Vélemény és vita

Megújulás? Ugyan!

Bárhogy is számolgatjuk, lassan tíz éve hallgatjuk az egyre hamisabban csengő ígéretet, hogy a szocialista párt megújul.

Lemossa magáról az „utódpártiság” minden sarát. Megszabadul azoktól a politikusoktól, akik érintettek a kommunista diktatúra fenntartásában. Mintha megakadt volna a lemezen a tű… Egyre inkább be kell látnunk, hogy huszonöt évvel a rendszerváltozás után is egy helyben topognak, és lassan már azt sem tudják mi az, amit meg szeretnének újítani.

Kezdve a bukott – diplomatikusan szólva: Magyarország valaha volt „legfurább miniszterelnökétől” – Gyurcsány Ferenctől egészen Mesterházy Attiláig. Bár az előbbi törekvései, több ballépése és az elhíresült őszödi hazugságbeszéde után igencsak elhalványodtak a politikai emlékezetünkben; de keressük csak vissza az akkori nyilatkozatait. Ne felejtsük el, hogy a volt KISZ-vezető is egy „modern szociálliberális” pártot vizionált, és számos konfliktust vállalva igyekezett lecserélni a régi gárdát egy fiatalabb generációra. Kissé abszurd, de azokat emelte fel, akik később a legádázabb ellenfeleiként a megújulásról hablatyoltak. Vele szemben… Mert Mesterházy és Szigetvári is Gyurcsány köpönyegéből bújt elő, hogy aztán korszakváltó baloldali szervezetet hirdessen meg.

A tavaszi választások pofonja, majd az európai uniós voksolás eredménye mégis azt az illúziót keltette sokakban, hogy jön majd Botka László és vele együtt a „tabula rasa”. Hisz ő maga ígérte meg Mesterházy lemondása és „elmotorozása” után, hogy „teljes felmenő tisztújítás lesz a pártban”. Bár kicsit értelmezhetetlen volt (ahogy már Mesterházy is többször belezavarodott), hogy most akkor a volt „komcsiktól” vagy a „gyurcsányistáktól” kell megtisztítani ahhoz a szocialista pártot, hogy tényleg egy hiteles társaság állhasson ki a választópolgárok színe elé.
Aztán jött az első nagy csalódás. Mert nem történt voltaképp semmi. Hisz a „teljes felmenő tisztújítás” az elmúlt másfél hónapban megtörtént ugyan, de maradtak, illetve visszajöttek ugyanazok, a már jól ismert arcok. Megyei (értsd tizenkilenc megye és Budapest) szinten tizennégyben ugyanazokat az embereket választották meg, akik eddig is elnökök voltak. Köztük néhány, az utódpártból induló „régi motoros”, és számos „ifjú titán”, aki Gyurcsánynak köszönhet mindent. A személyek ismertek, nincs is értelme felsorolni őket. Már csak azért sem, mert a legnagyobb csalódást nem ők, hanem maga Botka okozta a baloldali körökben. Hisz maradt a helyén, és maga elé engedte Tóbiás Józsefet, aki végképp értelmezhetetlenné tette azt, hogy mit is értenek a szocialisták a megújuláson. Ugyanis azt mondta, hogy ő Horn Gyula politikusi nagysága miatt lépett be a pártba 1998-ban. Ami egyrészt azért hangzik hamiskásan, mert már 1991 óta a párthoz kötődő, Kiss Péter által vezetett Baloldali Ifjúsági Társulást építgette, másrészt pedig éppen abban az évben bukott meg a Horn-kormány.

De maradjunk a megújulásnál! És tegyük fel végre a kérdést! Hogyan is hihetnénk a leendő pártvezetőnek, hogy valóban komolyan gondolja egy vadonatúj párt felépítését, ha Horn Gyula a példaképe? Mert lehet ugyan szobrot állítani Hornnak, vagy lehet termet is bárhol elnevezni róla, ugyanakkor a történelmi hűség kedvéért érdemes az emléktábla alá odaszögelni azt a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet is, amelyet az „’56-os ellenforradalom” leveréséért kapott. Tóbiás Józseftől pedig a szobor árnyékában kellene megkérdezni, hogy valóban megújulás–e az, amikor egy pufajkást állít példaképnek maga és a társai elé. De sebaj, Tóbiás ezt is megmagyarázza majd valahogy.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom