Melléküzemág

Újabb állásfoglalást tett közzé a paksi atomerőmű bővítése kapcsán az Energiaklub, rámutatva: a magyar állam nem bizonyította a projekt megtérülését, nem végzett a döntés meghozatala előtt részletes vizsgálatokat, nem számolt megfelelően a kockázatokkal, nem elemezte a beruházás hatásait, és nem foglalkozott a lehetséges alternatívákkal. És hogy a bővítés rettentő megterhelést jelentene az adófizetőknek. Ezenfelül véleményük szerint Paks támogatása tiltott állami támogatásnak minősül. Mindez sokat rontott a kedélyállapotomon, mert még mindig Schiffer képviselő kijelentésének hatása alatt voltam, aki az egész országot „leösszeszerelőüzemezte”, és bánatosan gondoltam az örömködő szlovákokra, akik elhappolták előlünk a Jaguar-gyárat. Aztán arra is gondoltam, hogy ilyen lenézett helyeken nemcsak matchboxokat raknak össze, hanem Mercedest és Audit is. És a Legóra is gondoltam, amit a tisztelt képviselő súlyosan diszkriminált, hiszen azokat a Nyíregyházán is gyártott kis kockákat nem is az üzemben rakják össze, hanem a végfelhasználóra bízzák ezt az alantas tevékenységet.

Ilyen sokkot követően, miután arról is sikerült meggyőzni magam, hogy inkább paksi atomot finanszírozok, mint IMF-hitelt, az Európai Bizottság is megszellőztette energiabiztonsági intézkedésekről szóló csomagját. Igaz, a hangsúlyt a földgázra helyezte, de megemlítette az energiatermelés növelését is. Én sajnos, pedig nagy barátjuk vagyok, se nap-, se szélenergiával nem tudom ezt itthon elképzelni. És akkor ezek után jött a Siemens, amelynek egyik vezetője azt mondta, hogy Paks fejlesztése esélyt teremt arra, hogy az erőművi beszállító iparág kiépüljön Magyarországon, amely – az autóiparhoz hasonlóan – felmérhetetlen növekedési lehetőséget rejt az ország számára. Püff neki, ha nem vigyázunk, akkor a főtevékenység mellett, mint a régi időkben a téeszeknél, még a végén létesül egy melléküzemág is, és akkor vajon mit mond majd Schiffer képviselő úr?