Megnyugtató valóság

Nagykőrösön tartott tüntetést a napokban MSZP-s Gurmai Zita, amiért a nőknek Kecskemétre kell átmenniük reggel nyolc és tíz óra között, ha nőgyógyászati kezelést szeretnének kapni. A választások közeledtével egyre foszladozó párt elnökségi tagja szerint „ide vezetett, hogy a Fidesz évente százmilliárd forintot ellopott a magyar emberek gyógyításából”, de felrótt olyan, enyhén szólva is megkérdőjelezhető adatokat is, mint „1,2 millió ember nem jut orvoshoz, kétmillió ember hiába vár sürgősségi ellátásra, naponta pedig két orvos és három nővér hagyja ott az egészségügyet”.

Nem tudom eldönteni, honnan veszi a szocialisták nőtagozatának elnöke, hogy évente százmilliárd forint került ki az ágazatból, elképzelhető, hogy a mostani hidegfront már akkor hatott rá, és automatikusan saját pártjára asszociált. A 2010 előtti két ciklusban ugyanis összesen hatszázmilliárd forintot vontak ki az egészségügyből, 2008-ban pedig olyannyira a tönk szélére került a büdzsé, hogy az akkori kormányzat egyhavi bért el is vett a dolgozóktól.

Nincs azonban egyszerű dolga a mostani vezetésnek, ugyanis önmagában a források folyamatos, koncentrált kiutalása „csak” lassú változást hoz. Erre az egyik jó példa az alapellátás és a betöltetlen háziorvosi praxisok helyzete. Előző héten járt le ugyanis az üres praxisok megvásárlására kiírt pályázatok leadási határideje, amelynek az eddigiekhez képest rekordösszegű keretet szabtak: összesen kétmilliárd-kétszázötvenmillió forintot szánt arra a kormány, hogy támogassa azokat, akik újranyitnának egy ellátatlan körzetet. A pályázatok költségvetése éppen a határidő lejárta előtt egy héttel emelkedett majdnem a duplájára, az egészségügyi államtitkár szerint azért emelték meg egymilliárd forinttal a büdzsét, hogy minden pályázó, aki a követelményeknek megfelel, megkaphassa a támogatást. Sőt, idén már nem csak a házi-, az alapellátó fogorvosok is jelentkezhetnek a kiírásokra.

Egészen pontosan arról van szó, hogy ha valamely háziorvos úgy dönt, hogy újranyit egy zömében vidéki, hosszú ideje nem működő ellátási körzetet, attól függően, hogy hány éve betöltetlen a praxis, az államtól támogatást kap. Számszerűsítve, ha egy éve áll üresen egy körzet, tizenkettő-, ha két éve, tizennégy-, ha három éve, tizenhat-, hogyha pedig öt vagy több éve, akkor húszmillió forintot kap a nyertes a praxis felvirágoztatásához támogatásként. Az összeget jóformán „bármire” költheti, ami viszont a pályázó háziorvos részéről komoly vállalást jelent, az a feltétel, hogy legalább hat évig biztosítania kell adott helyen az ellátást.

Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ már közzétette az üres háziorvosi körzetekre vonatkozó legfrissebb, októberi adatait. Ennek alapján a listavezető továbbra is Borsod-Abaúj-Zemplén megye negyvenöt üres háziorvosi körzettel, ezt követi Békés megye, ahol huszonöt körzet vár gazdára, a legkevesebb praxis pedig Győr-Moson-Sopron és Zala megyékből hiányzik: hatot-hatot kéne betölteni.

A legrégebb óta összesen tizenkilenc településen áll üresen egy-egy rendelő, 2004 óta van ebben a helyzetben például Ibafa, Nemeske, Bácsszőlős és Magyardombegyháza is.

A helyzet azonban igen összetett, és az ellenzék által kampányidőszakban tett hangzatos ígéretekkel biztosan nem megoldható. Az országban összesen háromszázhét praxis áll üresen, a háziorvoshiány pedig jellemzően a vidéki kistelepüléseket sújtja. A kormány által már meghosszabbított, igen sikeres alapellátási modellprogram rávilágított: önmagában a jelentős pluszforrás nem orvosolja maradéktalanul a helyzetet.

Egyrészt azért, mert a frissen végzett orvosok számára a háziorvosi pálya nem jelent akkora kihívást, mint más, népszerűbb szakterületek, másrészt komoly elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki hat évre egy, a nagyobb városokhoz képest jóval ingerszegényebb településre költözzön, és megszervezze az ottani ellátást. Ám, ahogy a modellprogram erre rámutatott, úgy azt is bizonyította, a magyar orvosokból nem hiányzik az elhivatottság: az elmúlt években majdnem kétszáz üres praxist sikerült betölteni, idén pedig minden eddiginél többen, százhatvanan jelentkeztek praxispályázatra, amelyből több mint hetvenet már pozitívan bíráltak el. Ez köszönhető annak a plusz tíz-tíz milliárdos finanszírozási többletnek, amelyet az alapellátás évek óta rendre megkap, de sokat számít az is, hogy összességében a területre ma negyven százalékkal több pénz jut, mint hét évvel ezelőtt.

Visszatérve Gurmai Zita kijelentésére, talán mostanra jutottunk el oda, hogy az egészségügyből kivont elképesztő mértékű forrásokat sikerült valamennyire újratölteni, és nem jutottak a magyar orvosok görög társaik sorsára. A kormány nem hogy nem vont ki százmilliárdokat az ágazatból, hanem jócskán bele is tett: csak a vidéki kórházak fejlesztésére ötszázmilliárd forintot költöttek, a fővárosi ellátók megújulását pedig sorra jelentik be. Az Egészséges Budapest Programra így a következő nyolc-tíz évben csaknem hétszázmilliárdos keret jut, s akkor még nem esett szó az ágazati béremelésekről, a várólisták csökkentéséről vagy az év végi több tízmilliárdos kórházi adósságrendezésekről.

Azt állítani a magyar egészségügyről, hogy rendben van, erős csúsztatás lenne, az viszont jóindulattal csak az MSZP kétségbeesésének tudható be, hogy önmagát ajánlja az ágazat rendbetételéhez. Az embernek ilyenkor borzongás fut végig a hátán, és óhatatlanul vizitdíjat, bérmegvonást, finanszírozáscsökkentést és privatizációt vizionál. Szerencsére a valóság mára más képet mutat.