhúzódó kormányalakítás várható, hiszen senkinek sincs egyedül többsége, és a fontosabb szereplők közül nem mindenki könnyű eset. Az aggasztó gazdasági helyzet mellett a migrációs válság is központi témája volt a kampánynak, kemény kritikák záporoztak az unió vezetőire. Ennek fényében nem meglepő, hogy a legerősebb pártnak az elitellenes Öt Csillag Mozgalom, az M5S bizonyult, a legerősebb pártszövetségnek pedig a jobbközép koalíció.
Utóbbi vezető erejének az olasz politika elnyűhetetlen nagymestere, Silvio Berlusconi vezette Forza Italia ígérkezett, azonban végül a nagyjából fele annyi idős Matteo Salvini Legája több szavazatot kapott. Az Északi Liga, azaz Lega Nord néven indult párt a francia Nemzeti Front, valamint az Osztrák Szabadságpárt által is alkotott európai jobboldali szövetséghez tartozik. Salvini nem egy tipikus politikusi elitfigura, jobban szereti a feliratos pólókat, mint a dizájneröltönyöket, karizmatikus, emberközeli, és ami a lényeg: azt és úgy mondja a migrációról, amit az emberek gondolnak. Őt nem nehéz elhelyezni a politikai koordinátarendszerben. Az M5S-t azonban némileg nehezebb felcímkézni, hiszen bár EU- és elitkritikus, a legtöbb kérdésben nem egy jobboldali párt, slágertémája például a szegényebb délieket fellelkesítő alapjövedelem, ami nem ígérkezik egy túl működőképes elképzelésnek, pláne a gazdasági problémákkal küszködő olaszoknál. De ígéretnek azért persze hatékony volt, áramlottak a munkanélküli régiók szavazatai.
Először egy nap haladékot kértek Sergio Mattarella államfőtől az M5S és a Lega vezetői, majd hétfőig kértek időt. Egy fontos akadály már elhárult előlük: Salvini ragaszkodott szövetségeséhez, Berlusconihoz, az M5S viszont elzárkózott tőle. Egy ponton az is felmerült, hogy ezért utóbbi inkább a választáson megbukott szociáldemokratákkal állna össze, mire Salvini – vélhetőleg elég jól ráérezve a népakaratra – közölte, hogy ha kimarad a kormányból, indul az újabb marcia su Roma, azaz menetelés Rómába.
De lássuk inkább a tanulságokat, mielőbb túlságosan belemerülünk a részletekbe. Olaszországban ismét az okozza a nehézséget, hogy a számos törésvonal mentén szakadozó társadalom nem adott egyetlen politikai erőnek vagy szövetségnek akkora legitimációt, hogy az egyedül, gond nélkül kormányt tudjon alakítani.Az olaszok nincsenek egyedül, a koalícióalakítás Hollandiában, Németországban, Csehországban is gond volt, Ausztria üdítő kivétel volt.
Egészen más a helyzet Magyarországon, ahol olyan magas a kormány legitimációja, amelyről álmodni se mernek a legtöbb uniós országban – és az ezzel járó politikai stabilitás a gazdaság számára is jó alap. A másik fontos tanulság, hogy nem véletlenül küzd Salvini az ellen, hogy szakértői kormány legyen, amit szerinte majd Brüsszel és Berlin fog irányítani. A baloldali kötődésű Mattarella köztársasági elnök minapi beszéde eléggé egyértelművé teszi, hogy valójában legkevésbé sem akar M5S–Lega-kormányt, fel is szólalt az ellen, hogy az emberek a nemzetállamban lássák a megoldást, hiszen szerinte inkább több uniós integrációra van szükség. Ha Salvini és az M5S-t vezető Luigi Di Maio valóban olyan jól haladnak, ahogy mondják, célegyenesben lehet az új olasz kormánykoalíció. Ez újabb pofon az uniónak, s ismét azt mutatja, hogy az uniós elitnek meg kell barátkoznia a „populista” erőkkel. Vagy oda kell figyelnie arra, amit az emberek mondanak.
Utóbbi vezető erejének az olasz politika elnyűhetetlen nagymestere, Silvio Berlusconi vezette Forza Italia ígérkezett, azonban végül a nagyjából fele annyi idős Matteo Salvini Legája több szavazatot kapott. Az Északi Liga, azaz Lega Nord néven indult párt a francia Nemzeti Front, valamint az Osztrák Szabadságpárt által is alkotott európai jobboldali szövetséghez tartozik. Salvini nem egy tipikus politikusi elitfigura, jobban szereti a feliratos pólókat, mint a dizájneröltönyöket, karizmatikus, emberközeli, és ami a lényeg: azt és úgy mondja a migrációról, amit az emberek gondolnak. Őt nem nehéz elhelyezni a politikai koordinátarendszerben. Az M5S-t azonban némileg nehezebb felcímkézni, hiszen bár EU- és elitkritikus, a legtöbb kérdésben nem egy jobboldali párt, slágertémája például a szegényebb délieket fellelkesítő alapjövedelem, ami nem ígérkezik egy túl működőképes elképzelésnek, pláne a gazdasági problémákkal küszködő olaszoknál. De ígéretnek azért persze hatékony volt, áramlottak a munkanélküli régiók szavazatai.
Először egy nap haladékot kértek Sergio Mattarella államfőtől az M5S és a Lega vezetői, majd hétfőig kértek időt. Egy fontos akadály már elhárult előlük: Salvini ragaszkodott szövetségeséhez, Berlusconihoz, az M5S viszont elzárkózott tőle. Egy ponton az is felmerült, hogy ezért utóbbi inkább a választáson megbukott szociáldemokratákkal állna össze, mire Salvini – vélhetőleg elég jól ráérezve a népakaratra – közölte, hogy ha kimarad a kormányból, indul az újabb marcia su Roma, azaz menetelés Rómába.
De lássuk inkább a tanulságokat, mielőbb túlságosan belemerülünk a részletekbe. Olaszországban ismét az okozza a nehézséget, hogy a számos törésvonal mentén szakadozó társadalom nem adott egyetlen politikai erőnek vagy szövetségnek akkora legitimációt, hogy az egyedül, gond nélkül kormányt tudjon alakítani.Az olaszok nincsenek egyedül, a koalícióalakítás Hollandiában, Németországban, Csehországban is gond volt, Ausztria üdítő kivétel volt.
Egészen más a helyzet Magyarországon, ahol olyan magas a kormány legitimációja, amelyről álmodni se mernek a legtöbb uniós országban – és az ezzel járó politikai stabilitás a gazdaság számára is jó alap. A másik fontos tanulság, hogy nem véletlenül küzd Salvini az ellen, hogy szakértői kormány legyen, amit szerinte majd Brüsszel és Berlin fog irányítani. A baloldali kötődésű Mattarella köztársasági elnök minapi beszéde eléggé egyértelművé teszi, hogy valójában legkevésbé sem akar M5S–Lega-kormányt, fel is szólalt az ellen, hogy az emberek a nemzetállamban lássák a megoldást, hiszen szerinte inkább több uniós integrációra van szükség. Ha Salvini és az M5S-t vezető Luigi Di Maio valóban olyan jól haladnak, ahogy mondják, célegyenesben lehet az új olasz kormánykoalíció. Ez újabb pofon az uniónak, s ismét azt mutatja, hogy az uniós elitnek meg kell barátkoznia a „populista” erőkkel. Vagy oda kell figyelnie arra, amit az emberek mondanak.