Meghallgatás

A harmadik Orbán-kormány európai ellenzéke ugyanis, ahol lehetősége volt és van, megszorította és megszorítja a Fidesz politikai erőit.

Így fordulhatott elő, hogy a meghallgatáson több kérdésben nem a biztosi felkészültség, hanem Magyarország és az elmúlt évek konfliktusos ügyei kerültek középpontba. A szembesítéshez hasonlító kérdés-felelet szituációk arra hasonlítottak, mint amikor valakinek vallania kell korábbi bűnösségéről. Hogyan gondolhatná valaki, hogy valódi aktualitása lenne annak a kérdésnek, hogy Hitler Mein Kampfja újból napirendre kerülhet Európában?

Természetesen a provokáció lényege, hogy a kiszámítható és várható kérdéseken túl meglepő és zavarba hozó témákkal hozzák nehéz helyzetbe a válaszadót. Navracsics Tibor politikai teljesítménye abban mutatkozott meg, hogy azokra a kérdésekre is biztosi válaszok érkeztek, amelyeket nem a leendő biztosnak, hanem a Fidesz-kormány volt miniszterének címeztek. Elkerülte, hogy két fronton kelljen vitatkoznia, az Európa-politika mellett nem engedett teret – csak a személyével kapcsolatos kérdéseken keresztül – a nemzeti szintű politikai kérdéseknek. Brüsszel és a kormány közötti vita természetesen nem volt teljesen megkerülhető. Érvelésében ezek a konfliktusok nem az Európa-ellenességet vagy az „Euró­pa-projekt” kerékkötőjeként megjelenő Magyarországot jelentették, ez ugyanis csak az egyik európai politikai szárny szemszögéből jelent magyarázatot. Rávilágított arra, hogy az unió demokráciaértéke nem üres fogalom. Ez ugyanis csak akkor létezik, mikor működik. Demokráciákban viták vannak, a nemzetek Európájában pedig a kormányok számára adott a konfliktusok „békés és demokratikus” elrendezése.

Nem igaz tehát az a vád, amely szerint Navracsics Tibor, a biztosi pozíció reményében, csalárd módon azt mondta el, amit a bizottság hallani akart, vagy az, hogy csak most tért volna meg az európai hitre, hiszen korábbi elvei mögül nem hátrált ki. A magyar politika korábbi konfliktusos stílusa és a mostani protokolláris stílus között ebben az értelemben nincs törés. A politikában viszont nagy jelentősége van az időzítésnek, azaz annak a kérdésnek, hogy mikor lehet a falig elmenni ügyeink védelmében, és mikor kell elveink megtartása mellett az adott célra törekedni. Ez a meghallgatás nem Magyarországról szólt, de a válaszok nem voltak ellentétesek azzal a politikai szellemiséggel, amelyet az utóbbi években és most is a Fidesz európai ellenzéke kifogásolt. Navracsics „biztosként” szerepelt, nem Orbán Viktor követeként – ahogy talán politikai ellenfelei várták. Türelmes és céltudatos válaszokat adott, nem felülve az ebből kiinduló provokatív kérdéseknek.

Mindezt úgy tette, hogy emellett felvázolt egy olyan Európa-képet a saját területére vonatkozóan, amely a liberálisok számára is elfogadható víziót jelent. Kiemelte az ifjúság, az oktatás és a kultúra gazdasági jelentőségét. Ez pedig nem egy általános, meghallgatásokon elhangzó közhely.

Terveit Európa aktuális problémái­hoz kötötte, és a nézetbeli törésvonalakon átívelő válaszokat adott. A nemzetköziség problémáját például összekötötte a nemzeti megoldásokkal, Európa szerepét a nemzetek közösségének nevében fogalmazta meg, és nem fordítva.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy az unió problémái csupán gazdasági jellegűek, vannak, akik szerint mélyebb, politikai és kulturális természetűek. A magyar biztosjelölt szerint a gazdasági problémák kulturális problémák is, amelyek továbbra is nemzeti szinten megoldandók. Stílusosan idézte Junckert, amikor megjegyezte, hogy Európa kulturális sokszínűsége nem áldozható fel a kereskedelem oltárán.

Navracsics Tibor teljesítménye mutatja egyfelől, hogy a Fidesz politikai közössége nem ellentétes az európaisággal, másfelől a meghallgatás újabb példa arra, hogy nem csak egy „Európa” létezik a fejekben.