Menekültrosta

Mi lesz a mérce? Ki veszi arra a bátorságot, hogy Istent játszva eldöntse, hogy ki, hol és kivel éljen együtt?

Mert bármennyire igazolja is a tapasztalat, hogy az egész elosztási terv halva született idea volt, még mindig jönnek tucatszámra a politikai nyilatkozatok, sokszor a zsarolást sem nélkülöző követelések, hogy így vagy úgy, de valahogy el kell kezdeni a bevándorlók európai szétterítését. A „Kik osztják el a menekülteket?” kérdésre már egy ideje keresi a választ az unió. Nem véletlenül merült fel, illetve fogadták meg és igyekeztek valósággá tenni egyesek George Soros ötletét, tervének egy részét, hogy kell egy úgynevezett menekültügynökség, amely a szétosztásokat szervezné és ellenőrizné. De amelynek egyelőre csupán a szellemi alapkövét sikerült letenni, azt is elég ingatag talajra. Az intézménynek ugyanis semmiféle jogalapja nincs, nem szerepel az alapszerződésben és semmiféle kiegészítésben.

Ha azonban az uniót realista módon nézzük, akkor bizony jogos az az aggodalom, hogy bármiféle intézményt, módszert, rendszert is találnak ki az esetleges szétosztás megszervezésére, abban bizony az erősebb kutya elve fog érvényesülni. Így valóssá válik az a félelem is, hogy bizony könnyen megtörténhet az, hogy Németország, Franciaország és más befolyásosabb országok, illetve a bevándorlás kérdésében velük szövetségesek, cinikus módon válogatnak majd az elosztásnál. Azaz, amire vagy akire szükségük van, arra lecsapnak, a „maradékot” pedig majd papíron leosztják a többiek közt.

Magyarán, ha lesz kötelező menekültkvóta (és úgy tűnik, hogy komoly politikusok vannak, akik még ezt nem adták fel), és ha minden tagország köteles lesz meghatározott számú bevándorlót befogadni, akkor valós veszéllyé válhat az az elv, hogy a diplomás (ha van ilyen) szíriai, afgán és észak-afrikai érkezőket „lefölözi” majd egy-két nagyobb ország, és kiszemezgeti a munkaerő-piaci szempontjai szerint a hiányszakmákban elhelyezkedni tudókat.

A tanulatlan, beilleszkedni nem akaró „embermasszát” pedig megpróbálja erőszakkal elhelyezni az unió másodrendűnek tekintett országaiban. Akár nálunk, Magyarországon is.

Konyhanyelven szólva, komoly esély van arra, hogy ha „ránk zsarolják” a kötelező menekültkvótát, akkor többek közt Magyarországra kerül majd a migráció sleppje. Ez is tétje ennek a vitának – csak erről nem szeretnek beszélni a finnyás uniós bürokraták és az őket sokszor valóban irányító nagyobb országok vezetői.

Persze az továbbra is kérdéses lenne, hogy miként tudnák azt elérni, hogy maradjanak a migránsok. Hisz a tapasztalat azt bizonyítja, hogy van fél tucat gazdagabb célország, és vannak olyan uniós államok is, ahol meg lehet élni ugyan, de a bevándorlók nem igazán akarnak ott letelepedni, hiszen a nyitott táborokból bármikor távozhatnak. Így valós problémává válna az (már kezd is), hogy a különböző országokban letelepített menekültek próbálnak papírok nélkül a számukra jobbnak tűnő helyekre eljutni. Ha így lesz, mert sok jel mutat erre, ki fogja majd „összefogdosni” és visszaszállítani őket? Tényleg agyrém az egész!

És bizonyos vészkorszakokra jellemző attitűdök, jelek látszódnak már, természetesen a szolidaritás álcájába bújtatva. Pedig feltehetnénk azt a húsba vágó kérdést is, hogy mikor is valósult meg valódi, haszonelvűség nélküli szolidaritás ebben az egész kafkai, az emberi érzésektől teljesen elidegenedett bürokratikus szörnyetegben.

És ha már efféle abszurd helyzetek adódnak a még mindig erőltetett menekültkvótával kapcsolatban, akkor lenne egy hasonló, azonban jogilag teljesen működő fura javaslatom. Ha ránk kényszerítenek bármennyi bevándorlót is, fogadjuk el a további viták elkerülése végett, és tegyük a tábort az osztrák határra, nyitott kapuval a „sógorok” felé.

Érdekes teszt lenne, hogyan reagálna Bécs és vajon építenének-e kerítést az osztrákok. Vagy legalább egy nyitott kaput oldalsó szárnyakkal – abban már úgyis van némi tapasztalatuk.